Úszom

Most már elmondhatom, hogy régebb óta úszom, mint amennyit még úszni fogok. Ugyanilyen régóta vagyok rövidlátó, de a medence partján ugye, letettem a szemüveget. Mindig azt gondoltam, hogy haladjunk, nem veszítek semmit, nincs itt semmi látnivaló. Ahogy a strandon nagyon zavart, hogy nem látok és a Balatonból kifele jövet soha nem lehettem biztos abban, hogy annál a lépcsőnél érek partot, ahonnan elindultam, sőt, ha nagyon beúsztam, akkor abban sem lehettem biztos, hogy egyáltalán azon az oldalon érek partot, mint ahol vízre szálltam. Főleg rémisztő volt ez a vakság, amíg Andris kicsi volt és én féltem, hogy ha leveszem róla a szemem, akkor azonnal eltűnik és soha többet nem találom meg.
Viszont ugyanilyen régóta tűröm, hogy állandóan vörös a szemem, hol a fertőtlenítőszertől, hol annak hiányától, hol a monitor bámulásától. Mostanában, amikor elhatároztam, hogy ideje új szokásokat és készségeket kialakítanom az öregedés miatt és ellenében, megtanultam balra levegőt venni gyorsúszásban, elhatároztam, hogy megtanulok úszószemüvegben úszni. Természetesen korábban voltak erre kísérletek, nem véletlenül ódzkodtam tőle. Felkerekedtem, hogy megveszem a világ legjobb úszószemüvegét, az talán nem nyomja ki a szemem, nem folyik bele a víz, nem párásodik be és főleg, nem pirosodik ki a szemem. A világ legjobb úszószemüvege, egyúttal a világ legdrágább szemüvege is volt, viszont minden elvárásomnak megfelelt, sőt még egy olyan lenyomatot is hagy az arcomon, ami másnapig sem múlik el. A Simpsonok kidülledő szemei csak gyenge másai annak, ahogy a tökéletesen illeszkedő szemüvegemben keletkező vákum lassan kiszívja a szemgolyóimat a helyükről. Olyan nagy, hogy egyáltalán nem tudok benne gyorsúszni, viszont, hogy megmondjam miért is kezdtem bele könnyelműen a húr pengetéséhez; látok benne. Mindent látok, amit eddig nem. Az árnyakról a medence fenekén, amikről eddig azt hittem, hogy régebben megfulladt úszók oszladozó tetemei kiderült, hogy kupacokba sodródott falevelek. A jobbról-balról fenyegetően suhanó cápákról megtudtam, hogy a nap kergette felhők árnyjátéka. A szemem előtt cikázó apróbb halacskák a többi úszó szemüvegének csillanása. Látom a fúgákat a medence alján és látom, hogy nem a cement kopott ki belőlük, hanem moha, páfrány, penész tenyész az árkokban. És látom a többi úszót, az ügyetlenebbeket, akik szinte függőlegesen próbálnak előre jutni és az ügyeseket, akik, mint a motorcsónak siklanak a víz tetején. Néha annyira belemerülök a szokatlanul éles képek szemlélésébe, hogy még levegőt venni is elfelejtek. Egyszer majd lemerülök az avarkupacok közé és felkavarom a leveleket a víz tetejére.

Ősz
Ősz

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.