Sajnos, a levéltári munkáról, amibe azért fogtam, hogy bővítsem a családfánk ismert adatait újabbakkal, kiderült, hogy nehéz, időigényes munka, ami jóval nagyobb felkészültségű nyomozót kíván, mint amilyen én vagyok. Nem működik annyira régimódian, mint amikor általános iskola hetedik osztálya utáni nyarán a veszprémi levéltárban töltöttem egy hónapot, de meg sem közelíti azt a technológiai színvonalat, amit én elképzeltem a felkeresése előtt. A régi, elsárgult, szagos anyakönyvek és egyéb, asztalnyi méretű kötetekbe rendezett lapok forgatása a mikrofilm ide-oda tekergetésével szemben viszont – élvezetes volt. Közelebb lehetett hajolni és ki lehetett silabizálni az elmosódott, olvashatatlannak látszó írást. Az is lehet, hogy most én vagyok rugalmatlan, amikor a törékenyre száradt papír érintését sírom vissza. Vagy, ha nem is rugalmatlan, de egérvérű…