Belefáradtam a folyamatos közvetítésbe. Inkább összegzem az eddigieket.
Nyilván, engem utálnak a legjobban az állandó reklamálásom és hepciáskodásom miatt, de mégis ennek köszönhetően elértem bizonyos eredményeket. Az áram ki-be kapcsolgatása csak arra az időre szorítkozik, amikor tényleg csinálnak valamit, ami érintésvédelmileg rizikós. Amikor fúrnak-faragnak, kopácsolnak, üvöltöznek, azt áramszolgáltatás mellett is képesek tenni.
Hozzá kell tennem, hogy különböző ablakokból, különböző hangerővel olyan mondatok is röpködtek, hogy a fekete rák egye ki a beleteket és hasonlók. Szóval, nem vagyok egyedül a problémámmal.
Végül megírtam azt a levelet az építési osztálynak, ugyan még nem érkezett válasz, de ígéretet kaptam, hogy illetékesség hiányában továbbítják egy másik építési osztálynak, akik majd továbbítják egy újabb építési osztálynak. És előbb-utóbb válaszolnak vagy nem válaszolnak.
Itt jegyzem meg zárójelben, hogy összesen két illetékes válaszolt nekem a hozzá intézet levelekre. Az egyik JanosomKadarom volt a maga idejében, amikor kiutazása a közérdeket sérti indoklással utasították vissza többször is az útlevél kérelmemet, Illetve Tarlós István.
Neki akkor írtam, amikor a beteg, öreg anyukám itt lakott nálam, itt üldögélt a gangon, mert mást már nem tudott csinálni. Napozgatott, a virágokat igazgatta. Akkor még a Nap sem volt ennyire kegyetlen és ellenséges. Szegény Bruce Willis helikopterezett a feje fölött egész hétvégén, megállás nélkül. A Bajcsyn meg drifteléssel szórakoztatták az arra fogékonyakat a Forma 1-s pilóták.
Egy hosszú, szomorú levélben megírtam neki, hogy mit gondolok erről.
Hosszú, indoklós választ kaptam, viszont következő évben már nem volt helikopterezés és nem volt gumi égetés sem.
Leszámítva a nagyjainkat, akik ugye az ötödik kerület felett szoktak átrepülni Mogyoród felé, hogy le ne maradjanak a következő futamról.
Ezt mind és az útlevél liberalizációt is nekem köszönhetitek.
Levelezésem Tarlóssal(esküszöm, hogy érdemes elolvasni) és Rogánnal. (Neki, Rogánnak, nyilván nem volt titkárnője, hacsak Krumpli kutya be nem segített, mert a füle botját sem mozdította a levelemre.)
A szokásos fel-le kapcsolgatás. Jobb, ha nem hiszem el, amit mondanak, mert tuti, hogy nem akkor történik, amikorra ígérik. Szóval, nem tudok hómoffiszozni.
Szépen, békésen telt el a négynapos ünnep. A szerelők is inkább nyaraltak. Ez jó, mert zaj és pormentes volt a ház és rossz, mert tényleg soha el nem készül ez a villanyvezeték csere.
Viszont a telefonomon barkácsoltam egy rövidke videót:
kaptam egy emailt, hogy július 13-tól megkezdődik és előreláthatólag szeptember 30-ig tart a villanyvezeték felújítása a házban.
Figyelem!
(Úgy látom, hogy a helyes-írási-képtelenség, kifejezetten sikk lett az elmúlt években. Pedig már az összes program javít, telefonon és számítógépen egyaránt.)
Hétfőn, kedden és szerdán, a harmadik emelet három felszálló ágát bontogatja ki egy ember a kis kalapácsával centiméterről centiméterre.
Lehet, hogy ez még szeptembernél is tovább fog tartani.
Továbbra sem tudok semmit arról, hogy az ügyvédek milyen megegyezés alapján bontották fel a padlástér beépítésre vonatkozó szerződést, ha ugyan felbontották. Az eddigi fenyegetőzésekre emlékezve, hogy-hogy nincsenek az elállásnak valamelyik félre nézve anyagi kötelezettségei, illetve, hogy lehet a “ház ügyvédje”, aki azt állította magáról, hogy nem az.
A zavaros előzmények az alábbi linkeken, a maguk zavaros módján követhetőek.
(Az oldal alján, a minősíthetetlen állapotban lévő társasház alsó szintjéről egy videó, a jelenlegi állapotokról. A gettó-házban egy 46 m² lakás közös költsége kb. 32 000 forint.)
Szintenként 4 lakás. A szomszédnál már új villanyóra van, ideiglenes csövezéssel, ami nem tudom, mit jelent. De, az ideiglenest értem… Még kb. 16 lakás…
július 23-24 összegezve:
Azt talán mondanom sem kell, hogy egyik sem hord védőszemüveget, kesztyűt, maszkot. Nem kapnak védőitalt, szünetet. Viszont szakaszosan dolgoznak, mert hol a fúrószár törik bele a falba, hol kiderül, hogy nem is ott kellett volna vésni, stb. A “gyenge áramnak” négyszer kellett átfúrni a legvastagabb falat, hogy a megfelelő helyre kerüljön a luk.
Viszont van lézeres mércéjük, de nem használják. Az nem tudom, hogy tervrajzuk van-e, de nem látok náluk ilyesmit. Ahogy szerződést sem láttam. Az áramot továbbra sem biztosítják, de megengedik, hogy bedugjam a hosszabbítót az elosztójukba. Még jó, hogy annyi hosszabbítóm van, hogy az egész utcát el tudnám látni.
Kérdeztem, nem sokkal azután, hogy egyikük elkezdte begipszelni a tátongó gödröket, hiszen a vésés következtében néhol egész téglák zuhantak ki a falból, valamint az új telepítésű szekrény helyét is sikerült elméretezni, hogy hallottak-e már azokról a habanyagokról, amelyekkel ezt a kegyetlen munkát, a gipszelést, töredék időre lehetne csökkenteni? Hallottak, szóval egyikük el is szaladt a sarokra, venni egy palackkal.
Ők, a munkások
ilyen-olyan szakképesítéssel rendelkeznek, de a kötésekkel meg kell várniuk a főnököt, az egyiket vagy a másikat, mert több is van.
Ők, a dolgozók,
hárman-négyen nagyon szorgalmas, rendes emberek. Ami rajtuk múlik azt megteszik. Amihez nem értenek, azt is megpróbálják megcsinálni, abból mindig baj van.
A szekrényről annyit, hogy kötelező jelleggel ezt kell beépíteniük. Otromba nagy, egy kisebb lakásnyi helyet elfoglal, viszont az én régebbi villanyórám annyira kiáll belőle, hogy nem lehet visszatenni az ajtaját. Sebaj, utána jártak, majd jön az elműeonmvm és kicserélik. Gondolom, hogy legkésőbb ekkor feltűnik az illetékes szolgáltatónak, hogy továbbra is a lakásokon belülre szerelik vissza a villanyórákat és majd intézkednek, hogy mindent le kell szerelni és a lakásokon kívül elhelyezni.
“Nem, nem” – mondták, az a rendelet a cserékre nem vonatkozik, mert a javaslatomra a szerelők is utána néztek. Úgy legyen! Azt mégsem úszom meg, hogy a “gyengeáramos” egyszer csak benyomuljon és ismét elkezdjen falat vésni. A szervezetlenség első osztályú.
Lássatok néhány képet
a felújítás következő etapjáról. Még mindig nem végeztek nálam.
Sajnos, képtelen vagyok elolvasni. És nem csak ezt kellene, hogy átlássam, ha ez egyáltalán lehetséges, a működést:
A mai nap egy igazi rémálom volt. Magamra haragítottam a vállalkozót. Megpróbáltam érvényesíteni a követelésemet, miszerint a tegnap átvágott optikai kábel és a ripityomra törött tükör pótlásával felmerülő költségek ne engem terheljenek. Elismeri, nem ismeri el, de ha én így, akkor ő úgy, szóval, igazi vonal alatti beszélgetés volt.
