Nagyon örültem, amikor 30 éve felbukkantak a kínai, török, arab éttermek. Most majd példát mutatnak jó modorból, az udvarias kiszolgálás mikéntjéből, egészséges konyhából, az adagok méretéből. Mert úgy láttam, hogy a magyart bájosan törő kínai felszolgáló, a hatalmas adag mellett sosem fukarkodott a kedves mosollyal sem. És a „törökben” mindig a leggyorsabban és legkészségesebben szolgáltak ki. Mindig bizalommal léptem be az éttermeikbe, hogy illatos-omlós csirkét vagy giros tálat vegyek. A Margit körúton most másodszor tapasztalhattam meg és többször nem fogom, mert nem megyek oda többet, hogy a tökéletes integrálódás itt is visszaütött. Gondolom, hogy abban az üzletben második generációs honfoglaló az a két fiatal felszolgáló, aki fölényesen veri bunkóságban a „magyar” vendéglátó helyek személyzetét. Immár hibátlan magyarsággal, hiszen magyar, kiabál a pult mögül a leányzó, hogy csukja már be az ajtót, aki nyitva hagyta maga után. A fiatalember pedig szemrebbenés nélkül közli, hogy krumplipürét csak a pulykához adhat.
Szóval, ők már hazaértek.
