A választások idején, kb. két hónapja, be kellett mennem a tkomhoz, ezt-azt intézni. Mondom, ha már így alakult, visszakérek pár tévé csatornát, amiről sok évvel ezelőtt lemondtam, részben a kibírhatatlan reklám-ömlesztés miatt, részben, mert rákaptam az internetes film-és sorozat nézésre.
De mégis kértem, hogy ezt az irgalmatlan előfizetési díjat töltsék meg valami tartalommal, azt feltételezve, hogy az új rendszerben szépen visszaáll valamilyen kiegyensúlyozott hírszolgáltatás. Ami, különben nem annyira nehéz, csak a tényeket kell röviden, indulati töltelék nélkül közölni.
Na, ma kiderült, hogy becsukták, lekapcsolták az emegyet, az ideiglenes vezetők (régi káderek) átvilágítanak, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Ugye, a többi csatorna, egy mértékadó barátom szerint, előfizetésből, reklámokból él (magamban mosolygok), tehát joggal szűri át a híreit szilikonon, forgó kék fényben csöpögő véren, lyukas zászlón, népnemzeti szemforgatáson, aztán folytatom még, ha eszembe jut valami szellemesebb megfogalmazás. Habár, nem szellemeskedni akarok, de elvárhatom “magyar emberként”, hogy legyen egy közszolgálati csatorna, ahol nem két divatos gyógyszer, mosószer, felnőtt pelenka reklám között értesülhetek arról, hogy az aktuálisan nézett csatorna szerkesztője kivel szimpatizál annyira, hogy magánélete eseményeit kiemelt hírként kezelje.
Na, mindegy is!
Az MTVA archívumában (is) felhalmozott, elcsóreszolt filmeknek, műsoroknak az újravetítésével, megtekinthetőségével tökéletesen egyetértek. Az ilyesféle depókat úgy hívják, hogy filmtár. És tekintettel az elmúlt évtizedekben, ezeknek a felhasználásából befolyt összegekre, szabadon hozzáférhetővé kellene tenni a magyar emberek számára.
Az “is” arra vonatkozik, hogy a rendszerváltások során az összes, nemcsak filmes gyűjtemény, valahogy mindig magánkézbe került. Ahogy a még használható eszközök, épületek, stb. Lásd: MOVI, Filmgyár, vári könyvtárak, kiállító termek…