(Itt jegyzem meg, hogy 20 milliós kölcsönt vetetett fel velünk a közös képviselő, az önkormányzat utófinanszírozott támogatása mellé. Durva.)
optikai kábel
Szerencsére a Telekom szerelője igazi profi. Gyorsan, jól dolgozott. Felüdülés volt.
2026. 07. 29.
Tegnap telefonon tájékoztattam a közös képviselőt az eseményekről és kértem, hogy küldje át a vállalkozóval kötött szerződés másolatát, amire ő, a vállalkozó többször is hivatkozott. Csak költségvetési terv van, válaszolta, de azt sem küldte át. Este még levelet is írtam neki, amiből idézek:
“A mai napon 12:20-kor érkező Telekom szerelője kora délutánra helyreállította és működőképessé tette az optikai kábelt, az eljárás során egyértelműen realizálódott, hogy a hiba a körfolyosó elosztódoboznál történt sérülés következménye…
azt tanácsolta, hogy forduljak hozzád, mert a ház biztosítója nyilván állja a költségeket. Mindenesetre mellékelem a számlát…
…a lakásban szétbarkácsolt fal helyreállításáról is téged kell megkérdezzelek, mert a dolgozók szerint, rájuk csak a gipszelés tartozott…
…legnagyobb problémának az egész napos áram-szüneteket tartom. Azt hiszem, hogy előrelátóbb szervezéssel mindezeket meg lehetett volna és meg lehetne a jövőben előzni, fóliázás, aggregátor…
….a saját szemeddel is meggyőződhetsz a munka utáni takarítás elégtelenségéről.”
Válaszát reggelre megkaptam; neki, a közös képviselőnek nincs köze a károkhoz, azt a vállalkozónak kell rendezni és közölte, hogy az általam felvetett további témák sem tartoznak rá. Azt írja, hogy a fal vésése és helyreállítása nem szerepel a költségvetési tervezetben.
Összegezve: szerződés nélkül barkácsol a házban néhány ember, illetve nem, hiszen ma összesen egy fő jelent meg és egy szinttel lejjebb tett-vett. Ezen az emeleten még van két lakás, aminek a közelébe sem mentek, illetve a körfolyosó munkálatait sem fejezték be.
(Azt gondolom, hogy a szerződés forszírozása miatt megijedtek és talán azt próbálják pótolni.)
Ha nem rendeződnek a dolgok hamarosan, akkor a vállalkozót is megnevezem.
2026. 07. 30.
Ma is csendes nap volt. Kilenc körül kezdtek kopácsolni a másodikon.
2026. 07. 31.
2026. 08. 1. 2026. 08. 2.
2026. 08. 3.
Lekapcsolta szó nélkül (klíma, pc, boyler,) pedig itt ültünk.
2026. 08. 4.
Mai nappal elhangzott a kérés, hogy a nem sürgős munkákkal álljanak le a vállalkozók. Természetesen ez nem történt meg. Az MVM-t négyféle módon tájékoztattam, de nincs lehetőségük eljárni. Forduljak a vállalkozóhoz és/vagy a közös képviselőhöz a problémáimmal. A vállalkozó, akinek jeleztem, hogy egész nap nincs áram és abszurdnak tartom, hogy a cédulára hivatkozik, melyet a bejegyzés elején láthattok és minden gang ajtóra kitűzött, hogy szeptember végéig 9-15-ig az én érdekemben dolgoznak… stb.
Aztán a beszélgetés közben egyszer csak elnémította a telefont.
Ezután írtam a közös képviselőnek egy erőteljesebb hangú levelet, amelyben követeltem, hogy láthassam a vállalkozóval kötött szerződést, melyet az előző kérésem óta nem sikerült elküldenie.
