Karácsony

Nevek, nevek, ismerősök és ismeretlenek II.

„Ezt gondolám, nagy-bizton és kevélyen.

Oly dús, pazérló az ifjú remény:

Örökké, nem hiszi ugyan, hogy éljen,

De jó sokáig, s ami egyre mén:

Hogy változatlan, át borún, veszélyen

Kedv, ihlet, alkalom és érzemény,

Erő, kitartás, ízlés, akarat –

Egy szóval ami kell, mind ép marad.”

Arany János:

Bolond Istók, Második ének, 14

Egy, az időszámításom előtt készült felvétel, a szekszárdi Borgula mester műterméből. Szekszárd egyértelműen a Steierekhez köthető, mégsem lehetek abban biztos, hogy valamelyik ük-ükszülőm lenne a képen. Nyilván, a kép hátoldalán szerepel a „Borgula” név, de már olyan régen illesztettem ide, hogy még én is elfelejtettem. De előkerült egy útlevél és úgy látom, hogy ugyanaz az asszony szerepel rajta, mint ezen a kettős portrén.

Az idők kezdete

Útlevél
Útlevél
Magyar Királyság
Magyar Királyság

 

Azon kapom magam, hogy olyan elszántan foglalkozom a múlt felderítésével, mintha életem értelme világosodna meg általa. Eleinte úgy látszott, hogy beérem azzal, ha születési dátumaik alapján sorba állítom őket. De most már látom, hogy ennél többet akarok. Tudni akarom, hogy ki ment férjhez először, miért költöztek el egyik városból egy másikba, sőt, tudni akarom, hogy melyikük, mit gondolhatott, amikor egyik képre ráírta, hogy kit ábrázol, de a másikra nem. A személyek mögött felbukkanó házak, tornyok városát keresem. Összehasonlítom a kilógó kis szegletet, az interneten található, ismert városképek valamelyikével. Türelmetlenül topogok, ha nem akkorra készül el a scannelés, amikorra én akarom. Aztán, nem is kérek szívességet, inkább leviszem a szemközti másolóba. Így meg drága. Kíváncsi vagyok, hogy merre fejlődik és meddig tart ez az új hobbim. Az előzőek példáján okulva, hosszú időre kell felkészülnöm.

emlekul ominak

Ómikának a rajzainkkal próbáltuk megmutatni, hogy mennyire szeretjük. És ő összegyűjtötte mindet és haláláig őrizgette. Most nálam vannak a rajzok, együtt a kisfiaméival, az összes fényképpel és igyekszem digitalizálni és rendszerezni őket és az okleveleket, kitüntetéseket, egyéb iratokat mind, amik rám maradtak. Azt hiszem, szerencse, hogy a levelek nagy részét kidobtuk, mert kilenc élet sem lenne elég az áttekintésükhöz..

dedi

Dédi kiterjedt családját nézve elgondolkozom, hogy hol lehetnek a rokonaim. Steier, Fájth, Dragonics, Dévényi, Wallach, Vendrő, Sík. És – gondolom – egy halom név, amiket még nem ismerek. Az utóbbi időben egyre többet foglalkozom a múlt felderítésével és ennek köszönhetően előkerülnek elveszettnek hitt rokonok. A fenti képen, az állók egy része, Steier György második feleségének a családtagjai lehetnek.

Steier György, a dédapám, 1864. április 21-én született. 1953-ban, 90 évesen halt meg. Öngyilkos lett.

„Sem bölcsőm, sem temetőm helyére nem emlékeznek, nem tudják sem első, sem második feleségem nevét, nem tudják hány gyermekem volt és mi a nevük.” Hát, így kezdtem írni a családtörténetet. A hiányos adatokat a képzeletemmel gondoltam kipótolni, megszemélyesítve az elmosódott fényképarcokat.

„Emberemlékezetből kihullott nevű első feleségem gyermekei:

IMG_0004

Bözsi, Linus, Terka, Mária.” Ahogy egyre több fényképet dolgoztam fel és egyre több összefüggésre derült fény, úgy olvastam újra, meg újra elölről a történetet és igazgattam a nevek sorrendjén a képek alatt. Azt hiszem, hogy Steier Mária volt a legidősebb testvér.

