Szerző: Ostoros

Semmi sem változik?

Elhatárolódásaim listája 2007. augusztus 27-től, ?-ig …

természetesen, ha lesz sztrájk 4-én, gyalogolok és nem támogatom a sztrájktörőket, de nem veszek jegyeket és bérleteket sem

nem veszek részt állami ünnepségen és nem járulok hozzá, hogy a fejem fölött alacsonyan repülő utaszállítók zavarják meg békés, boldog, minden szempontból kiegyensúlyozott, stresszmentes napjaimat

nem járulok hozzá, hogy egyidejűleg lezárják a hídakat, az utakat,

felemeljék a villany, a gáz, az élelmiszerek árát, tandíjat, vizitdíjat fizettessenek velem nem létező szolgáltatásokért

szégyen és gyalázat, amit művelnek velünk, szégyen és gyalázat, hogy engedjük

tiltakozom az ellen, hogy a gyerekemet csak olyan áldozatok árán tudjam taníttatni, melyeket csak lelkiismeretfurdalással tud elfogadni

kikérem magamnak, hogy beszedjétek a pénzemet mindenféle adó és sarc formájában és mégis rettegésben kelljen élnem esetleges betegségem, állásvesztésem, nyugdíjam, jövőm miatt; hogy hajléktalanná válhatok ..

persze, elhatárolódom a Danone-tól, nem veszek míniumos pirospaprikát, kínai fokhagymát, tartózkodom a magas guargumi tartalmú készítményektől, elhatárolódom az alpvető élelmiszerektől és luxuscikkektől, a cigarettától, az italtól

szennyezett levegőn és hamisított ásványvízen vízen élek, és erre ösztönzök mindenkit, kockáztatva, hogy híveim éhhalála miatt bíróság elé citálnak és dutyiba zárnak

elhatárolódom azoktól, akik elhatárolódnak bárkitől is, hiszen a genetikai kutatások legújabb eredményeit szem előtt tartva attól tartok, hogy mi mind rokonok vagyunk, mégha gyakran sajnálatos is ez a tény

megbocsátok azoknak, akik vak – gumi – és éleslövedékkel lődöznek, könny és egyéb-gázgránátokat hajigálnak, robbantanak és erőszakoskodnak, mert úgysem kerülnek bírájuk elé, aki megbocsáthatna nekik… vagy elítélhetné őket

kéne egy hely, egy kor, egy jobb …

Kérés

Ma fél egykor leesett egy férfi a 49-es villamosról, a Móricz Zsigmond körtéren. Mi utasok az ablakból néztük az előadást. A megálló már üres volt, a férfi a földön hevert. Kénytelen voltam leszállni, mert senki nem mozdult. A villamos vezetője megkönnyebbülten becsukta az ajtókat és elindult. Közben még egy járókelőben felébredt és/vagy kialudt a megfelelő ösztön, így ketten próbáltuk talpra állítani. Sok mindenét összetörhette, nem is erőltettük tovább. Hívtam a 112-t, aki átirányított a mentőkhöz, ahol azt mondták, hogy jönnek. A másik, magamkorabeli – nyilván, valaha még az úttörőnyakkendő becsületére felesküdött emberi lény – ekkor távozott. Felbukkant két parkolóőr. Jóindulatúnak mutatkoztak, rájuk bíztam a sérültet és eljöttem dolgozni.
Ima: Csak egy olyan legyen, mint én… mindig ott, ahol éppen én vagy szeretteim kerülnek bajba!

… hogy ott folytassam, ahol abbahagytam… Ha én lennék a BKV, egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy ilyen sok év el nem végzett munka után csődbe mennék. De még egyszer, utoljára megpróbálnám rendbe hozni a dolgokat. Ha én olyan nagy bajban lennék, mint a BKV, összehívnám a dolgozóimat és megmondanám nekik, hogy ezentúl ők lesznek az utasokért és nem az utasok lesznek az ő fizetésükért. Elmagyaráznám, hogy mit jelent az a szó, hogy szolgáltatás. Aki nem értené meg, nem kutatnám az okát, hogy miért, annak felmondanék.

24

Visszakanyarodom a schmittelésre egy újabb kör erejéig. Ahogy itt fújunk – jó, már nem annyira – Pálgium bácsira, egy árva megjegyzést sem hallottam arról a derék, magyar rendezőről, aki szintén csak a törzsanyagot emelte át – igaz nem egy-két, hanem számos eredeti alkotótól – a filmjéhez. Csak a színészeket, csak a jeleneteket, csak a rendező, az operatőr és a többi stábtag munkáját lopta el. Sőt, némely üdvözlő kritikák, mintha a máskor gyengének mutatkozó, de most túl szilárdan ellenálló szerzői jogi védőhálót kárhoztatnák azért, hogy nem lesz hozzáférhető a film a széles közönség számára. Nem hiszem, hogy van a földön olyan vágó, rendező, akit ne kísértett volna meg a gondolat, hogy összeollózzon az általa látott készekből egy új filmet. Nem hiszem, hogy van olyan promó vágó, akinek a számítógépe mélyén ne lapulna egy-két montázsfilm, a keze között megfordult játékfilmekből. De, az etikusabbaknak eszébe sem jut kiállni velük a világot jelentő deszkákra, beérik azzal, hogy a barátaik jópofának tartják őket.

Valami érvszerű ellenvetés?

(Én például át szoktam vágnia  a 24-t , mert nagyon szeretem, de egyre jobban unom és egyre több részletet kell kihagynom, rövidítenem, hogy újra meg tudjam nézni. Naná, hogy egyre jobb lesz!)

BKV

Nem várt érdeklődés mutatkozott hó elején a BKV bérletszelvényei iránt. Némelyik vásárló 20 percet is sorban állt, hogy egy szelvényhez jusson. Ha én akkora bajban lennék mint a BKV, akkor a másik kutricába is beültetnék egy eladót, hadd fogyjon az árum.
Nem is én vagyok a vezérigazgató:)
Még egy javaslat; ha a karosszékemből utalhatnám át a BKV derék vitézei folyószámlájára a bérlet árát, az is mindenkinek jobb lenne.

A sor

Füstöl a metró

Én szeretek gyalogolni és félek a föld alatt. Mindig féltem a budapesti metróban és elkerültem, amikor csak lehetett. De könyörgöm, a tömegközlekedést azért találták ki, hogy az emberek viszonylag egyszerűen és gyorsan eljussanak egyik helyről a másikra. Ma megint velem gyalogolt a fél város. Lehet, hogy mindenki annyira szeret gyalogolni, mint én?
Miért jutott eszembe, hogy a metró füstölések, melyeknek nem lelik okát, szabotázs cselekmények következményei lennének? Talán, mert azt tapasztalom lépten-nyomon, hogy ez a szabadságharcos nép soha nem tárgyal, hiszen nem tudja, hogy kell, rögtön fegyverhez kap, zsarol és fenyegetőzik?
És nem az a legnagyobb bajom, hogy a „rászorulók” mellett az alkalmatlanokat is nekem kell eltartanom, hanem, hogy ezek az alkalmatlanok a rossz döntéseik miatt, a munkavégző poziciókba is alkalmatlanokat helyeznek. Így aztán, nagyobbrészt hozzá nem értőkön múlik az életem minősége.

Füstös metró

Translate »