EyeEm

Amit most fogok írni, arról azt gondolhatjátok, hogy marketing tevékenységet végzek a saját fotóim értékesítésének ügyében. Van benne egy kis igazság, de az igazság nagyobb része, hogy a célom a ti tudásotok bővítése, hiszen többé-kevésbé mindannyian valamit árultok vagy árulnátok. Ez az oldal, ahol a “Német gyártmány” című fotómat megosztottam, azzal foglalkozik, hogy az oda feltöltött képeket eladja. Ez nagyon hasznos, mert még szégyenletesebbé teszi a lopást, tehát amikor valaki “csak úgy, mert megtetszik neki” letölt egy képet az internetről és saját dolgai illusztrálására használja, rosszabb esetben sajátjaként tünteti fel. Én nem vagyok különösebben érzékeny a lopásra, úgy értem, ha tőlem lopnak képet, ötletet, írást, hiszenmindig is azt gondoltam, hogy még a köztünk legszellemesebbeknek is csak legfeljebb újra eszébe jut, vagy másként fogalmazza meg a mindig is, öröktől fogva létezőt.  Ezt sem én találtam ki, számomra legszebben Michalengelo fogalmazta meg a szobor kifaragással kapcsolatban> a szobor benne van a köben, csak el kell távolítani róla a felesleget.

Az említett oldal másrészt azért nagyon hasznos, hiszen egy kis pénzhez lehet jutni általa. Lehet, hogy ez senkinek nem szempont rajtam kívül, de nekem sajnos, soha nincs elég belőle. Viszont, hogy a világ bármely részéről feltöltött ezer meg ezer kép közül elkeljen valamelyik, ahhoz az kell, hogy kiemelkedjen a többi közül, például a lájkok nagy számát tekintve. Hiszen lehet egy dolog bármilyen tökéletes, ha nem látják és lehet közepes is, ha felkapják. Javaslom, hogy használjátok az oldalt a saját céljaitokra és hálából kéretlen, de hasznos tanácsaimért lájkoljátok a képemet nemcsak a Facebook, hanem az EyeEm oldalán is! Ott, ahová a link vezet. Ps.: Ráadásul még a nagyon hosszú számlaszámom megjegyzésétől is megkíméllek benneteket, pedig most azt is trendi megosztani koldulás céljából 😀