2019. Újra tavasz van. Kicsit sem hasonlít az előző tavaszokhoz. A levegő páratelt és füstös. Fuldoklunk az oxigénhiánytól. Az autósok rendületlenül pöfögnek, ahogy az összes pöfögők rendületlenül vagy méginkább pöfögnek. Néha azt hiszem, hogy csak én sajnálom, hogy tönkretettük azt a szép és illatos bolygót.
És készítettem egy adag ősi, népi gyógymódon alapuló csodaszert is valakinek.
Se nem hír, se nem más. Tegnapelőtt a kezembe nyomta anyu szantálfaláncát a testvérem. Nem sokkal azután, hogy szantálfaolajat vettem egy drogériában. Erről ő nem tudott. Szantálillatú könnyekben fürdök.
Úgy gondolom, hogy át kellene engedni a választás jogát a döntéshelyzetben lévő felnőtteknek. Az ember ereje teljében szervezhesse meg, hogy akar élni, mi legyen vele öregen, betegen. Milyen iskolákba járjanak a gyerekei, stb. Fiatalon elég rugalmas ahhoz, hogy felismerje a kor változásait és változtasson a nézetein, de eléggé szereti a szüleit és a gyerekeit ahhoz, hogy a legjobbat akarja nekik és meghallja a kívánságukat. De, mert nálunk nem ezeken az alapokon működik a választási rendszer, én a magam számára úgy alakítottam át, hogy akárminek is tartom; taktikusnak, szélsőségesnek, okosnak, butának, odateszem az ikszet, ahová ők mondják. Kiikszeltem magam a több, mint negyven év alatt. Dönthessenek a gyerekeim!
Egy újszülöttnek minden vicc új.
Nem is tudják vagy nem érdekli őket, hogy temetetlen holtak társaságában esznek Különben sem alkalmas a tér efféle rendezvények fogadására. Szűkös, kényelmetlen. Miért is nem a jól bejáratott Vörosmarty téren rendezték meg ezt az eseményt is?
Amikor öreg anyóka leszek, ha leszek, csinos, piros sapkák kötésével fogom kiegészíteni a nyugdíjam, ha lesz nyugdíjam. Mint például, ezek itt:
Kiderült, hogy egy az akciók közül, amelyek mellett vakon és süketen mindig elmegyek, gondolván, hogy ez nem rám vonatkozik, gyermeklelkű menyemnek köszönhetően mégis megtalált. Elkísértem őt Stikeez-t cserélni a Lidl parkolójába. Ez csuda jó szórakozás volt! És a maradék törpikéket megkaptam 😀
Az én utcámban senkit sem hagynak az út szélén. Valaki összeesett és megütötte a fejét. A környékbeli kis üzletekből kiszaladtak segíteni. Mentőt hívtak, ernyőt tartottak a feje fölé és letakarták az eső elől. A mentő is hamar érkezett. Sokáig villogott még a ház előtt, mielőtt szirénázva elindult volna.
(A napokban érkezett a hír, hogy a néni néhány nap múlva a kórházban meghalt. Az öregek nagyon törékenyek. Egy, látszólag kis esés is a halálukat okozhatja. Hiába érkezett gyorsan a segítség.)
Időről-időre ideteszem, a Bajcsy kapualjak és lépcsők állandó lakosait.
… és Kőbánya-alsó vasútállomás képeit. Mióta gyakrabban megfordulok arra, idestova két éve, azóta egyre romlik, az eredetileg sem túl vonzó állapota.
… és nyitottam egy új oldalt az uszodai viszontagságaimról.
Egyre hidegebb van…
Ez pedig saját állítgatás:
