Alapítvány és második alapítvány

Share

Amikor állatbőrökbe bugyolálva, fázósan kuporogtunk a tűz körül és a lángok játékát figyeltük a barlang falán, ábrándoztunk az égig érő lajtorjáról, a repülő szőnyegről, a szezámra táruló kincseskamráról, már akkor is féltünk, hogy ezekkel együtt feltaláljuk a túlnépesedést, az olajválságot és a fegyvereket. Éppen ott tartottunk akkor, ott, mint most, itt. Épp oly sötét van kint, mint akkor volt. Éppen annyira egyedül vagyunk, mint akkor voltunk. És most is csak reménykedhetünk, mint akkor reménykedtünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a jó úton jártunk és megérte.

Nekünk, az alapítvány önkénteseinek, soha nem szabad megfeledkezni a dolgunkról. Gyűjtögetjük és halmokba hordjuk az emberiség tudását, hogy a nálunk nemesebb és erkölcsösebb utódainknak, ne kelljen a barlangtól újra kezdeni az utat.

Írd le, fesd meg, rögzítsd, ahogy tudod, oszd meg és archiváld!

Share

Asimov leírókészüléke

Share

“A kereskedő váltig erősködött:
– Nincs még egy gyártmány, amelyik kicsinysége mellett ennyire
sokoldalú lenne, mint ez. A mondat értelmét követve, nyelvtanilag helyesen
adja vissza a szöveget. Mondanom sem kell, milyen segítséget jelent az
oktatásban azáltal, hogy használóját gondos artikulálásra és légzéstechnikára
készteti, ha a szavakat helyesen leírva akarja látni, nem is beszélve arról, hogy
mennyire fontos az elegánsan tagolt beszéd a helyes központozáshoz.”

1953-ban írta. Lassacskán megvalósul minden, amiről hírt hozott a jövőből.

Share

Gyermekkori hiedelmek

Share

Talán, azzal a gyerekkori hiedelemmel van összefüggésben, hogyha sorolom a híveimet, mindig velem lesznek, mindig elkísérnek. Talán, a fáraók és más vadak, azért temetették maguk mellé feleségeiket, szolgáikat, még ha éltek is, hogy ne legyenek egyedül. De, nem azért, hogy azok vigyázzanak rá, hanem, hogy ő vigyázzon rájuk. Hogy én vigyem őket magammal, egy jobb helyre, a mi helyünkre, amit olyan régóta keresünk.

És, más.

A napokban, a hit furcsa természetéhez találtam adalékot. A gondolat régi, az én példám, nekem új. Nálunk, bárhogy is érted ezt, úgy kezdünk egy új munkához, hogy létre hozunk egy projektet. Egy új projektet, előre beállított sablon alapján. Eleinte azt hittem, hogy a munka gyorsításának érdekében történik ez, de aztán kiderült, hogy lennének, akik másként nem tudnának megbirkózni a feladattal. Nem feltétlenül a szellemi kapacitásuk elégtelen volta miatt, inkább a gondolkodás, mint folyamatos cselekvés, elhanyagolása miatt. Ezzel lehet összefüggésben, hogyha mondjuk az aktuális munkában veszek fel egy hangot és átmásolom a file-t egy másik, megcímzett mappába, akkor a kolléga nem találja meg. Hiába jelzem, hogy wav-ként rögzítve ezen vagy azon a helyen van, nem hajlandó átlépni a megszokott útról egy éppoly használható, de kevésbé járatos útra. Meglepő, de egy nagyon bonyolult vágóprogramot lehet úgy működtetni, ugyan kezdetlegesen, alapszinten, hogy a felhasználó egyáltalán nincs tisztába a számítógép működésével, rögzítési, tárolási struktúrájával.

Share

Facebook

Share

Néhány nap eltéréssel két oldalra is meghívtak a Facebook-on. Az egyikre egy középiskolai osztálytársam, a másikra egy volt munkahelyi kollégám. Mindkét meghívóm sok éve külföldön telepedett le. Talán azt gondolták, hogy mi itthon maradottak, bármikor találkozhatunk és ők sem akartak kimaradni a jóból. Talán a fejlettebb országokban korábban kialakuló internetes rutin is besegített az ötletbe. A kezdetektől figyelem, hogy mi és hogyan történik és meglepő tapasztalatokra tettem szert. Szinte tökéletesen azonosak a történések. A kezdeti néhány tagból fergeteges iramban, két-három hét alatt nagyon nagy létszámú csoportok alakultak ki. (Jelenleg: 235, ill. 608 tag.) A kezdetek kezdetén nosztalgiázó, csak a szépre emlékezem hangulat volt és ez nem is változott. Pár nap elteltével előkerültek a fényképek és nagy tömegben töltötték fel őket. Hamarosan mindenki megtanulta az oldal alapszintű kezelését. Listák készültek. Mindkét helyen az elhunytakról először, aztán az osztályról, ill. munkahelyi kis csoportokról. A második körben bekerültek közül néhányan átvették a hangadó szerepet. Az első kör hozzászólói közül több addig aktív tag a háttérbe szorult. A hozzászólások áttekinthetetlenné váltak. Mindkét oldalon akadt, aki megpróbált feladatokat kiosztani az oldal működtetésével és szervezésével kapcsolatban. Felvetődött egy nagy buli, nagy találkozás lehetősége, ami egyre határozottabban tart a megvalósulás felé.

Share