…és még a jó sorozatom is elgyengült az újabb évadokra. Mindegy is, hiszen lemerült a telóm… (Tovább nézésre csábító első évad. Kivételesen jó második évad. Reményt keltő harmadik, negyedik évad. Most már végig nézem további évadok. Beck. A rendezőnek vagy írónak a felesége vagy barátnője, aki epizodistának is gyenge lenne, lassacskán főszereplővé avanzsált. Sajnos közben elhízott vagy terhes lett, de erre nincs magyarázat a filmben. Gondolom, lassan az egész stábot lecserélték, mert elfogyott a vágó is, az operatőrök is. Kukába dobált remek ötletek gyűjteménye. Igazán kár a sorozatért.)
2026. 08. 5. 6.
Létezik a szerződés és meg is kaptam, sőt ma bekopogtak, hogy “most kapcsoljuk le a villanyt.” Ezentúl, ha problémám lesz, azt mondom, hogy összehozlak a miniszterelnökkel.
2026. 08. 5. 7.
…és akkor ma egyáltalán nem jöttek. (Természetesen, nem szóltak erről 😀 )
2026. 08. 8. 9. 10. 11.
Az értesítés elmaradása ellenére, jól esett a nyugodalmas hétvége. Aztán hétfőn bepótoltak minden bosszantási elmaradást. A legizgalmasabb az volt, amikor háromkor levonultak úgy, hogy nem ellenőrizték, sikeresen visszakapcsolták-e az áramot. Elkezdődött a telefonálgatás a vállalkozónak, a közös képviselőnek, felveszi, nem veszi, visszahív, nem hív vissza, stb. Persze, már nem is az én számomról, kizárva a személyeskedés lehetőségét, aminek a gondolata azért felmerült bennem. De egyszerűen csak a “hozzánemértési” kvócienssel kellett volna számolnom. Végül egyikük visszajött, húsz percig ügyködött, hogy ne csak az egyik tartományban, hanem sehol a házban ne legyen áram, majd újabb húsz perc alatt visszaállt a régi rend.
Közben össze kellene raknom egy anyagot, de nem merem kitenni a számítógépet egy váratlan áramszünetnek. Marad az éjszakázás. Legalább felügyelem, hogy az éj leple alatt, nem gyulladnak-e ki az új telepítmények.
2026. 08. 12. 13.
Számunkra eseménytelen napok. A vidékről hazaérkezett szomszédomnak kellemetlenebb. Valószínűleg napok óta nincs áram a lakásában. Hűtő, mélyhűtő… annyi
2026. 08. 12. 14. szombat
Lementem vásárolni. Ez fogadott. Komolyan, mi folyik itt? Meglepetés hétvégére, nyitott kapu, összetört kuka, nyitott tároló ajtó. Fel sem merek menni megnézni, hogy megvannak-e a dolgaim.
A választások idején, kb. két hónapja, be kellett mennem a tkomhoz, ezt-azt intézni. Mondom, ha már így alakult, visszakérek pár tévé csatornát, amiről sok évvel ezelőtt lemondtam, részben a kibírhatatlan reklám-ömlesztés miatt, részben, mert rákaptam az internetes film-és sorozat nézésre.
De mégis kértem, hogy ezt az irgalmatlan előfizetési díjat töltsék meg valami tartalommal, azt feltételezve, hogy az új rendszerben szépen visszaáll valamilyen kiegyensúlyozott hírszolgáltatás. Ami, különben nem annyira nehéz, csak a tényeket kell röviden, indulati töltelék nélkül közölni.
Na, ma kiderült, hogy becsukták, lekapcsolták az emegyet, az ideiglenes vezetők (régi káderek) átvilágítanak, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Ugye, a többi csatorna, egy mértékadó barátom szerint, előfizetésből, reklámokból él (magamban mosolygok), tehát joggal szűri át a híreit szilikonon, forgó kék fényben csöpögő véren, lyukas zászlón, népnemzeti szemforgatáson, aztán folytatom még, ha eszembe jut valami szellemesebb megfogalmazás. Habár, nem szellemeskedni akarok, de elvárhatom “magyar emberként”, hogy legyen egy közszolgálati csatorna, ahol nem két divatos gyógyszer, mosószer, felnőtt pelenka reklám között értesülhetek arról, hogy az aktuálisan nézett csatorna szerkesztője kivel szimpatizál annyira, hogy magánélete eseményeit kiemelt hírként kezelje.
