Agykarbantartás zenével
Életem során, a munkám miatt, nagyon sok érdekes művészembert ismertem meg. Forgatásokon személyesen is találkoztam velük, nem egy közülük barátságosan tekintett rám.
A róluk szóló filmek vágásakor kibontakozott előttem a személyiségük, feltárult az életútjuk. Alkotásaik, munkáik mindig inspirálóak voltak. Például, amikor Schéner Mihályról készítettünk egy filmet, újra elkezdtem festeni, ha rövid ideig is. Ehhez a filmhez nem tudok linket csatolni, valahol az MTV(A) archívumában bújtatják.
Rév Lívia zongoraművésznek, a világ legkedvesebb emberének, egy beszélgetés során meséltem, hogy egyetlen dolgot sajnálok, hogy gyerekkoromban, bár volt rá lehetőségem, nem tanultam meg zongorázni. Azt válaszolta, hogy emiatt ne bánkódjak, sosem késő, ő megtanít engem. Akkor 38 éves lehettem és ezer dologgal voltam elfoglalva. Gyerek, szerelem, munka.
Egészen eddig halasztódott, hogy beválthassa az ígéretét és én igazolhassam az elméletét, hogy bárki, bármire képes, ha igazán akarja és jó mestere van.
Pár hónapja vettem egy digitális zongorát és nekiveselkedtem a szorgalmas tanulásnak. Minden alkalommal, amikor elkezdek gyakorolni, rá gondolok. Arra, hogyha élhetne még és taníthatna engem, elégedett legyen a szorgalmammal és kitartásommal.
Nem leszek zongoraművész, de megtanulok zongorázni.
A fejlődésem állomásait nyomon követheted, ha akarod.