…és még egy, nekem fontos felismerés. A különbség az én és az ő intelligenciája között. Természetesen, jelenleg még nem tudva, hogy “ő” mit “gondol”. A Sunóval generáltatott zenék hatására, elkezdtem zongorázni tanulni. És minden mellé ütés, ügyetlenkedés ellenére, a gyakorlás minden pillanata élvezetes. Amit az AI-val csináltatok, az végtelenül szórakoztató, olykor meghökkentően jó, de sohasem okoz felhőtlen örömöt. A kreativitás öröme nem más, mint az erőfeszítés a nehézségek leküzdésére, a fejlődés érzékelése a tudásban és a megtanulás átélése.
Látva a Facebookon a sok buta kérdést, amit a ChatGPT-nek tesznek fel vagy látva, hallva a giccs-parádét, amit a képkészítőkkel és zeneprogramokkal generáltatnak az emberek, beláttam, hogy -alakítva a sokszor használt mondáson, mindenki olyan AI-t kap, amilyet megérdemel.
Sokan tiltakoznak, hogy az ő adataikat, megosztásaikat ne használja fel mondjuk a Meta és a többi, nem gondolva arra, hogyha csak a hülyeség lesz megint közös, akkor ugyanúgy nem jutunk előrébb, ahogy eddig sem jutottunk. Az elefántcsonttoronyba zárkózott, munkásságukat féltve kuporgatók nem tesznek hozzá a digitális közöshöz.
Persze, csak egy darabig, hiszen ma már nincsenek titkok, mint tudjuk és minden ötlet egy percen belül lesz közpréda.