Casting

A NYEGLE
Egymást szedtük rá azzal, hogy tudunk:
Most a valónál mind elámulunk.

(Madách Imre: Az ember tragédiája XI. szín)

„- Tulajdonképpen miért ácsorognak itt ezek a gaiaiak?

– Megörökítik ezt az eseményt, mert Gaia különös jelentőséget tulajdonít neki. Maga fontos nekünk, Trevize. 

– És miért vannak ennyien? Nem volna elég, ha csak egyikőjűk nézné végig és raktározná el az elméjében az eseményt?

– Így különféle szögekből figyelhetik meg az egészet és mert valamennyien kicsit más agyba raktározzák el később, az osszes megfigyelés alapján az esemeny sokkal érthetőbbé válik, mint külön-külön szemlélve. Más szóval az egész több, mint a részek összege.”

(Isaac Asimov: Alapítvány és Föld Trevize tanácsos, akit azért szeretünk, mert elégtelen számú adat vagy hiányos feltételezések alapján is el tud jutni a helyes következtetéshez megérti, amit sokan közülünk nem, hogy ugyanazt nézzük, de mind mást látunk. Azt azért remélem, hogy nem csak arra megy ki az egész, mármint Gaia megteremtése, hogy egyesült erővel vegyük fel a harcot a galaxisunkra támadó idegen erők ellen. Az, hogy még galaktikus keretek között sem fogunk átlépni emberi gyarlóságainkon és csak a háborún jár az eszünk, olyan kétségbeejtő távlat, hogy bele sem merek gondolni.)

Már napokkal a meghirdetett időpont előtt megtelt a tér. Nagy volt a tolongás. A várakozók beszédbe elegyedtek egymással, hogy a lehető legtöbb információhoz jussanak. De egyikük sem tudott sokkal többet a másiknál. Volt, aki újságban olvasta, hogy lesz, volt, aki a tévében hallott róla, olyan is volt, akinek a szomszédja mesélt a közelgő válogatásról. Abban mind hasonlítottak, hogy egyikük sem emlékezett, honnan is tudta pontosan az idejét. Sokan egy jobb, tartalmasabb élet reményében érkeztek, voltak, akiket a kalandvágy mozgatott, volt, aki unatkozott, másokat a kíváncsiság hajtott. Még olyan is volt, aki éppen erre járt és megtorpant a tömeg láttán.

Amíg kint egymást lökdösték a jobb helyekért, bent megkezdődött a válogatás. Egymás után szólították be a jelentkezőket. De, a tömeg alig fogy, nem venni észre, amikor behívnak valakit. Egy helyre rögtön hárman is lépnének.

A cukros cukrász, biztosra veszi, hogy nyerni fog. Akár, fogadna is rá. Eddig még mindenkit megetetett a szövegével. Ha másként nem megy, lenyomja a torkukon. Márpedig, akit etetnek, az csak nyel, szóhoz sem jut. Azt is hiszi, hogy ő már mindenfélét látott, kiismeri magát, őt már semmiféle meglepetés nem érheti. És tényleg, már csak ritkán jön zavarba, ha zavarba is jön, már nem bánja, mint régen, hogy elpirul.  Nem vallja be, hogy még mindig nem tud végignézni egy horrorfilmet és ha valami igazán kegyetlen dologról hall, akkor megrémül és szorongani kezd. Azt hiszi, hogy ismeri az embereket, képes irányítani őket. Jó pszichológusnak tartja magát, aki bármilyen nehéz helyzetből kijön. Azt mondja, szóból ért az ember. Hisz a szavak erejében. Hisz az iróniában és a komoly beszédben. Azt hiszi, hogy a világ azokból áll, akiket ő is ismer, a szomszédból, az utcáról, egy másik városból. Nem akar senkit átverni. Mindenki jól jár,  ha ő nyer, éppen ezért.