Steier Mária, később, Ómika és férje, Fájth István; a nagyszüleim.

Steier Mária, később, Ómika és férje, Fájth István; a nagyszüleim. „Fájth István vagyok. Vasutas. 1910-ben, Szekszárdról Fiumébe helyeztek.” Munkával töltött, rövid életéről időrendben, néhány dokumentum.

„Később Tolnamözsön leszek főraktárnok. Feleségem Steier Mária. Két gyermekünk van, György és István. Felnőttként ők nevet változtatnak. Ostoros lesz a vezetéknevük.” 1939. május 10-től apu, aztán 1952. november 21-től Ómika is Ostoros lett. „Éppen ez a névváltoztatás bosszantotta fel annyira az unokámat, hogy elkezdett kutakodni a családfa ágai, gyökerei között. Azt mondta, hogy ő az utolsó, aki még emlékezhet arra, hogy nem 39-ben hajtott ki ez a fa, hanem visszanyúlik az időben éppen annyira, mint az őserdő többi fája. De, ha ő nem jár utána, lesz-e valaki, aki még emlékezni fog? Én már réges-régen halott vagyok, amikor ő ezeket gondolja. De tudja, hogy én sem örülnék a névváltoztatásnak. Iszákos vagyok, tüdőbajban halok meg 47 éves koromban. Nem emlékeznek, hogy tudják-e, hol vagyok eltemetve. Mözsön-e, vagy Fiumében?”

Fájth István keresztlevél
Fájth István keresztlevél
Fajth István halotti ak kiv
Fajth István halotti ak kiv
Fájth István gyászjelentés
Fájth István gyászjelentés

Tolnamözsön – Mözs, ahogy Ómika emlegette – már kétszer is jártam, de nem mentem el a temetőbe megnézni, ott van-e a sírja. Egy, még az én gyerekkoromban elkallódott fénykép alapján úgy emlékszem, hogy egy tökéletes ovális arcú, szép férfi volt. Szabályos vonások, világító szem. Valószínűleg kék szem. Később kiderült, hogy igen, ott van. És a kép is meglett. Az egyik unokaöcsém vette a fáradtságot és elment megnézni a sírt. A tőle kapott fényképek alapján sok mindent kellett módosítanom. Például és főleg, a nevét. Mert amire én emlékeztem és nem egy iraton rosszul feljegyezve láttam, az Faith vagy Fajth volt, pedig a neve: Fájth.

IMGP5674

„A gyerekeim korán elveszítettek, nincs emlékük rólam, néhány meghatott, érthetetlen motyogáson kívül.” Voltunk bent nála, a kórházban, amikor haldoklott. Anyám kezét szorongatva álldogáltunk kint a kórház udvarán, Pityussal. – mesélte apu. „A feleségem, azon kívül, hogy ittam, egyebet nem mesélt rólam az unokájának.”

A testvérem szerint, Ómikát kényszerítették, hogy hozzámenjen az apja által kiszemelt férfihoz, a nagyapámhoz. És szerinte a Dédi, Steier György újranősült és az új házasságában számos, szerinte tizenhárom gyereke lett. Amikor kérdezem, hogy honnan veszi ezeket, azt mondja, hogy Ómika mesélte. Hát, nem tudom. És főleg nem tudom, hogyan lehetne ezt felderíteni. Az biztos, hogy megözvegyült és első felesége, Fodor Terézia Fiuméban van eltemetve. Én is emlékszem, mikor Ómika mondta, hogy még csukott szemmel is odatalálna az édesanyja sírjához. Testvérem arra is emlékszik, hogy a dédapánk nem vasútas volt. De akkor, mi lehetett. Én úgy emlékeztem, hogy azért kerültek Fiuméba, mert a vasútnál elvezényelték az új szolgálati helyére, ahol később megismerkedett a fiatal Fájth-tal és így hozta össze a házasságukat.

