A festhetnék
rohamokban szokott rám törni. Egy ideje dokumentálom is.
2020-ban karantén van.
Előkerültek a régi hobbik.
Akvarellezés, nem éppen hagyományos módon. Az biztos, hogy nyakig festékes vagyok.
Most, a Gozsdu Montremartnak
köszönhetően, újra festek. Ugyanolyan gyorsan telik az idő, mint a középiskolában, ahol reggel leültem a rajzbakra és kettőkor nem értettem, hogy telhetett el ilyen gyorsan a délelőtt. Most már megfelelési kényszerem sincs, igazi örömfestő lettem és élvezhetem amit csinálok.


Középiskolai munkáim,
egy rajztanítást oktató könyv illusztrációiként. Sok év elteltével, akár ezeket is megmutathatom. A középiskolai rajztanárom, megelőzve korát, kézikönyvet barkácsolt, rajzolni vágyóknak. A tanítványai, a mi munkáinkat használta fel illusztrációként.
Az első kiadást nem is bántam annyira, a második, amit már a halála után a családja adatott ki, kicsit zavart. Ez már a rendszerváltás után történt, a szerzői jogokra, jogdíjra, kicsit jobban figyelhettek volna. Arra sem vették a fáradtságot, hogy megkeressenek és engedélyt kérjenek az újbóli megjelentetéshez.



Régen volt, igaz sem volt. De, az biztos, hogy már sok nincs meg.