Ne tévesszen meg senkit Eli játékos külseje. A barátságos tekintet mögött egy igazi agresszor rejtőzik. Mint elefánt a porcelánboltban, úgy gázol keresztül bárkin, ha érdekei úgy kívánják. Nem mentség, de megjegyzem, hogy kíméletlen csörtetése mögött titkos cél rejtőzik. Bármi áron, de be kell kerülnie. Nála új értelmet nyer az igazság, hogy ne ítélj első látásra, de még másodikra sem. Egy végtelenül közönséges kacsa. Ő is a tülekedők közül való. Rikácsol és lökdösődik. Azt hinnéd, hogy egy ilyen nem kerülhet be. Majd meglátjuk. Ebben a játékban sokan elférnek. Lehet, hogy neki is jut egy hely.

A figyelmes szemlélő észreveheti, hogy még egy kacsa van. Bújkálnak. Soha nem mutatkoznak együtt, hogy ne tudják meg, ők ikrek. Úgy tervezik, még jól jöhet, hogy egyformák, mint két kacsatojás.

Tizenöt éves volt, amikor egy vidéki diszkóban szépségkirálynőnek választották. Azóta töretlenül hisz a saját külseje varázsának. Ő is biztos magában. A szépség mindig nyer. De, az igazi nagy dolgok nem itt történnek és nem a vidéki diszkókban. Ő, ezt még nem tudja.

A másik baba. A fehér ruhás, aki mindig mást vesz fel, mint a többiek. Ott ül a sarokban és titokzatosan mosolyog. Ő is szép és szexi, de szerinte az nem számít. A belső számít. Hogy érdekes legyen. Csak akkor figyelnek fel rá. Csak a fotós könyörgésére volt hajlandó előjönni a sarokból és egy kép erejéig a többiek közé ülni.

A játékot, amiben Kissárga volt a főszereplő, évekig játszottuk. Egy réges-régi karácsonyfa alatt, a sok játék között, egy titokzatos doboz is lapult. Különböző társasjátékok gyűjtődoboza volt ez. Sakk, malom, ki nevet a végén. Mindenféle bábuk, kockák, lapocskák, dominók, számfeliratos korongok. Semmiféle ambíciónk nem volt a társasjátékok iránt sem akkor, sem később. Emlékszem a későbbi játékok, Gazdálkodj okosan, Capitaly, kártyák stb. is ennek a játéknak a kellékeivé váltak.

A fekete futó, vagy a király volt az apa. A fehér futó az anya, vagy a csábító szerető. Néha a fekete futó volt a szerető, de akkor az apa ártatlanul keveredett bűnbe, ezt mutatta, hogy fehér futó volt. Általában halálos tragédiák történtek, a sakkfigurák szívesen és gyorsan öltöttek gyászt. A királynők pedagógusok vagy ismerősök voltak. A lovak, lovak. A bástyák szeretetreméltó személyek. A parasztok, a falu népe, közönséges alakok, meg sem lehetett különböztetni őket egymástól. Valószínűleg azért játszódott faluban a történet, hogy a parasztok beilleszthetők legyenek. Nekünk ez olyan természetellenes volt, hogy vidéki nagyszülők meglátogatása volt az ürügy. A kőszegi gyermeküdültetésünk után, elfogadható volt, hogy Kissárgáék csak üdülnek, mégis iskolába járnak.

Úgy látom, hogy ezzel a világítással még a vonatos álmokhoz is jó illusztráció készült.

Akkoriban kezdhettem iskolába járni, mert kiemelkedő helyet foglalt el a játékokban az iskola, a tanítók, a közösség. Ki tudja mi az ok, amely a gyermeki képzeletet beindítja és bonyolult történetek alapjává válik. Vajon megcsalta-e 25 éven át egyik a másikat! Ha a játékra gondolok, igen, de ezt csak mi tudhatjuk, egymás elől elrejtették.Most jut eszembe, ugyan megkérdezni nem akarom a szüleimet, de vajon miért játszottunk mi állandóan megcsalt anyát, aki ráadásul ebbe bele is hal. Sőt felváltva hol apát, hol anyát! És a királynő figurák nem kaptak szerepet! A Ki nevet a végén figurái voltak a gyerekek, igen nagy számban. A pirosak és a sárgák a lányok, a kékek, zöldek, lilák a fiúk. Kissárga kétharmadára esztergálódott a többiek méretének, így azonnal kiemelkedő szerepet kapott. Ő lett, a mindenkori ÉN, aki egyben a MI, hiszen akkor még elválaszthatatlanok voltunk Györgivel. Egyéniség, személyiség, akinek cselekedeteit közösen határoztuk el.

Gyerekkori játékaink legszebb emlékei, a testvéremmel együtt játszott játékok. A sok kis bábu. baba, egyéb figurák között mindig volt egy, akivel azonosultunk, akit megszemélyesítettünk. Sőt, ha pontosan akarok fogalmazni, akkor az, aki megszemélyesített bennünket. Hiszen azokat a játékokat ők játszották. Ők játszottak el bennünket, a majdani felnőtteket, akik gyereklelküket őrizve, játszották a felnőtt életet. Ahogy majd élni akarnak. Amit majd élni akarnak. Akik lesznek. Mindig ugyanazt. Azt, hogy mi lesz a legnagyobb problémájuk az életben. Hogy mit fognak kitalálni azért, hogy megoldják. És, hogy nem fog megoldódni, amit kisgyerekként sem sikerült megoldani. Semmit nem változtunk, semmit nem változtam. Minden jóslat beteljesítette magát, mert nem jóslat volt, hanem modell volt. Eljátszottuk a teljes életünket, a megoldókulcsokkal együtt.

Miközben a színpadon a meghallgatás folyik, egy, a jelentkezők közül, Sam, a nagy kombinátor, kihasználva a fejetlenséget és zűrzavart, a maga pecsenyéjét sütögeti. Magabiztosan rendezkedni kezd és élőképpé szervezi a körülötte állókat. Később még sokan csatlakoznak hozzájuk, mert mindenkinek tetszik, hogy végre történik valami. Az összes próbát közönség előtt tartják. Sam kihasználja a lehetőséget magán szereplőválogatásra. A képeket #tablo cím alatt gyűjti, internetes oldalakon.

És íme, az új csillag első színpadra lépése.

A település színházában bemutatkozott az év felfedezettje. Két nyilvános főpróba után, a tegnap esti premieren hatalmas ovációval ünnepelték a társulat új csillagát. A siker varázslatos pillanataiban nem számított, hogy két dombocska között épített színpadon, a helyiekből és az arra járókból véletlenül verbuválódott közönség ünnepelte. Tudta, hogy élete egyik legnagyobb teljesítményét nyújtotta.

Sam, Eli és Kajtek jól kiegészítik egymást, azonnal megtalálták a hangot. Délutánra a legoptimistábbak is belátják, hogy aznap már nem kerül rájuk a sor. Elindulnak a szélrózsa minden irányába, hogy szórakozást találjanak maguknak.

A felszálló drón, már csak az élőkép szereplőit tudja filmezni. Egy távoli helyen pedig, még csak most szedelőzködik valaki, hogy útra keljen. A Bátor Manó sokat álmodozott arról, hogy egyszer eljön az ő ideje és felfedezik, mint egy távoli bolygót, vagy egy születő csillagot. Üldögélt otthon, ellátta a ház körüli teendőket, de bármit is csinált, közben úgy érezte, hogy annál ő többre hivatott. Sehogy sem találta a helyét. A felhívás szövegének csak egy töredékét csípte el egy külföldi adón, sem a pontos idő, sem a pontos helyszín nem derült ki belőle. Mégis úgy döntött, hogy vonatra száll és legfeljebb majd kérdezősködik útközben.

Most előre ugrok az időben, amit annál is könnyebben teszek, Sam és Kajtek, egy új projekt keretében, éppen azon dolgoznak, hogy megállítsák az időt. És így, hogy áll az idő, nagyon könnyű benne jobbra, balra, előre, hátra szaladgálni benne. Úgy látom, hogy Samről és Kajtekről fogunk még hallani. Túlcsordul bennük a kreativitás. Már arra sem emlékeznek, hogy miért is jöttek ide. Most például, megpróbálják működésre bírni ezt a régi telefont. Eli a háttérben, a hangpróbával bíbelődik.