És milyen jól tettem, hogy írtam, írtam és kutakodtam. Levelet kaptam, sok-sok névvel és adattal, melyből kiderül, hogy Steyer Lőrincnek több gyermeke is volt. Lőrinc, Karolin, János és György. Ő lehet az a titokzatos Karolin, aki házassági tanúja Steier Györgynek és Fodor Teréziának.

hazassaglevel

Nemcsak ő titokzatos és összekeverhető saját maga ősével vagy leszármazottjával. Több minden megnehezíti a dolgomat. Feltételezem, hogy kötelező érvényű divat lehetett a múlt század elején, az elsőszülött fiúnak, az anyai nagyapa nevét adni. A másodikat az apa után elnevezni. Így történhetett, hogy nagymamám, Mária első fia György lett, ahogy a húga, Bözsi első fia is, apjuk Steier György után. Mária férje István volt, így lett apám öccse István. Erzsébet második fia az apja után kapta a nevét, így ő is István lett. Tehát a két lánytestvér két-két fia, György és István. De, mert még két, de egy lánytestvér mindenképpen van és az ő leszármazottaikról semmit nem tudok.
További nehezítésnek ott vannak a névváltoztatások. A Steier lányok férjhez mentek, elvesztették lánykori nevüket. A férjek Fájth, Dragonics (Ostoros, Dévényi) nevet változtattak, ezzel akadályozva a családfa felderítését. És itt megint kitérek a két másik testvérre, akiknek még a keresztneve is bizonytalan, Linus és Terka, férjezett neveik pedig, talán Kovács és Fellner.

És most idézek, egy nemrég kapott levélből: „Steier Lőrinc Nemesvitán bérelt malmot. Apám és nagynéném mesélte, hogy a faluvégen volt a malom, a betyárok mindig megüzenték, ha ennivalót szerettek volna kapni, mindig mákostésztát rendeltek, megüzenték, mikor legyen kitéve a lábos a malom melletti füves térség erdő felőli oldalára. Vitán több malom is volt, egy helyen olvastam, hogy valaha hét is, de csak 2 maradt fenn. a honlapodon talált egyik dokumentumból tudtam meg, hogy a középső berki malmot bérelte. Az egyik malomban most panzió működik, de nem ez volt a középső!
Steier Karolin férjhez ment Keszthelyre, Neiger János kádármesterhez, aki özvegyen maradt két kisfiával, Kálmánnal és Jánossal. Első felesége szentgróti lány volt, Horváth Rozália (1849-74). Neiger Jánosnak és Steier Karolinnak 5 gyermeke született. Ha jól emlékszem, Vonyarcon házasodtak össze, és megvan a házassági levelük. Neiger János 1897-ben Nádasra magyarosította nevét, családostól.
A legidősebb gyermekük az én nagyanyám.”

(Neiger)Nádas család
(Neiger)Nádas család

Kézenfekvőnek tűnik, hogy György az apja mesterségét folytatva, molnár lett volna, de semmiféle dokumentumot nem találok erre nézve és egyéb emlékeim sincsenek.

Ómika, két fiával, Gyurkával, Pityussal.

Ómika, két fiával, Gyurkával, Pityussal.

„Kati vagyok, Katalin. Rólam egyáltalán nincs fénykép. Mostoha vagyok. Három vagy négy lány mostohája.” Ómika kislánykorából arra emlékezett, hogy az apja kint ült a kertben, előtte sakktábla az asztalon. Lépett egy figurával és a lépést felkiabálta a padlás irányába. A szénapadláson dolgozott, vagy heverészett egy fiú, aki visszakiabálta neki az ő lépését. A papa odatette a bábut. A vakon sakkozó Lajos, általában megnyerte a partit. Ugyanő a háborúban, a lövészárokban, gránáthüvelyből kalapált vázákat, amiből egyet még őrizgetünk. Ez egy igen régi történet, ami nyilván több személy és több történet összecsiszolásából keletkezett. A csiszolást már Ómika megkezdte és én is folytattam. Lajos, aki vakként sakkozott, – hiszen, akkor még nem tudtam, hogy mi az a sakk, még kevésbé, hogy mit jelent vakon lépni – hátában akkora hegeket hagyott a háborús sérülése, hogy akár Ómika ökle is belefért volna. De ő később virágvázát alkotott a gyilkos fegyverből és ráadásul, sokkal később, az ő halála indította a Dédit arra, hogy öngyilkos legyen. De a nevére jól emlékszem: Döme Lajos. És még arra emlékszem, hogy a nagymamám, a három árvaként aposztrofálta magukat. Így a negyedik lány, a második házasságból származhatott. A második feleség neve volt Katalin. Lehet, hogy a negyedik lány volt Terézia, Terka, aki talán az elhunyt első feleség iránti kegyeletből kapta az ő nevét. És az egyik lány nem is hasonlít a másik háromra. Igen, a baloldali, álló nő nem hasonlít.

Steier lányok
Steier lányok

Linus, Mária, Terka, Bözsi, a négy lány.  Fodor Terézia, Steier György első felesége, korán meghalt. „Rólam, aki a három gyermekes özvegyhez hozzámentem, alig meséltek.  Ómika úgy emlékezett rám, hogy jól, de szigorúan bántam velük. Vasárnap a lányok takarítottak. Amikor mise után hazaértem, a fekete, bársony ünneplő-ruhámban behasaltam az ágy alá, így ellenőriztem, hogy alaposan takarítottak-e? Ómika azt is terjesztette, hogy három, de inkább tizenhárom éves korában hokedlin állva mosott a teknőben, de ezt nem hitték el neki az unokái. Akkor. Akkor, amikor én már régen nem éltem és ő már nagymama volt. Arról nem mesélt, hogy mikor haltam meg, hogy hova temettek, hogy szép voltam-e vagy csúnya. Arra emlékezett, hogy nemesi címem volt. Grófnő voltam, de ezt sem hitték el neki.”

Mondtam már, hogy Ómika mostohaanyja minden vasárnap felvette a fekete bársonyruháját és hason végigcsúszta a parkettát, hogy ellenőrizze a mostohaleányai takarítását. Volt ott nemulass, ha egyetlen pihe is maradt rajta. El nem tudtam képzelni akkora tisztaságot. Kérdeztem tőle, hogy akkor megverte őket? Minden vasárnap – válaszolta Ómika, agyonvert mindhármunkat.

Ómi Sopronban

Azt már könnyebb volt elképzelni. A három árva kislány, Csipkerózsika, Hófehérke és Hamupipőke. Miért ragaszkodom ahhoz, hogy volt egy fiútestvérük is? Mert állandóan szó volt egy fiatal férfiról, akinek a háborús történeteit jól ismerem, az öklömnyi lyukat az oldalában, amibe mindig beleláttam Ómika remegős kezének öklét is, láttam, ahogy kihúzza a sebből és kinyújtja a  foszló selyem tapintású tenyerét, amit később megoperált Penkov és átvágta az idegeket, az a hentes, ahogy emlegette Ómika. Jól ismerem Lajos távsakkozó képességét, amelytől hasalhatott akár a szénapadláson is, ha megüzenték neki, hogy a nagypapa (az ő nagypapája) hová tette a figurát a táblán, lekiabálta a saját lépését és mindig megnyerte a partit. És, hogy a Fronton gránáthüvelyből vázát kalapált ki.

Gránát váza
Gránát váza

A Frontot Ómika mondta nagybetűvel.

A képen, valószínűleg Sopronban, a négy testvér. Ómikához, elől, én bújok. Mellettem a kislány, Zsóka. A kisfiú, Dévényi Gyurika lehet. Az őt átkaroló lányról még nem tudok semmit. Ómika és Linus között, hátul Bözsi néni, tőle balra, Terka.

Még épp csak megmerítkeztem az idő e különös dimenziójában, ahol újra léteznek a holtak, emberek és tárgyak egyaránt, összeállnak a szereplők, hogy eredeti létezésüknek megfelelően eljátsszák magukat. De, máris el kell hagynom az időnek ezt a szegletét, egy, a családfán megjelenő anomália miatt. Mítikus figyelmeztetés ez, hogy eddig és ne tovább, fejezzem be a kutakodást? Vagy ellenkezőleg? Szabad kezet kaptam, hogy kedvem szerint alakítsam Ómika és a fiai történetét?

Lehetséges-e, hogy első felesége halála után, a dédapám megismerkedett a szintén megözvegyült Vígh Katalinnal, akit feleségül vett? Lehetséges-e, hogy összeházasították a gyerekeiket is? Nemrég előkerült feljegyzések szerint Steier Györgynek volt egy Vígh Katalin nevű felesége. És az is biztos, hogy Fájth István édesanyját is Vígh Katalinnak hívták. Az évszámokban mutatkozik némi eltérés. De ez csak annyiban elfogadhatatlan, amennyiben hihetőbb, hogy két azonos nevű, majdnem azonos korú asszony bukkan fel egy időben a családfán. 

