Szerző: Ostoros

[singlepic id=3 w=100 h=75 ]

[singlepic id=3 w=100 h=75 ]

[singlepic id=4 w=100 h=75 ]

[singlepic id=5 w=100 h=75 ]

[singlepic id=6 w=100 h=75 ]

Megyek, megnézek egy eladó lakást itt az utcában. Ha a miénket eladnám és felvennék hitelt (igen, most!)… Így, hogy éppen esik az eső, jól láthatom majd, hogy milyen sötét. Ahogy elképzeltem, úgy minden más szempontnak megfelelne. Izgulok!

Utoljára Ómika félt ennyire a világ végétől, mint mostanában a barátaim. De ő megnyugtatta magát, hogy az akkoriban aktuális világvégéig semmiképpen nem élhet, de bennünket nagyon sajnált érte. Ez a 2002-es volt. Most már a 2012-esre várunk és a japán tragédia fényében nem is tűnik irreálisnak, hogy bekövetkezik. Én persze, egy általános világvége miatt nem tudok aggódni. Azt hiszem, ahogy korosodik az ember, úgy kerül egyre közelebb egy világ végéhez – a sajátjáéhoz. Lehet, hogy van, aki szívesebben menne együtt a többiekkel, de ez a gyermekes anyákra nem jellemző. De így együtt a munkanélküliség miatti félelem, a gyerekek jövője miatti aggódás, az atomkatasztrófa miatti fenyegetettség megviseli mindenki idegrendszerét.

A mai közgyűlésen megint megpróbáltam megszerezni a tulajdonostársak hozzájárulását a padlásszinten lévő 4 négyzetméteres mosókonyha megvásárlásához. Megint nem sikerült. Nem járulnak hozzá. Indoklás nincs. A kis helységről annyit kell tudni, hogy én használom egyedül; ezt-azt tartok benne, de olyan elhanyagolt állapotban van, hogy csak lomtárnak használható. Viszont miért költenék rá, amikor így is azzal vádolnak, hogy elbirtoklom. Még megszületésem előtti időkből való vaskád és egyéb holmik vannak benne, valaha élt tulajdonosuk hanyagsága folytán. Terveim közt szerepelt, hogy rendbe hozom és felviszem oda a számítógépem, hogy ott dolgozzam. Világosan látszik, hogy, ha nem akarok valóban elbirtokló, vagy önkényes foglaló lenni, akkor ebből nem lesz semmi. Szerintetek kinek lenne az rossz, hogy pénzt adnék valamiért, ami rajtam kívül senkinek sem kell?