Gója igazi filmrendező. Diplomája is van róla. Vándormozijával járja a vidéket. Úgy értem, hogy bejárta már az egész világot. Ide azért jött, hogy friss húst találjon a piacon. Mindig amatőrökkel dolgozik és egy ilyen több ezer főt megmozgató casting kapóra jön neki. A kisujját sem kell mozdítania, csak megmeríti a hálóját. Hiszen a fiataloknak a legnagyobb vonzerő még mindig a mozi.

Már ki is nézett magának valakit az Anti Hős szerepére és a az egyik zenészcsapat is tetszik neki. Azt is szemügyre vehetjük, hogy a jövőben hol találjuk a szereplőválogatás résztvevőit. Barbus például, egy téli napon, a Centrál Park jegén görkorizik.

Néhányan azok közül, akik délután kiábrándulva és elkeseredve hagyták el a gyülekező helyet, este a kettes kapunál próbálkoztak. Hamarosan még az előbbinél is nagyobb tömeg gyűlt össze. A szervezők későn érkeztek a helyszínre, a dühös tömeg hamar elsodorta őket. A hátul állók nyomták a tömeg elejét. Végül betörték a kaput, egy ajtónállót nem szándékosan, de súlyosan megsebesítettek. Mire a rendőrök a helyszínre érkeztek, a mentők már tucatnyi sebesültet elláttak. A hírekbe is bekerült az eset azzal a kommentálással, hogy nem sok híja volt, hogy halálos áldozata is legyen az eseményeknek. Miután helyreállt a rend, a jelentkezőknek egymástól tisztes távolságot tartva egyesével kellett sorakozniuk a betört kapu mögötti lelakatolt vasrács előtt. A sor több kilométeresre duzzadt.

Amikor első este a tábortűz mellett egymásra pillantottak, mind a ketten érezték, hogy ennek a találkozásnak meg kellett történnie. Vagy, legalábbis elhitették magukkal, hogy így érzik. Maruszja egész addigi életét áthatotta a megfelelni vágyás. Mindig azt gondolta, hogyha jó kislány lesz, akkor minden jóra fordul és boldogan élheti az életét. Bálint, a kornak megfelelően, nyilvánosan, sok ember előtt, trendi flashmob keretében kérte meg a kezét. Akkor annyira meglepődött, hogy igent mondott. Maruszja úgy mondta ki az igent, hogy addigra már tudta, megtalálta élete szerelmét és az nem a jövendőbelije. De, nem volt képes visszavenni a szavát. Akkor azt hitte, hogy egy életre boldogtalanságra ítélte magát. Alig, hogy elkezdődött a válogató, ők már össze is házasodtak. Azt gondolták, együtt még ez is könnyebb lesz.

A meghallgatásra várók közül néhányan, összebarátkoztak a helyiekkel. Páran még egy közeli étterembe szervezett vállalati bulin is részt vehettek. Sam és Kajtek is ott kotnyeleskedett, de nem voltak a meghívottak között.

Ahol ilyen sokan összegyűlnek, óhatatlanul össze is zördülnek. Sajnos, az egyik veszekedésnek rossz vége lett. Erről most nem mutatok képeket. Viszont Sam ráharapott az ötletre és azonnal mérkőzést szervezett, önként jelentkezők részvételével. Szerencsére és szerencsétlenségre mindig, mindenre akad önként jelentkező.

[huge_it_video_player id=”4″]

Újabb szörnyű gyilkosság borzolja a kedélyeket a várakozók körében. Ismét ártatlan nők és gyerekek estek áldozatul az ismeretlen támadóknak. A maroknyi fegyveres váratlanul bukkant fel a sétálók között és figyelmeztetés nélkül tüzet nyitott. Miután mindenkit lemészároltak, továbbálltak. Nem azonosították sem magukat, sem a céljaikat.

Elképzelt szereplőválogatás egy elképzelt történethez. Töltsd fel a képet a híveidről! Töltsd fel hozzá a történetét is! Elküldheted emailben is!