Katinka

Még középiskolás voltam, bőven a szocializmus ideje alatt, amikor elkezdtem a margitszigeti uszodába járni. A kort meghazudtoló módon, nekünk ott tartották a tornaórát. Mindig szerettem úszni, még kisgyerekként a Balaton volt az első medencém, így nem volt nehéz rákapatni a rendszeres úszásra. A középiskolai tornatanárnőm, Mariann néni jóvoltából még kisgyerekes anyaként is be tudtam jutni elfogadható áron a vízbe. Aztán egyszercsak minden lehetőségem megszűnt és nem tudtam már úszni járni, mert egész egyszerűen nem tudtam kifizetni a belépőjegyet. (Úgy hagytam el az uszodába járást, mint a színház, koncert és mozilátogatást is.) Ma délelőtt, talán csak nosztalgiából, kimentem a szigetre, bementem az usziba. Egy jegy 1800 Ft. A kimondhatatlanul sokszemélyes öltözőben, befelé és kifelé harmadmagammal voltunk. A hideg folyosókon keresztül eljutottam a zuhanyozóig, ahol 5 másodpercenként meg kellett nyomni az épp csak langyos vizet engedő csapot, hogy folyjon a víz. Az időjárás miatt, a fedett 25 méteresbe mentem, ígérem, hogy legközelebb az 50 méterest is megvizsgálom. A víz igazán hideg, a medence falán koszcsík jelzi az aktuális vízállást. Viszont egy egész pálya az enyém volt. Visszafelé a hideg folyosón, tapasztaltan bosszankodtam a rám váró zuhany megpróbáltatásra. Így rákészülve, tényleg viccesebb volt. Ketten is röhögtünk 1800-ért. Az öltözőben volt fűtés, ezt egyáltalán nem értem, remélem, hogy észbe kapnak az illetékesek! Aztán bedugtam a hajszárítómat a konnektorba, de nem kapcsolódott be. Megtudtam, hogy egy húszast még be kell dobni, ha száraz fejjel akarok nekivágni a mínusz hatnak.

Még Aputól tudom, hogy a házmesterek, portások és bódék országában élek. A házmesterség lassan aktualitását veszti, tekintettel a „szakma” kihalására. Helyette az A4-es papírokra rótt intelmek ideje érkezett el. Úton-útfélen, a hely kvalitásától függetlenül, a legfontosabb tudnivalók, egy lehetőleg magyarul helyesen írni nem tudó tollából jelennek meg falra, szekrényre, hűtőre, kiskutya hátsójára ragasztva. Annyira jó!

Kedves Katinka! Nem tudom, hogy te hol nőttél fel, nem tudom, hogy neked mit mondott az Apukád, de én szólok, hogy mindent csinálj úgy, mint eddig. Egyedül vagy! Csak magadra számíts!

H a olvasták, akkor azért vagy én vettem észre az utolsó pillanatban, de mára minden megváltozott. A zuhanyozóban kicserélték a csapokat, meleg víz folyik és a tacepaókat is leszedték. Legalább a kézzel írottakat. Pozitív üzenetek is megjelentek; vigyázz lépcső és hasonlók. Úgy megy, mint az útlevélliberalizáció idején. ☺  Addig bombáztam Janosom Kadaromot a leveleimmel, amíg meg nem nyitotta a határainkat. Úgy látom, hogy koronként hasznot hajtok. És ha már így alakult, természetesen áthúztam a már nem aktuális észrevételeimet. Áthúzva és áthúzás nélkül, ezt szeretem legjobban.