Na, mindegy is!
Amiről írni akartam, azt csak súrolja ez a probléma.
Ahogy az árulást nevezhetitek megvilágosodásnak, úgy a diktatúrát is nevezhetitek “csak most az egyszernek, amíg kialakul a demokrácia”, de attól még nem lesz az. Emiatt vagyok megint szomorú.
Az MTVA archívumában (is) felhalmozott, elcsóreszolt filmeknek, műsoroknak az újravetítésével, megtekinthetőségével tökéletesen egyetértek. Az ilyesféle depókat úgy hívják, hogy filmtár. És tekintettel az elmúlt évtizedekben, ezeknek a felhasználásából befolyt összegekre, szabadon hozzáférhetővé kellene tenni a magyar emberek számára.
Az “is” arra vonatkozik, hogy a rendszerváltások során az összes, nemcsak filmes gyűjtemény, valahogy mindig magánkézbe került. Ahogy a még használható eszközök, épületek, stb. Lásd: MOVI, Filmgyár, vári könyvtárak, kiállító termek…
valaki esküt tesz hogy titkot tart, hogy a valakit, a valamit szolgálja, hogy nem árt, de segít, hogy holtodiglan-holtomiglan, hogy stb. … aztán mégis meggondolja magát, úgynevezett függelmet sért, árulóvá válik, még azt is elvárhatja, hogy az árulása haszonélvezője megbocsát neki, sőt megdicséri, visszahelyezi jogaiba és kitünteti? A sok like-ról és hype-ról nem is beszélve. Hát, hová értéktelenedett a kisdobos becsületszó?
Javaslat
napjaink eskütétel szövegére:
Esküszöm, ígérem, fogadom,
S, ha úgy tetszik, betartom vagy nem, vagy majd meglátom, az attól függ…”
A fenti Fb
bejegyzésre, amint az várható volt, született néhány reakció, az aktualitását illetően. Tehát, hogy, de nem erre esküdött fel, illetve igaza van-e, mármint annak a bizonyos (azoknak a bizonyos) rendőrnek (rendőröknek).
Az eskü
eredeti jelentéséről szó sem esett. Azt hiszem, hogy itt lehet a bibi. Mert igaz, hogy a rendőr is ember, főleg otthon, a négy fal között, de semmiképpen sem az utcán, egyenruhába beöltözve. És elég egy szava szegése, hogy megrendüljön a bizalom az összesben. Ennek pedig igen messzire nyúló következményei vannak. Analógiának felhozom Gyurcsány nem lemondását, ami hosszú időre precedenst teremtett, hogy nem kell lemondani, hiszen ennek semmilyen következménye nem lesz. És nem is mondott le igazán senki, a taktikai megfontolásból lemondatott női bábokat.
Mint már többször
leszögeztem, nekem szerencsém volt. Nagyon korán megtanította apám, hogy semmit ne higgyek el, hiszen éppen csak lejöttünk a fáról, a civilizáció fényes máza mögött dúl a dzsungel háború a túlélésért
Szóval, nem kellett kiábrándulnom a rendőrökből, nem most veszítettem el a bizalmam, hanem még a hetvenes évek környékén, amikor lépten-nyomon igazoltattak, mert hosszú, loboncos hajam volt, mert “párhuzam” nadrágot vagy koptatott kordot hordtam és simán szemtelenkedtem velük, ha úgy tartotta kedvem. Ők jól elszórakoztak a kiscsaj szívatásán én megtanultam, hogy igen, ők is csak emberek.
A cinizmusomnak
köszönhetően, nem is esküdtem fel-meg, nincs is mit megszegnem. De senkinek nem kell esküdözni és aki mégis megteszi, az állja a szavát mindhalálig!
