Nevek, nevek, ismerősök és ismeretlenek II.

Share

“Ezt gondolám, nagy-bizton és kevélyen.

Oly dús, pazérló az ifjú remény:

Örökké, nem hiszi ugyan, hogy éljen,

De jó sokáig, s ami egyre mén:

Hogy változatlan, át borún, veszélyen

Kedv, ihlet, alkalom és érzemény,

Erő, kitartás, ízlés, akarat –

Egy szóval ami kell, mind ép marad.”

Arany János:

Bolond Istók, Második ének, 14

Egy, az időszámításom előtt készült felvétel, a szekszárdi Borgula mester műterméből.

Az idők kezdete

Azon kapom magam, hogy olyan elszántan foglalkozom a múlt felderítésével, mintha életem értelme világosodna meg általa. Eleinte úgy látszott, hogy beérem azzal, ha születési dátumaik alapján sorba állítom őket. De most már látom, hogy ennél többet akarok. Tudni akarom, hogy ki ment férjhez először, miért költöztek el egyik városból egy másikba, sőt, tudni akarom, hogy melyikük, mit gondolhatott, amikor egyik képre ráírta, hogy kit ábrázol, de a másikra nem. A személyek mögött felbukkanó házak, tornyok városát keresem. Összehasonlítom a kilógó kis szegletet, az interneten található, ismert városképek valamelyikével. Türelmetlenül topogok, ha nem akkorra készül el a scannelés, amikorra én akarom. Aztán, nem is kérek szívességet, inkább leviszem a szemközti másolóba. Így meg drága. Kíváncsi vagyok, hogy merre fejlődik és meddig tart ez az új hobbim. Az előzőek példáján okulva, hosszú időre kell felkészülnöm.

emlekul ominak

Ómikának a rajzainkkal próbáltuk megmutatni, hogy mennyire szeretjük. És ő összegyűjtötte mindet és haláláig őrizgette. Most nálam vannak a rajzok, együtt a kisfiaméival, az összes fényképpel és igyekszem digitalizálni és rendszerezni őket és az okleveleket, kitüntetéseket, egyéb iratokat mind, amik rám maradtak. Azt hiszem, szerencse, hogy a levelek nagy részét kidobtuk, mert kilenc élet sem lenne elég az áttekintésükhöz..

dedi

Dédi kiterjedt családját nézve elgondolkozom, hogy hol lehetnek a rokonaim. Steier, Fájth, Dragonics, Dévényi, Wallach, Vendrő, Sík. És – gondolom – egy halom név, amiket még nem ismerek. Az utóbbi időben egyre többet foglalkozom a múlt felderítésével és ennek köszönhetően előkerülnek elveszettnek hitt rokonok. A fenti képen, az állók egy része, Steier György második feleségének a családtagjai lehetnek.

Steier György, a dédapám, 1864. április 21-én született. 1953-ban, 90 évesen halt meg. Öngyilkos lett.

“Sem bölcsőm, sem temetőm helyére nem emlékeznek, nem tudják sem első, sem második feleségem nevét, nem tudják hány gyermekem volt és mi a nevük.” Hát, így kezdtem írni a családtörténetet. A hiányos adatokat a képzeletemmel gondoltam kipótolni, megszemélyesítve az elmosódott fényképarcokat.

“Emberemlékezetből kihullott nevű első feleségem gyermekei:

IMG_0004

Bözsi, Linus, Terka, Mária.” Ahogy egyre több fényképet dolgoztam fel és egyre több összefüggésre derült fény, úgy olvastam újra, meg újra elölről a történetet és igazgattam a nevek sorrendjén a képek alatt. Azt hiszem, hogy Steier Mária volt a legidősebb testvér.

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.