Az árnyak birodalmában egyre többen lebegnek felém. Amit annyira hittem, hogy a padláson heverésző fiú,  Ómika testvére, ha nem is az általam adományozott néven, de tényleg onnan kiabálta le a következő lépést. Steier Ferenc Rezső . 1892 november 20-n született, Nemesvitán. Két évvel fiatalabb Ómikánál. Az ő halála rendítette meg annyira a dédapám, hogy öngyilkossággal vetette végét az életének.

Ha Ómika itt ülne mellettem és együtt újra megnéznénk a képet, hogy ül népes családja körében Dédi, újra csak nem értenénk, hogy ő és a fiai miért nincsenek rajta, viszont ki az a sok idegen, akikről semmit sem tudunk.

Sopron

omi szep

„Steier Mária vagyok. Később Ómika. Két fiam született, az imádott Gyurikám és István.” Pityu bácsi. Ő most, kilencvenévesen azt mondta, hogy jobban örülne a Pista bácsi megszólításnak. „Engem ismertek. Jobban emlékeznek rám. A fiatalságomból, csak azokat a történeteket ismerik, amiket én meséltem nekik.”

Ómika a fiaival.

Ómika a fiaival.

De a történetekből csak azok lesznek itt, amelyekre én emlékszem. „1974. április 9-én haltam meg és tudják, hogy Veszprémben, a Vámosi úti temetőben vagyok elfalazva, egy kicsi betonkockába. Ági járt a síromnál halálom után pár évig, minden évben, aztán elhozta egyszer a kicsi kisfiát és azóta egyszer volt ott. Ági, Aranyvirág.”

Az egyik Aranyvirág, az első, a nővérem volt. Aztán apu és az első felesége válása után, Ómika ment a nagyobbik fiával Veszprémbe és Aranyvirág az anyjánál  maradt.

Ostoros György első házassága idején

Ostoros György első házassága idején

Ideje szembenéznem azzal, hogy az egész életem másról sem szól, mint azoknak, a bár átélt, mégis elmosódott napoknak a rekonstruálásáról. Mindennap gondoltam Ómikára, mindennap az emlékezetemben tartottam és most látom, hogy kisurrantak valami titkos kijáraton az emlékeim. De hát nem csak a sorsunk a kényszerpálya, hanem ellene menni is az. Egyetlen percig sem lehetek biztos abban, hogy miközben Ómikában kutatom, ki vagyok én, nem a másik nagymama vissza és elfojtott kreativitásában, transzcendenciájában kellene-e keresni a gyökereimet.

Én is korán jöttem még ahhoz, hogy fel tudjam támasztani azokat, akik úgy szerettek élni, mint Ómika. De nem engedem, hogy kihulljon az emlékezetemből az a szeretet, ami minden szeretet etalonja és öntőformája. Anyám halálával megrendült a saját halhatatlanságomba vetett hitem. De, éppen ez döbbentett rá, hogy egészen addig, Ómika halála viszont, táplálta ezt a hitet. Annyira szerettem őt, hogy az ő megtartó kelyhe lettem. Hogyan is veszhetnének el a világból ezek a csodálatos teremtmények?

omika apuval

Fájth György

Apu kisfiúként.

Kezüket csokolja
Kezüket csokolja

Apu kisfiúként.

Egy gondolat “Nevek, nevek, ismerősök és ismeretlenek II.” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Ostoros Ágnes!
    Bocsánat, hogy ismeretlenül írok. Oka: legidősebb unokám iskolai feladata a család, ősök bemutatása volt. Lányom tőlem kért segítséget, nevek, helyek. Utána saját maga is keresgélt. Megdöbbentem, amikor elküldte az Ön blogjának a linkjét. A Neiger-Nádas család képe is látható benne. Azt írta, a legidősebb gyermek a nagymamája. Levegőt alig kaptam. A kis széken ülő fiúcska az én nagyapám, Nádas Ákos Vencel!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »