Tegnap, amikor megpillantottam, hogy a busz a megállóban várakozik, nekiiramodtam, hogy az utolsó három-négy lépcsőfokot futva legyűrjem. Kiderült, hogy a lendület, amit erre elegendőnek gondoltam, még ahhoz is kevés volt, hogy az első fokig felemeljem a lábam. Megbotlottam, a gravitáció, ezúttal nekem kedvező törvényei miatt nem estem el, de megütöttem a térdem és a támaszt kereső kezem. Piszkos lett a fehér nadrág a térdemen és összetört a lelkem.
De, miért csoszog? Ezt gyakran gondoltam, amikor láttam egy nehezen mozgó, öreg embert. Igazán felemelhetné a lábát!
Elkezdek edzeni… talán, még nem késő.
