Én szeretek gyalogolni és félek a föld alatt. Mindig féltem a budapesti metróban és elkerültem, amikor csak lehetett. De könyörgöm, a tömegközlekedést azért találták ki, hogy az emberek viszonylag egyszerűen és gyorsan eljussanak egyik helyről a másikra. Ma megint velem gyalogolt a fél város. Lehet, hogy mindenki annyira szeret gyalogolni, mint én?
Miért jutott eszembe, hogy a metró füstölések, melyeknek nem lelik okát, szabotázs cselekmények következményei lennének? Talán, mert azt tapasztalom lépten-nyomon, hogy ez a szabadságharcos nép soha nem tárgyal, hiszen nem tudja, hogy kell, rögtön fegyverhez kap, zsarol és fenyegetőzik?
És nem az a legnagyobb bajom, hogy a „rászorulók” mellett az alkalmatlanokat is nekem kell eltartanom, hanem, hogy ezek az alkalmatlanok a rossz döntéseik miatt, a munkavégző poziciókba is alkalmatlanokat helyeznek. Így aztán, nagyobbrészt hozzá nem értőkön múlik az életem minősége.