Egy hagyaték képei

Hurcolom magammal mappákban, keretezve. A falakra nem fér, ott a könyvespolcok vannak -földtől, plafonig. Kidobni, hogy is lehetne? A szülők miatt sem, de a rajzolók miatt sem. El akartam adni, hátha gyűjti valaki, Szőnyit például. A becsüs szerint szégyen, amennyiért el lehetne árverezni. De elküldött egy másik galériába is. Addig is, amíg újra rászánom magam, itt rendezek egy mini tárlatot. Nem is értem, hogy nem jutott eddig az eszembe. Közben, néhány darabot elkótyavetyéltem. A reprodukciók megmaradnak tanúbizonyságul, hogy voltak és tovább élik virtuális életüket az éterben, ahonnan érkeztek – a fantázia világából.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »