WordPress

Share

Jópofa telefontokokat varrtam az új Samsung Galaxy S7 edge-hez, mert semmi sem tetszett, amit a boltban árulnak. Nyakkendő darabkákból, szalag maradékokból. Amíg nem működött az oldal, összegyűjtögettem pár gondolatot, de most meg időm nincs kifejteni őket. Majd legközelebb. Addig is pár kép.

Telefontok
Telefontok
Telefontok
Telefontok
Telefontok
Telefontok
Telefontok
Telefontok
Share

Éjszakai zajok

Share

Szinte minden éjjel hozzákezdenek valamilyen nagyon zajos és nyilván halaszthatatlan munkához, abban az egyetlen időpontban, amikor elaludnék és amikor nyitva hagyhatnám az ablakot, hogy ne a forró párával szellőztessek. És persze az összes többi időpontban is, de akkor az kevésbé zavar, mert nem hallom a többi nagy zaj miatt 🙂

Éjszakai munkagép
Éjszakai munkagép

Share

UPC

Share

Ha egyszer mindenki begorombul annyira, mint én és fellázad a piacot egymás közt, két-háromfelé felosztó “szolgáltatók” ellen és nem lesz hajlandó hűségeskü mellett tízezreket fizetni a szakadozó internetért, az önkényesen cserélgetett csatornákért és a senki által nem használt vonalas telefonért, akkor talán a veszteségtől megrettenő szereplők piaci árért, versenyképes szolgáltatást nyújtanak majd. Én elindultam ezen az úton. Máig kellett hűnek lennem tízezerért a UPC-hez. Hónapok óta nem voltak képese kijavítani az internetkapcsolatom hibáját. Eleinte csak lassú volt, modemet cseréltek, később egyáltalán nem lehetett feltölteni az applikációkon keresztül. Levelezgettem velük, tudomásul vettem, hogy az ő oldalukról ugyan nem találni hibát, tudomásul vettem, hogy e tájékoztatás mellé egy videó mellékeltek, amelyből kitanulhatom a rúter szerelést, kábelezést és a weboldalukon keresztül az eszközök konfigurálását is. (Már, ha van net!) A pénzemért visszaszállíthattam az irodájukba a bokszot, a rútert, a kábeleket, ahogy korábban fél napokat üldögélhettem a szerelőjük mellett, járatlanságát csodálva.  Így, hogy régóta csak fizetek az internetért, de nem tudom használni, könnyű szívvel válok meg tőle. Nekem könnyű, mert még emlékszem arra az időre, amikor egyáltalán nem volt internet és a későbbi lassú, betárcsázósra is. Meg az egy csatornás tévére. Egész jól lehetett élni akkor is. Na, kicsit többet kellett olvasni, unalom ellen, de abból nem lett nagyobb baj. Kiderült, amit eddig is gyanítottam, hogy így-vagy úgy, de tizenötezer körül lesz a szolgáltatás, bárkihez fordulok és ők ott a nyeregben, mindenképpen kikötik a két éves hűségidőt. (Amit egyébként azért nem értek, mert mintha két éve jogszabályban rögzítették volna, hogy ez törvénytelen.) Szóval, isten veled UPC és alig várom, hogy a T-k iránti kötelezettségeim is megszűnjenek, dobom azokat is ki az ablakon. És ezentúl hiába tolong az ajtóban az összes T és V és egyéb nagybetűs rövidítés,  többet nem fogadok hűséget. Okultam.

LOVE, PEACE, FREEDOM & HAPPINESS

Share

Élhetetlen megélhetési bennszülöttként

Share

Az én utcámban van egy ház, sok-sok megélhetési bevándorló és/vagy menekült embernek ad otthont. A bérbeadó vállalkozó, a belvárosi önkormányzattól vette meg a két emeletes társasház, önkormányzati tulajdonban álló lakásait. Három kivételével, az összes lakást. Mondjuk tizenötöt. Mondjuk, legyen mindegyik két szobás. Az harminc szoba. Éjszakánként 500 forintért lehet bennük megszállni. Negyven embernek egy szobában. Én nem hiszem el, de ezt beszélik itt az utcában. Ennek alapján a vállalkozónak egy napra 600000 forint bevétele van. Így egy hónapban kb.: 18 millió, egy évben kb.: 216 millió forint a bevétele. Hát én elég nehezen számolok, lehet, hogy el is tévesztem, de a fele is sok.

Magam megélhetési bennszülött vagyok, de az élhetetlen fajtából. Csak csodálom leesett állal ezt a sok, belvárosi, ügyes embert itt magam körül. Mi már így hatodika körül elkezdjük várni a másodikát.

