Árokszéli Vetélkedő

Átutazóban a tv csatornákon, így akarva-akaratlan az M1-t is érintve, azt vettem észre, hogy hasonlóképpen a Budapesten való átkeléseimhez, Gundel Takács vált a közszolgálat egyedüli letéteményesévé a bankok óriásplakátjaitól kezdve, az Árokszéli Vetélkedőig. Most a focipályán küzdőket is az ő gyógyíthatatlanul bő-és mellébeszédű kommentálásában élvezheti, aki nézi és hallgatja. Úgy látom, hogy ez a mi tízmilliós népünk sem politikusból, sem tévésből évek óta nem enged a napvilágra keveredni annyit, amennyi valójában reprezentálhatná őt. Nyilván ez is valamiféle szocialista beidegződés.
Viszont a National Geographic-ból megtudtam, hogy egy esetleges földönkívüliek inváziója esetén, én, aki ugye egy nagyvárosban élek, kerüljem el a főbb utakat, amikor vidékre akarok menekülni és vízi úton jussak ki a városból. Hát, ha most lenne egy ilyen invázió, vagy világvége, amúgy sem bíztató a helyzetem a térdem miatt, ami nem gyógyult meg. Ez nem az a térd, aminek az operációjáról örvendezve beszámoltam, hanem a másik, ami felől nincsenek jó híreim. De nincs több térdem, tehát ennek a témának legalább sikeresen a végére értem.
Tehát, nem elfelejteni, hogy vidéken nagyobb az esély és a Dunán kell lecsorogni. A csónak éppen szűk keresztmetszet, de mihamarabbi beszerzése, elsőbbséget élvez, az elsőbbséget élvező beszerezni valók hosszú listáján.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük