Időközben, 2022 márciusa lett.
Már évekkel ezelőtt megfosztottak a kokárdámtól, a napokban a nemzeti dalomtól és ma a Kossuth teremtől. “Így megy ez.” (Vonnegut)
És a dolgok állását látva, attól félek, hogy a plakát tervezőinket (is), a jövőben (is) Észak-Koreából importáljuk.
Ki hitte volna, hogy a béka segge alatt, újabb mélységek nyílnak?
Vagy inkább, nézzek felfelé, hogy észre vegyem a zuhanó drónt?
Remélem, hogy korunk gyermeke az “alkotó”; egy önjelölt, alkalmatlan, képzetlen, kontraszelektált “grafikus”. Ha nem így van, akkor elnézést kérek, viszont még inkább kétségbeesem. Több példát hozhatnék, sajnos, de nálam most ez van a top 10-ben.
Végre, rákerült a sor. Elkezdtem az Adobe Animate-t tanulni. Igaziból. Tutoriálok alapján. Ugyanis, nekem még mindig tart a karantén. Első művem, fejlesztés alatt.
Táskát még nem varrtam. Úgy értem, hogy mostanában. Hirtelenjében kettő is lett. Ómika régi hímzéseit használtam fel hozzájuk.
Azt gondoltam, hogy néha én is felteszem az ebédemet. Egy szelet lazac, mindkét oldalán 6-6 percig pirítva, saját fűszerkeverékkel bedörzsölve, salátaágyon, kuszkusszal körítve. Hű, de finom
Augusztus 20, és az oleander ismét nekirugaszkodott. Másodszor borul virágba, mióta idekerült.
… és a tüzijáték visszfénye:
Úgy emlékszem, hogy lejjebb, dátumok is vannak. Aztán elmaradt. 2019 június 22 van, a klímakatasztrófa miatt, vagy annak dacára, égető forróság van, amit a növényeim, látszólag szeretnek.
Felmegy az ember hídra. Letesz egy szál virágot. Elmond egy ateista imát a vízbefúltak lelki üdvéért. Aztán kéri az isteneket, hogy többé ne történjenek ilyen szörnyűségek. Aztán azt kéri, hogy ha történnek is, ne az ő szeretteivel történjenek. De aztán hálát ad azokért az emberekért, akik ha jelen vannak egy katasztrófa helyszínén, azt teszik amit kell, azt teszik, amit tudnak, teszik amire képesek.
Aztán hálát ad Bagyó Sándorért.
Nem ismerem személyesen, de régóta hálás vagyok a sorsnak, hogy a fiamat gyerekkorában összehozta vele, mert az ő példája egy életre szóló példa volt kitartásból, emberségből, szolgálatból a fiam számára.
Az én kormányomban ő már rég miniszter.
Most köszönöm meg, hogy soha nem kellett félnem elengedni a fiamat a Balatonra. Tudtam, hogy jó helyen van a vízimentők között. Vigyáznak egymásra, vigyáznak ránk.
És odaérnek.
Lassan két éve kísérem figyelemmel a jövő városának uszodáját. Mármint a gödör mélyítését 🙂
Május, Anyák napja, az előző bejegyzésem tavaszi örvendezéséhez képest újra tél lett. De a gyönyörű virágomat, idén is megkaptam.
2019. Újra tavasz van. Kicsit sem hasonlít az előző tavaszokhoz. A levegő páratelt és füstös. Fuldoklunk az oxigénhiánytól. Az autósok rendületlenül pöfögnek, ahogy az összes pöfögők rendületlenül vagy méginkább pöfögnek. Néha azt hiszem, hogy csak én sajnálom, hogy tönkretettük azt a szép és illatos bolygót.
És készítettem egy adag ősi, népi gyógymódon alapuló csodaszert is valakinek.
Se nem hír, se nem más. Tegnapelőtt a kezembe nyomta anyu szantálfaláncát a testvérem. Nem sokkal azután, hogy szantálfaolajat vettem egy drogériában. Erről ő nem tudott. Szantálillatú könnyekben fürdök.
Úgy gondolom, hogy át kellene engedni a választás jogát a döntéshelyzetben lévő felnőtteknek. Az ember ereje teljében szervezhesse meg, hogy akar élni, mi legyen vele öregen, betegen. Milyen iskolákba járjanak a gyerekei, stb. Fiatalon elég rugalmas ahhoz, hogy felismerje a kor változásait és változtasson a nézetein, de eléggé szereti a szüleit és a gyerekeit ahhoz, hogy a legjobbat akarja nekik és meghallja a kívánságukat. De, mert nálunk nem ezeken az alapokon működik a választási rendszer, én a magam számára úgy alakítottam át, hogy akárminek is tartom; taktikusnak, szélsőségesnek, okosnak, butának, odateszem az ikszet, ahová ők mondják. Kiikszeltem magam a több, mint negyven év alatt. Dönthessenek a gyerekeim!
Egy újszülöttnek minden vicc új.
Nem is tudják vagy nem érdekli őket, hogy temetetlen holtak társaságában esznek Különben sem alkalmas a tér efféle rendezvények fogadására. Szűkös, kényelmetlen. Miért is nem a jól bejáratott Vörosmarty téren rendezték meg ezt az eseményt is?
Amikor öreg anyóka leszek, ha leszek, csinos, piros sapkák kötésével fogom kiegészíteni a nyugdíjam, ha lesz nyugdíjam. Mint például, ezek itt:
Kiderült, hogy egy az akciók közül, amelyek mellett vakon és süketen mindig elmegyek, gondolván, hogy ez nem rám vonatkozik, gyermeklelkű menyemnek köszönhetően mégis megtalált. Elkísértem őt Stikeez-t cserélni a Lidl parkolójába. Ez csuda jó szórakozás volt! És a maradék törpikéket megkaptam 😀
Az én utcámban senkit sem hagynak az út szélén. Valaki összeesett és megütötte a fejét. A környékbeli kis üzletekből kiszaladtak segíteni. Mentőt hívtak, ernyőt tartottak a feje fölé és letakarták az eső elől. A mentő is hamar érkezett. Sokáig villogott még a ház előtt, mielőtt szirénázva elindult volna.
(A napokban érkezett a hír, hogy a néni néhány nap múlva a kórházban meghalt. Az öregek nagyon törékenyek. Egy, látszólag kis esés is a halálukat okozhatja. Hiába érkezett gyorsan a segítség.)
Időről-időre ideteszem, a Bajcsy kapualjak és lépcsők állandó lakosait.
… és Kőbánya-alsó vasútállomás képeit. Mióta gyakrabban megfordulok arra, idestova két éve, azóta egyre romlik, az eredetileg sem túl vonzó állapota.
… és nyitottam egy új oldalt az uszodai viszontagságaimról.
Egyre hidegebb van…
Ez pedig saját állítgatás:
