Ha a művésznek bele kell halni a művészetébe, akkor inkább úgy, mint Joe Gideon a Mindhalálig zene-ben. A Fekete hattyúnak túl korán kiütközött a szárnya tolla ahhoz, hogy izgatottan tudtam volna várni a végkifejletet. (Viszont a 127 óra James Franco TV show-ja fej-fej mellett volt Cliff Gorman „halálos” monológjával.
Néhány nap eltéréssel két oldalra is meghívtak a Facebook-on. Az egyikre egy középiskolai osztálytársam, a másikra egy volt munkahelyi kollégám. Mindkét meghívóm sok éve külföldön telepedett le. Talán azt gondolták, hogy mi itthon maradottak, bármikor találkozhatunk és ők sem akartak kimaradni a jóból. Talán a fejlettebb országokban korábban kialakuló internetes rutin is besegített az ötletbe. A kezdetektől figyelem, hogy mi és hogyan történik és meglepő tapasztalatokra tettem szert. Szinte tökéletesen azonosak a történések. A kezdeti néhány tagból fergeteges iramban, két-három hét alatt nagyon nagy létszámú csoportok alakultak ki. (Jelenleg: 235, ill. 608 tag.) A kezdetek kezdetén nosztalgiázó, csak a szépre emlékezem hangulat volt és ez nem is változott. Pár nap elteltével előkerültek a fényképek és nagy tömegben töltötték fel őket. Hamarosan mindenki megtanulta az oldal alapszintű kezelését. Listák készültek. Mindkét helyen az elhunytakról először, aztán az osztályról, ill. munkahelyi kis csoportokról. A második körben bekerültek közül néhányan átvették a hangadó szerepet. Az első kör hozzászólói közül több addig aktív tag a háttérbe szorult. A hozzászólások áttekinthetetlenné váltak. Mindkét oldalon akadt, aki megpróbált feladatokat kiosztani az oldal működtetésével és szervezésével kapcsolatban. Felvetődött egy nagy buli, nagy találkozás lehetősége, ami egyre határozottabban tart a megvalósulás felé.
Hűséges olvasóim észrevehették, hogy lecseréltem a legutóbbi özönvíz előtti honlapomat egy másikra. Egyenlőre sablon alapján tevékenykedem, próbálom ezt az új nyelvet megtanulni. Az már most látszik, hogy a videók és fotók szebben, jobban fognak megjelenni. Előbb-utóbb a honlap design-ra is sor kerül.
Feltöltöttem a párnákról készült képeket a munkáim alá – itt találjátok.
