Sötét szorongásaimat hajlamos vagyok jóval a valóság előtt járó, szélsőségesen burjánzó képzeletem számlájára írni. De, ez a képzelet földhözragadt, beszűkült, egy sínen döcögő kis vonat, a száguldó élet nyomában. Hisz, csak a minap számoltam be a Deák tér elkészültéről, vasráccsal kocka alakba kényszerített fácskáiról, park elnevezéssel illetett csíknyi gyepéről, csőtörést imitáló vízköpőiről.
És ezen írásgyakorlat után, lássátok saját szemeitekkel, ahogy a lerakott díszburkolat felszedetik, hogy egy elfeledett, vagy hibásan elkészült munka újra elvégeztessen. A videó a kezdőoldalon.
Blog
Kiállítás
Deák tér
Ha az éppen soros városvezetés nem bontaná le, amit az előző felépített, annak a helyére, amit korábban lebontott, akkor a néhány stratégiai fontosságú területen kívül Budapest más részeire is jutna pénz és idő és figyelem. Így azokon a területeken sem lehetne közlekedni. Talán jó, hogy ez így van, legalább azoknak, akik nem a Belvárosban laknak.
Csempe-mozaikos asztal
Lopni
Az újságírók azt gondolják, hogy, aki ír, az nem olvas. Így nem is tudhatom meg, hogy majdnem szó szerint idézel tőlem mondatokat titkos, eldugott oldalamról. Innen tudatom, mert gondolom vissza-vissza jársz, hogy én vagyok a kivétel, mert olvasok is. Ráadásul mindenfélét, össze-vissza. Vicik-vacak újságokat, ócska magazinokat, rózsaszín és olajzöld regényféléket, kis- és nagyszabású műveket. Az interneten megjelenő képek-írások szabad préda. De ép erkölcsű ember inkább szó szerint idéz, és feltünteti a forrást. A honoráriumot akkor is neked utalják…