Örömömben, hogy eljutottunk épen-egészségben az ötödév végére, felfüggesztettem a vállalkozásom és megszüntettem a vállalkozói számlám. A minden hétvégémet kitöltő munkámat inkább lemondtam. Elegem lett abból, hogy ezt a sok munkával keresett kevés pénzt, a címben említettek, úgy osztották fel maguk között, hogy egy csövesnek több kerül a sapkájába egy végigkoldult nap után, mint amennyi nekem maradt belőle. Annál már tapasztaltabb APEH és NAV élvező vagyok, minthogy ne fizessem be a rám kirótt sarcokat, viszont még mindig túl tisztességes ahhoz, hogy ne csaljam el. Magunk között mondom, még mindig sejtelmem sincs, hogy másoknak ezt miként sikerül megoldani. Technikailag és erkölcsileg egyaránt értem. Egyértelmű, hogy bizonyos emberek, mint én is, alkalmatlanok a pénz világában elboldogulni. Azt hittem, hogy meg lehet tanulni, hiszen már annyi mindent sikerült. De nem. Csomó mindent tudok. Jól. Egyesek, akár még pénzt is adnának érte. Mások viszont elvennék. Undok egy hely…