Nem kétséges, hogy listája – többféle is – mindenkinek van. Nekem is. Hiszen, „vétkesek közt cinkos, aki néma”. Eleinte többen voltak rajta. Elsőnek „Mamika”. Pethéné. Az első pedagógus életemben. Egy nagymama álruhájába bújt gonosztevő. Hatéves korom meghatározó élménye, a napközis kápó. Később sem néztem utána, hogy kinek a kije lehetett, de saját érdemei alapján, börtönbe csukták volna.
Ha száz évig élt, akkor is meghalt már és a holtak, a dolgok természete folytán, lekerülnek a listáról.
Elnéző vagyok, néha megmérgesedem, megharagszom, így a listán lévő, egy-két átmeneti szálláshely, gyorsan megtelt, megürült.
Legutóbb, van vagy tíz éve, egy név, a fiam Berzsenyis matematika tanárnője iratkozott fel, ő is a valódi bűnözők közé. A valódi bűnök elévülhetetlenek, ezért előreláthatólag, nem is fog lekerülni soha. Közeledve a doktorátus megszerzéséhez, akár írhatok is róla. Első gimnáziumi évében, otthagyva az Apáczait, a Berzsenyiben kezdte újra a gimnáziumot a fiam. Szemben az előző iskolával, a Berzsenyit megszerette. A matematika itt sem tartozott a kedvencei közé, de próbálkozott. Elfogadta a tanárnő javaslatait, megoldotta a külön feladatokat, volt korrepetitora, de Katalinnál nem tudott megfelelő lenni. Ahogyan én sem. Néhány nappal az év lezárása előtt derült ki, annyira nem megfelelő, hogy a tanárnő meg is akarja buktatni. A gyerek lesöprését a porondról, egy név, a történelem tanár buktatása tette volna véglegessé, aki támogatta a tanárnő azon mesterkedését, hogy egyszer és mindenkorra kigolyózzák Andrist az összes gimnáziumból. Behívatott és közölte, hogy ő jót tesz akkor, amikor ezt a gyenge képességű fiút a buktatással a helyére teszi. „Higgyem el” – mondta, hogy boldogabb ember lesz belőle, ha egy jó szakmát szerez.
És hosszú idő után, ismét akadt aspiráns. Egy név. Ő filmes, tévés gazember. Elpatkolása után kiírom a nevét.
Itt egy név van, külön bugyrot ad az Úr, rögtön a kopasz papok mellett.
Ma, 2017 márciusában, én is példát kaptam a jogszerű, (bár, még csak az sem) de igazságtalan bírói gyakorlatból. Úgy szolgáltassék nektek is igazság, ahogy ti teszitek!
Itt nevek lennének…
![Utolsó ítélet · Giotto di Bondone · 1305—6 · Aréna-kápolna, Padova](https://ostorosagnes.hu/wp-content/uploads/2013/10/giotto-last-judge.jpg)
Dante Alighieri
POKOL (részlet)
Az Isteni Színjáték első része
Fordította
Babits Mihály
Aj, Isten igazsága! ki tömött meg
kínnal mint láttam s jajjal ennyi partot?
Vagy aj, mért kell így fájni a bünöknek?
Mint mikor víz a vízzel szembezajgott
Charybdis fölött, hab törik a habban
a nép ott, kényszerülve, úgy kavargott
és voltak itt, mint máshol, számosabban
üvöltve hozta kétfelől a forgó
mellükön súlyt görgetve nagy darabban.
Összeütődtek, azután gomolygó
lökéssel úgy verődtek vissza hátra
kiáltva: »Mért vagy tékoz?« »Mért kuporgó?«
S az éjnek e forgást befedte sátra
s csapódtak jobbról balra, balról jobbra,
egyre csak szégyendalukat kiáltva.
Aztán magát mindegyik visszadobja
és félkörét megtéve, hátrapattan
s én, kinek szívem elszorult dobogva,
szóltam: »Most mondd meg, mester, e csapatban
milyen nép szenved? S vajjon erre balra,
hol mind pilist viselnek, csupa pap van?«
És ő felelt nekem: »Mindannyi balga
kancsaleszű volt első életében
s költekezését nem az ész sugalta.
Hiszen a szavuk erről ugat épen
körük két pontján, hol kettéverődnek,
mint ahogy vétkeztek kétféleképen.
Ezek papok, még a szőrük se nőtt meg
fejük bubján; pápák meg kardinálok
no biz a pénzzel ők sokat vesződnek.«
S én: »Mester, mért hogy köztük nem találok,
kéne pedig találnom, ismerőset,
kik ilyesmi bűnnel szennyesek valának?«
Felelt: »Hogy téves kételyed legyőzzed:
életük, mely erényt ismerni ronda,
ismertelenné rondította őket.
Verődnek folyton e két régi pontra
és (ki hajatlan, ki csukott marokkal)
ébrednek sírból majd a régi gondra.
Mert rosszul adtak s rosszul dugtak, okkal
hulltak a szép világból e zsivajba,
mely, hogy milyen, nem festem több szavakkal.