Gravity

Share

A vetítés előtt hosszan, részletekbe menően figyelmeztetnek, hogy mennyi és miféle baj érhet. Ha vállalom, hogy nyakam szegem, amikor kizuhanok az ülésből, mert epilepsziás roham tör rám, akkor maradjak, viszont, ha már így döntöttem, akkor eszembe ne jusson vetítés közben távozni. Szépen várjam meg, amíg a film végén felkapcsolják a villanyt. Az ijesztgetés, mesteri felütéssel kezdődik. Igaz, hogy a nejlonzacskó a fejre húzva fulladást okozhat, ezúttal elmarad. De a profi, amerikai filmesek már egyetlen, pici részletet sem tudnak elrontani. A technológia tökéletes. A szerkezet, vágás, dramaturgia, a már többszörösen kipróbált és bevált minták alapján készül. A szereplők; rajongott sztárok. Az egész; egy hibátlan, színes, szagos, asztal-és széktáncoltatós “hangjátékot” láttam. Jól esett a földet érés…

Share

Mindhalálig zene

Share

Ha a művésznek bele kell halni a művészetébe, akkor inkább úgy, mint Joe Gideon a Mindhalálig zene-ben. A Fekete hattyúnak túl korán kiütközött a szárnya tolla ahhoz, hogy izgatottan tudtam volna várni a végkifejletet. (Viszont a 127 óra James Franco TV show-ja  fej-fej mellett volt Cliff Gorman “halálos” monológjával.

All that jazz
All that jazz
Share