Manapság

Share

Nem látom világosan a nyilvánosság előtt vádló áldozatok célját. Hiszen az erőszak bűntény, amit az elévülési idő lejárta előtt fel kell jelenteni a rendőrségen. Minden más jelentés, kétségeket von maga után, a jelentő szándékát illetően. Minden más jelentés pletyka, hírbe hozás, rossz hír terjesztés, netán rágalom. Természetesen a tanulságok levonása céljából nyilvánosságra lehet hozni bármit, de név nélkül. Aggasztóan alakul a jövő, a Facebook és egyáltalán az internet lehetőségeit kihasználó személyeskedések fényében.

Azt hiszem, hogy most a titkaikról a fátylat fellebbentő áldozatok bátorságát az hozta meg, hogy az első bejelentéseket sok további követte, így felébredt a remény, hogy a nagy nyilvánosság előtt tetemre hívott erőszaktevők megszégyenülnek, netán törvény elé kerülve meg is bűnhődnek. Még az is lehet, hogy a nyilvánosságra kerülő bűntetések mértéke eltántorítja azokat a potenciális erőszaktevőket, akik visszaélve a hatalmukkal újabb kényszerítéseken törik a fejüket vagy alkalom szülte tolvajként eljátszanak a gondolattal, de végül a várható büntetés elképzelése miatt elállnak a szándékuktól. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a nyilvánosság, bármilyen széleskörű is, még nem akadályozott meg sem bűncselekményt, sem háborút. A harc a csatatereken, a bíróságokon, a hálószobákban zajlik és a gyengébb így vagy úgy, de veszít.
Az idős mester vágyát kiszolgálva lehet szerephez, előremenetelhez, pénzhez jutni. Mert erőszak az is, ha valaki ellen éppen a saját fiatalságát és naivitását fordítják.
És később sem a hírnév, sem a bújkálás nem segítség, de egy bírósági ítélet sem gyógyítja be a sebeket. A szülőknek nagyon kell vigyázni a kislányaikra és kisfiaikra. Meg kell tanítani őket, hogy felismerjék a veszélyt, elkerüljék az őket manipulálókat. Meg kell tanítani őket, hogy kitől kérhetnek segítséget és a védelmükre kell kelni, ha segítséget kérnek.

 

Share

A (z Oszkár) gálám kifordul

Share

Tágas, rugalmas lélekre vall együtt pózolni Vajna Timivel, átvenni az Oscart, fanyalogni a díjátadó vendégein és közönségén, átvenni a Kossuthot, aztán kimenni a pedagógus tüntetésre.

“A gálám kifordul” – ahogy Ómika mondaná. Tudom, tudom; mennyire igazi magyar vagyok, hogy nem tudok együtt örülni… stb., csak azt mondja meg valaki, ha a Saul fia alkotói ezt megengedhetik maguknak, akkor mit várhatok a többiektől?

Szóval, a III/III-as Agent Oszkár után kaptam egy mindenek fölött lebegő Oszkárt. Szerencsémre, a Légyről nem derült ki, hogy csótány.

“Te az igazság bajnoka vagy!” – mondta valaki enyhén gunyorosan, kissé szemrehányóan. Pedig, hol vagyok én Ómika megátalkodott eltökéltségétől, amellyel a szerinte egyedül üdvözítő utat járta; a könyörtelen, azonnali őszinteségét.

Épp ma gondolkoztam azon, hogy elegem van a Facebook agresszív cenzúrájából, meguntam, hogy nem én döntök, mit látok és engem kik látnak. Ez egybeesik azzal a csalódással, amit a fent említett fiatalember(ek) magatartása okozott. Így e kettő, elég ok ahhoz, hogy visszavonuljak honlapom elszigeteltségébe. Magvas gondolataimat csak az olvashatja ezentúl, aki kifejezetten engem keres.

Megcsömörlöttem attól, hogy túl sok mindent ismerek meg mások gondolataiból. Sokakról azt hihettem, hogy hasonlítunk, hiszen egy iskolába jártunk, ugyanabban a korban nevelkedtünk, olyan ruhát hord, amit  én is felvennék, korábban írt valamit, amit én is írhattam volna vagy csak egyszerűen szimpatikus volt a külseje alapján. De akaratlanul is látom, hogy kicsinyes, szűk-látókörű vagy éppen átgondolatlanul megengedő az elvárásaiban.

Viszont a Facebooknak köszönhetően, közelről láthattam a trónra kerülés és megtartása mechanizmusát. Sokan, akik elragadtatottan nyilatkoztak a filmről, a rendezőről, a Kossuth téri megjelenést, az egyébként értelmezhetetlen, de legalábbis többféleképpen és ellentmondásosan értelmezhető gesztus sorozatot, nem voltak hajlandóak hibának tartani, sőt megpróbálták erényként látni. Pontosan ez a gyávaság, saját csalódottságuk elismerésétől való félelem tartja a trónokon a királyokat. Ezzel a csalódással nem tudnak mit kezdeni a forradalmárból diktátorrá vált politikusok hívei sem.

Share

Alapítvány és második alapítvány

Share

Amikor állatbőrökbe bugyolálva, fázósan kuporogtunk a tűz körül és a lángok játékát figyeltük a barlang falán, ábrándoztunk az égig érő lajtorjáról, a repülő szőnyegről, a szezámra táruló kincseskamráról, már akkor is féltünk, hogy ezekkel együtt feltaláljuk a túlnépesedést, az olajválságot és a fegyvereket. Éppen ott tartottunk akkor, ott, mint most, itt. Épp oly sötét van kint, mint akkor volt. Éppen annyira egyedül vagyunk, mint akkor voltunk. És most is csak reménykedhetünk, mint akkor reménykedtünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a jó úton jártunk és megérte.

Nekünk, az alapítvány önkénteseinek, soha nem szabad megfeledkezni a dolgunkról. Gyűjtögetjük és halmokba hordjuk az emberiség tudását, hogy a nálunk nemesebb és erkölcsösebb utódainknak, ne kelljen a barlangtól újra kezdeni az utat.

Írd le, fesd meg, rögzítsd, ahogy tudod, oszd meg és archiváld!

Share

Facebook

Share

Néhány nap eltéréssel két oldalra is meghívtak a Facebook-on. Az egyikre egy középiskolai osztálytársam, a másikra egy volt munkahelyi kollégám. Mindkét meghívóm sok éve külföldön telepedett le. Talán azt gondolták, hogy mi itthon maradottak, bármikor találkozhatunk és ők sem akartak kimaradni a jóból. Talán a fejlettebb országokban korábban kialakuló internetes rutin is besegített az ötletbe. A kezdetektől figyelem, hogy mi és hogyan történik és meglepő tapasztalatokra tettem szert. Szinte tökéletesen azonosak a történések. A kezdeti néhány tagból fergeteges iramban, két-három hét alatt nagyon nagy létszámú csoportok alakultak ki. (Jelenleg: 235, ill. 608 tag.) A kezdetek kezdetén nosztalgiázó, csak a szépre emlékezem hangulat volt és ez nem is változott. Pár nap elteltével előkerültek a fényképek és nagy tömegben töltötték fel őket. Hamarosan mindenki megtanulta az oldal alapszintű kezelését. Listák készültek. Mindkét helyen az elhunytakról először, aztán az osztályról, ill. munkahelyi kis csoportokról. A második körben bekerültek közül néhányan átvették a hangadó szerepet. Az első kör hozzászólói közül több addig aktív tag a háttérbe szorult. A hozzászólások áttekinthetetlenné váltak. Mindkét oldalon akadt, aki megpróbált feladatokat kiosztani az oldal működtetésével és szervezésével kapcsolatban. Felvetődött egy nagy buli, nagy találkozás lehetősége, ami egyre határozottabban tart a megvalósulás felé.

Share