… és akkor elérkezett 2016. 03. 23.
… senki sem látott semmit, ami normális, hiszen otthon tévéztek
Mi lehet az elagyalt, arab sakkozókkal?
Talált egy szemtanút az ügyészség – webbulvar.hu.
sakkozok-megverese-ket-rendor-gyanusitott-lett.
Újra a hírekben. Nem jönnek Magyarországra, a tárgyalásra. Vajon, miért? Talán, mert kellemetlen emlékeik vannak?
Átutazóban a tv csatornákon, így akarva-akaratlan az M1-t is érintve, azt vettem észre, hogy hasonlóképpen a Budapesten való átkeléseimhez, Gundel Takács vált a közszolgálat egyedüli letéteményesévé a bankok óriásplakátjaitól kezdve, az Árokszéli Vetélkedőig. Most a focipályán küzdőket is az ő gyógyíthatatlanul bő-és mellébeszédű kommentálásában élvezheti, aki nézi és hallgatja. Úgy látom, hogy ez a mi tízmilliós népünk sem politikusból, sem tévésből évek óta nem enged a napvilágra keveredni annyit, amennyi valójában reprezentálhatná őt. Nyilván ez is valamiféle szocialista beidegződés.
Viszont a National Geographic-ból megtudtam, hogy egy esetleges földönkívüliek inváziója esetén, én, aki ugye egy nagyvárosban élek, kerüljem el a főbb utakat, amikor vidékre akarok menekülni és vízi úton jussak ki a városból. Hát, ha most lenne egy ilyen invázió, vagy világvége, amúgy sem bíztató a helyzetem a térdem miatt, ami nem gyógyult meg. Ez nem az a térd, aminek az operációjáról örvendezve beszámoltam, hanem a másik, ami felől nincsenek jó híreim. De nincs több térdem, tehát ennek a témának legalább sikeresen a végére értem.
Tehát, nem elfelejteni, hogy vidéken nagyobb az esély és a Dunán kell lecsorogni. A csónak éppen szűk keresztmetszet, de mihamarabbi beszerzése, elsőbbséget élvez, az elsőbbséget élvező beszerezni valók hosszú listáján.
Ma fél egykor leesett egy férfi a 49-es villamosról, a Móricz Zsigmond körtéren. Mi utasok az ablakból néztük az előadást. A megálló már üres volt, a férfi a földön hevert. Kénytelen voltam leszállni, mert senki nem mozdult. A villamos vezetője megkönnyebbülten becsukta az ajtókat és elindult. Közben még egy járókelőben felébredt és/vagy kialudt a megfelelő ösztön, így ketten próbáltuk talpra állítani. Sok mindenét összetörhette, nem is erőltettük tovább. Hívtam a 112-t, aki átirányított a mentőkhöz, ahol azt mondták, hogy jönnek. A másik, magamkorabeli – nyilván, valaha még az úttörőnyakkendő becsületére felesküdött emberi lény – ekkor távozott. Felbukkant két parkolóőr. Jóindulatúnak mutatkoztak, rájuk bíztam a sérültet és eljöttem dolgozni.
Ima: Csak egy olyan legyen, mint én… mindig ott, ahol éppen én vagy szeretteim kerülnek bajba!
… hogy ott folytassam, ahol abbahagytam… Ha én lennék a BKV, egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy ilyen sok év el nem végzett munka után csődbe mennék. De még egyszer, utoljára megpróbálnám rendbe hozni a dolgokat. Ha én olyan nagy bajban lennék, mint a BKV, összehívnám a dolgozóimat és megmondanám nekik, hogy ezentúl ők lesznek az utasokért és nem az utasok lesznek az ő fizetésükért. Elmagyaráznám, hogy mit jelent az a szó, hogy szolgáltatás. Aki nem értené meg, nem kutatnám az okát, hogy miért, annak felmondanék.
Visszakanyarodom a schmittelésre egy újabb kör erejéig. Ahogy itt fújunk – jó, már nem annyira – Pálgium bácsira, egy árva megjegyzést sem hallottam arról a derék, magyar rendezőről, aki szintén csak a törzsanyagot emelte át – igaz nem egy-két, hanem számos eredeti alkotótól – a filmjéhez. Csak a színészeket, csak a jeleneteket, csak a rendező, az operatőr és a többi stábtag munkáját lopta el. Sőt, némely üdvözlő kritikák, mintha a máskor gyengének mutatkozó, de most túl szilárdan ellenálló szerzői jogi védőhálót kárhoztatnák azért, hogy nem lesz hozzáférhető a film a széles közönség számára. Nem hiszem, hogy van a földön olyan vágó, rendező, akit ne kísértett volna meg a gondolat, hogy összeollózzon az általa látott készekből egy új filmet. Nem hiszem, hogy van olyan promó vágó, akinek a számítógépe mélyén ne lapulna egy-két montázsfilm, a keze között megfordult játékfilmekből. De, az etikusabbaknak eszébe sem jut kiállni velük a világot jelentő deszkákra, beérik azzal, hogy a barátaik jópofának tartják őket.
Valami érvszerű ellenvetés?
(Én például át szoktam vágnia a 24-t , mert nagyon szeretem, de egyre jobban unom és egyre több részletet kell kihagynom, rövidítenem, hogy újra meg tudjam nézni. Naná, hogy egyre jobb lesz!)
Nem várt érdeklődés mutatkozott hó elején a BKV bérletszelvényei iránt. Némelyik vásárló 20 percet is sorban állt, hogy egy szelvényhez jusson. Ha én akkora bajban lennék mint a BKV, akkor a másik kutricába is beültetnék egy eladót, hadd fogyjon az árum.
Nem is én vagyok a vezérigazgató:)
Még egy javaslat; ha a karosszékemből utalhatnám át a BKV derék vitézei folyószámlájára a bérlet árát, az is mindenkinek jobb lenne.