De remélem,
hogy akad köztük olyan, aki komolyan veszi magát és az adott szavát és lesz egy kor, amikor ennek újból súlya lesz.
(Ha nem lenne még mindig ez a nyomorult vallás, akkor nem kellene ilyen f-kat olvasnom, hogy; tegnap öngyilkos lett egy … ön miatt, a félelemkeltés miatt, a manipulált háborús narratívája miatt… Sok ember élete szárad a lelkén : ((( Ezt már csak az Égiek tudják elrendezni önnel.) Csak így magamnak jegyzem fel, hogy erről is írjak egyszer vagy találjak hozzá jó idézeteket, mert ha nem a kurva égiektől várnánk, hogy csináljanak valamit, akkor talán többre jutnánk.
Képtelenségnek tűnik, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Beleértve a környezet, a kormányzat, a lakosság közönyét… Mi zökkenthetné a megfelelő irányba az emberek gondolkodását és érzelmeit?
Egy hír margójára:
De ne felejtsük el, hogy Evelin maga is egy bántalmazott gyermek, egy kislány, akit az apja, az anyja (és egy tévé csatorna) tett ki egy ország lakossága sunyi leselkedésének, hogy aztán a kukkolók a beszólásaikkal, irígykedéssel, megvetéssel minősítsék, szidják vagy dícsérjék, becsméreljék vagy magasztalják a külsejét, a belsejét, minden látható és láthatatlan tulajdonságát.
Mindezt a szemünk láttára, hallgatólagos beleegyezésünkkel.
Ugorhatott volna a vonat elé vagy utóbb választhatta, amit választott; mintha az ő beleegyezésével történt volna mindez, a túlélés, a csakazértis karrier érdekében.
És még a bántalmazásról, ami igen széles palettát terít be: bővítik a nyilvánosság előtt zajló gyermekbántalmazást elszenvedők sorát pl. a Stranger Things gyerek szereplői. Vagy a szomszéd háborúban meggyilkolt, megkínzott gyerekek. Szóval, legyen már elég a szemforgatásból!
És még ma is él az a betelepült művésznő, aki -felteszem, az ingyen szállás és koszt fejében nevelősködött 50 éve, a kollégiumban. Ordítozott, szidalmazott bennünket, engem különösen szeretett csepülni. Rendszeresen odarontott a szekrényemhez, feltépte az ajtaját és kiszórta a ruháimat a földre, mert nem elég rendesen voltak “felstócolva”.
Az alábbiaktól függetlenül mutatom, hogy a kerületben, ahol a legmagasabb a négyzetméterár, hogy néz ki egy belső udvar. Erősen emlékeztet egy másik kerület gettószerű állapotára. Néhány retkes holmi; bicikli, tescos (feltehetően lopott) bevásárló-kocsi, valamennyi szemét, egyebek.
A társasház lakói egyhangúlag, közös akaratukból megszavazták, hogy a tetőtér átengedése és beépítése ellenében, a vállalkozó felújítja a házat, liftet épít, stb.
A túl hosszúra nyúlt egyezkedések miatt, végül úgy döntöttek, hogy egy ügyvédet megbízva, felbontják az akkora már mindenki által aláírt szerződés-tervezetet.
Ennek az eljárásnak azóta sincs nyoma, sőt az ügyvéd megkeresésemre azt válaszolta, hogy már nem áll szerződésben a házzal, illetve a vállalkozó ügyvédje jelezte, hogy pert fontolgatnak a lakók ellen, mert a közös képviselő nem reagál a megkereséseikre.
A közös képviselő az én megkeresésemre sem reagál.
Társasházunk
korábbi közös képviselője elhunyt, utódja családi alapon vette át a szerepet. Azóta átláthatatlanul zajlanak az ügyek: a tetőtér-beépítés elakadt, nincs tájékoztatás a jogi eljárásról, most pedig 15 milliós hitel felvétele és saját díjazásának emelése van napirenden. A villanyvezeték-csere költsége kétszer is felmerül, miközben a pince eladásából befolyt összegről felhasználásáról nincs kimutatás. A tulajdonosok joggal várják el az átlátható pénzügyi elszámolást és a valós tájékoztatást.
