Manapság

Nem látom világosan a nyilvánosság előtt vádló áldozatok célját. Hiszen az erőszak bűntény, amit az elévülési idő lejárta előtt fel kell jelenteni a rendőrségen. Minden más jelentés, kétségeket von maga után, a jelentő szándékát illetően. Minden más jelentés pletyka, hírbe hozás, rossz hír terjesztés, netán rágalom. Természetesen a tanulságok levonása céljából nyilvánosságra lehet hozni bármit, de név nélkül. Aggasztóan alakul a jövő, a Facebook és egyáltalán az internet lehetőségeit kihasználó személyeskedések fényében.

Azt hiszem, hogy most a titkaikról a fátylat fellebbentő áldozatok bátorságát az hozta meg, hogy az első bejelentéseket sok további követte, így felébredt a remény, hogy a nagy nyilvánosság előtt tetemre hívott erőszaktevők megszégyenülnek, netán törvény elé kerülve meg is bűnhődnek. Még az is lehet, hogy a nyilvánosságra kerülő bűntetések mértéke eltántorítja azokat a potenciális erőszaktevőket, akik visszaélve a hatalmukkal újabb kényszerítéseken törik a fejüket vagy alkalom szülte tolvajként eljátszanak a gondolattal, de végül a várható büntetés elképzelése miatt elállnak a szándékuktól. Másrészt azt is figyelembe kell venni, hogy a nyilvánosság, bármilyen széleskörű is, még nem akadályozott meg sem bűncselekményt, sem háborút. A harc a csatatereken, a bíróságokon, a hálószobákban zajlik és a gyengébb így vagy úgy, de veszít.
Az idős mester vágyát kiszolgálva lehet szerephez, előremenetelhez, pénzhez jutni. Mert erőszak az is, ha valaki ellen éppen a saját fiatalságát és naivitását fordítják.
És később sem a hírnév, sem a bújkálás nem segítség, de egy bírósági ítélet sem gyógyítja be a sebeket. A szülőknek nagyon kell vigyázni a kislányaikra és kisfiaikra. Meg kell tanítani őket, hogy felismerjék a veszélyt, elkerüljék az őket manipulálókat. Meg kell tanítani őket, hogy kitől kérhetnek segítséget és a védelmükre kell kelni, ha segítséget kérnek.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.