Csak azt folytatom, amit ő elkezdett. Már gyerekkoromban is csodáltam a szépen albumokba rendezett fényképeket. Némelyiknek, sajnos, hogy csak némelyiknek a hátára nagy betűkkel feljegyzett neveket. Akkoriban, amikor együtt nézegettük a képeket, biztos, hogy részletesen elmondta, ki kicsoda. Ma már a feledés veszélye nem fenyegeti a digitálisan gyűjtögetőket. Mindenféle jegyzeteket lehet hozzáfűzni a feltöltött képekhez. És a honlapom céljára is rájöttem.Nem más ez, mint egy képeskönyv múltról, jelenről. Ómika boldog lenne, ha ebben a korban élhetett volna a hobbijának. Folytatom amit elkezdett, neki és helyette.