Igaz történet – részletes változat
Korábban már részletesen írtam a társasházunkkal kapcsolatos ügyekről. Az előzmények (2016-19) itt, a képre kattintva, olvashatók:
Gang
Az alábbiakban a jelenlegi helyzetről szeretnék, ha nem kap el az indulat, tárgyilagos hangnemben írni, és néhány tisztázásra váró kérdést is felvetek.
Örömmel fogadok minden hozzászólást attól, akinek van tapasztalata, hogy hová lehet, kell fordulni, melyik hivatal, hatóság dolga lehetne, felderíteni és kibogozni ezt a hosszú évek óta tartó káoszt?
Több évvel ezelőtt sikerült olyan közös képviselőt választanunk, aki lelkiismeretesen, hozzáértően végezte a munkáját. A felmerülő problémákra gyorsan és hatékonyan reagált, és a közösség érdekeit szem előtt tartva látható eredményeket ért el. Később családtagjai is bekapcsolódtak a feladatokba.
Sajnálatos módon a képviselő elhunyt. Ezt követően, a korábban alkalmazotti státuszban működő családtagjai úgy vélték, folytathatják a munkát – mintha a megbízás automatikusan öröklődne és megszavaztatták magukat. Fontos azonban rögzíteni: a közös képviselő nem uralkodó, hanem megbízott, akinek személyéről minden esetben új döntést kellene hozni – méghozzá az alkalmassága és rátermettsége alapján.
Kis lakásom miatt alacsony tulajdoni hányaddal rendelkezem, így javaslataim a szavazati arányok alapján nem bírnak érdemi súllyal. Ezt – bár vannak elvi fenntartásaim – tudomásul veszem. A probléma ott jelentkezik, amikor vitatható vagy káros döntések születnek.
A vezetésváltás után a ház ügyei egyre kevésbé voltak átláthatók. A tetőtér beépítése elhúzódott, a felek egymást hibáztatták a késlekedésért. A közös képviselő javaslatára a ház ügyvédet fogadott a szerződésszegés miatti kötbér behajtására, de a jogi eljárás eredményéről semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Nem tudom, létezik-e még a szerződés, aktív-e a megbízás, történt-e kifizetés, és ha igen, milyen összegben.
Napjainkban
Később – mivel a közös képviselő hosszabb ideig semmilyen érdemi tevékenységet nem végzett – egyik lakó aláírásgyűjtést kezdeményezett a leváltása érdekében, melyhez elegendően csatlakoztunk. A következő közgyűlésen leváltottuk őt, aki ezzel egyidejűleg felmondott, majd később – ismeretlen okokból – mégis visszalépett ettől, és újra megbízottként folytatta munkáját. A helyzet azóta sem változott érdemben.
Az utóbbi időben újabb projekt került előtérbe: a közös képviselő villanyvezeték-felújításra hivatkozva 15 millió forintos hitel felvételét kezdeményezte, miközben ugyanennek az összegnek az elnyerésére önkormányzati pályázatot is szándékozik beadni. Kiemelendő, hogy a korábbi tetőtér-beépítési szerződés-tervezet értelmében a vállalkozó már vállalta a villanyvezetékek cseréjét, így nem világos, hogy ez a költség miért merül fel újra.
A közös képviselő egy körlevélben jelezte, hogy közgyűlést hív össze a hitelről és saját tiszteletdíja megemeléséről. Indoklása szerint „a háznak nincs pénze” – ezt az érvet már hosszú évek óta halljuk. Pedig a pince eladásából jelentős összeg folyt be, amelynek sorsa máig nem tisztázott. Nincs róla részletes, ellenőrizhető kimutatás.
A képviselő azt is közölte, hogy azok a tulajdonosok, akik nem kívánnak részt venni a hitelfelvételben, saját tulajdoni hányaduk arányában, egyszeri összeggel kiválthatják azt – az én esetemben ez hozzávetőleg 600.000 forint. A többiek esetében a költségeket várhatóan a közös költség emelésével fedezik majd.
A jelenlegi helyzet tehát a következő kérdéseket veti fel:
Mi történt a korábban megbízott ügyvéddel? Az ő állítása szerint, már rég nem áll szerződésben a házzal.
Hol van az ő korábbi szerződése, milyen módon és milyen összegben történt a kifizetése? Van-e erről bármilyen elszámolás?
Van-e a háznak részletes pénzügyi kimutatása? Mennyi pénz áll rendelkezésre, és milyen számlán tartják?
Jogilag megalapozott-e, hogy néhány nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy más lakók pénzügyi kötelezettségeiről is dönthet?
Ha az önkormányzattól elnyeri a 15 milliós támogatást, mi történik az ezzel párhuzamosan felvett hitellel?
Milyen garancia van arra, hogy minden tulajdonos teljes körű, átlátható tájékoztatást kap ezekről a kérdésekről?
Annyit még megtudtam, hogy a vállalkozó fontolgatja, hogy bepereli a házat, tekintettel arra, hogy a tervezéstől, az engedélyezésekig, stb., eddig minden költséget ő állt és mára már milliós nagyságrendű a befektetése.
A lakók válaszokat érdemelnek. A tájékoztatás és az átláthatóság nemcsak erkölcsi elvárás, hanem törvényben előírt kötelezettség is. Bízom benne, hogy ezek a kérdések nyilvánosan és hitelesen megválaszolásra kerülnek, és a jövőben felelős, átlátható módon működhet tovább a házunk.
És a könnyebb érthetőség kedvéért, itt van egy
idővonal,
ahol nyomon követhetőek az események. Mióta elkezdődött a tetőtér beépítési mizéria, minden emailt, közgyűlési meghívót, szerződés-tervezetet, tervrajzokat, egyebet, eltettem és ha egyszer valaki mégis elkezdne vizsgálódni, a rendelkezésére bocsátom.
2019.05.29. első szerződés ajánlat a kivitelező részéről
2019.08.04. alapító okirat megváltoztatása, az eladhatóság érdekében
2019.09.26. lakók kérései a szerződés bizonyos pontjai kiegészítésére illetve belefoglalására
2020.01.18. végleges új alapító okirat
2020.01.27. a vállalkozó (Kokiwill) elfogadása
2021.02.24. a hivatalok által visszautasított hibás szerződés fellebezése
2021.10.07. ügyvéd megbízása a ház elállási kezdeményezése miatt
2022.01.11. pince eladás (6millió 500ezer)
2022.03.07.- 2022.09.29. “mégis-mégse”
2024.01.24. utolsó szerződés-tervezet, amely a lakók minden kérését figyelembe veszi
2024.03.01. A közös képviselő leváltása, az ő egyidejűleg történő felmondásával
2025.03.12. Újbóli megbízatása, bére felemelésével és hitelfelvételi és pályázati javaslatával
Rosszkedvem miatt, hogy kiderítsem, a közállapotoknak van-e köze hozzá, okozza-e az ünnepi beszéd és az elmúlt néhány napban meghalt évfolyamtársaim feletti gyász, erősen gondolkodni kezdtem.
Rájöttem, hogy a következő evolúciós lépcsőfok, az allegória megértésének képessége, illetve a párhuzam és szimbólum megjelenítésének képessége.
Gyújtsuk fel!
Ez az, amire képtelenek, még a közvetlen környezetemben is sokan. Márpedig enélkül a képesség nélkül, nem fogunk tudni előrébb lépni.
Hallgasd meg a képre kattintva!
Oltsuk el!
Sem optimista nem voltam soha, sem a fejlődésre nem találtam bizonyítékot, így aztán türelmesen meg szoktam várni, míg valaki elokoskodja az egyedül üdvözítőnek tartott mondókáját, de azért ez már túlzás.