SAMSUNG CSC

Share

Vásárolok

Share

Kedvenc aldilidlisparomban a tréfáskedvű pénztárosfiú – tudva-tudatlan – izgalmas szociológiai felméréseket végez. Az előttem álló vásárlóktól, miután beütötte a végösszeget, elkérte a személyigazolványukat. Közülük mindenki, négy vásárlót figyelhettem meg magam előtt, automatikusan nyúlt érte és vette volna elő, anélkül, hogy meglepődött, vagy kérdezett volna bármit is. Nyújtották a fiú felé, aki nevetve elhárította, azzal, hogy csak viccelt. Még egyszer mondom, nem a nemzeti dohányboltban vásárolni szándékozó fiatalkorúakról beszélek.

Hát, lakostársaim az úrban, mi folyik itt?

20150429_125217

Share

Közlekedem

Share

Mindennapos tömegközlekedésemnek köszönhetően, nem szakadtam el a tömegektől, tapasztalataimat közvetlenül a nép gyermekei között szerzem.
Rémülten látom, hogy kortól, nemtől függetlenül, egyre megfélemlítettebb, egyre gyávább és egyre önállótlanabb a budapesti lakosság, már ami az utazóközönséget illeti.  A minapi, a villamost pótló 4-6-os buszon nyomorogva tapasztaltakat osztanám meg veletek. Egyszercsak a harmadik ajtó nem nyílt ki, illetve becsukódott, noha még lett volna leszálló. Az előre kiabáló, fennrekedt utast, ermészetesen nem hallotta a vezető és senki nem vette a fáradtságot, hogy továbbadja a kérést, hogy nyitná ki újból az ajtót. A pánikba esett nő megkért egy magasra, nála jóval magasabbra nőtt fiatal embert, hogy nyomja meg a vészjelzőt. Ő azt felelte, hogy – én aztán meg nem nyomom! Így! Gondolom, elképzelte, ahogy a vezető minősíthetetlen hangon fogja rendreutasítani, esetleg meg is bünteti. Másrészt, korábbi utazási tapasztalataim alapján tudom, hogy a sárga csíkon álldogáló utasok miatt az ajtó nem nyílik ki. Az új rendszer bevezetése óta,az elmúlt néhány év alatt, egyetlen buszvezető akadt, akinek volt érkezése ezt elmagyarázni a zúgolódó utasoknak. Ezért gondolom, hogy hiába is ért volna el a vezetőhöz a hír, nem tudta volna kinyitni az ajtót. Az utas elért a hátsó ajtóig, ijedten, de leszállhatott. Viszont a fennmaradt asszonyok, nem öregasszonyok, hanem fitt, életerős asszonykák elkezdtek tanakodni, hogy mi tévők legyenek. Megelőlegezve, hogy nem fog kinyílni az ajtó, hátramenjenek-e, vagy bízzanak az isteni gondviselésben? Végül átvágva a tömegen, hátramentek. Én, aki viszont hiszek a gondviselésben és az ajtókinyitó gombok romolhatatlanságában, szépen megvártam, hogy mi lesz. A nyugatinál szabályosan kinyílt az ajtó, leszálltunk és lelépve még hallottam, ahogy a fiatalember távozóban azt mondja, hogy – na ugye, hogy kinyílik?

Hát, lakostársaim az úrban, újra kérdezem, hogy mi folyik itt?

Share

NAV, Bank, Könyvelő

Share

Örömömben, hogy eljutottunk épen-egészségben az ötödév végére, felfüggesztettem a vállalkozásom és megszüntettem a vállalkozói számlám. A minden hétvégémet kitöltő munkámat inkább lemondtam. Elegem lett abból, hogy ezt a sok munkával keresett kevés pénzt, a címben említettek, úgy osztották fel maguk között, hogy egy csövesnek több kerül a sapkájába egy végigkoldult nap után, mint amennyi nekem maradt belőle. Annál már tapasztaltabb APEH és NAV élvező vagyok, minthogy ne fizessem be a rám kirótt sarcokat, viszont még mindig túl tisztességes ahhoz, hogy ne csaljam el. Magunk között mondom, még mindig sejtelmem sincs, hogy másoknak ezt miként sikerül megoldani. Technikailag és erkölcsileg egyaránt értem. Egyértelmű, hogy bizonyos emberek, mint én is, alkalmatlanok a pénz világában elboldogulni. Azt hittem, hogy meg lehet tanulni, hiszen már annyi mindent sikerült. De nem. Csomó mindent tudok. Jól. Egyesek, akár még pénzt is adnának érte. Mások viszont elvennék. Undok egy hely…

Share