Évtizedek óta, most túloztam, hiszen öröktől fogva, kontraszelektív a vezető pozícióba kerülők kiválasztódása Magyarországon. Egyszerű oka van, a vonal fölött, hatványozódik a pénz és egyéb juttatások mértéke, érdemes ráhajtani a pozícióra. Jöttek az uram-bátyámok, aztán a káderek, a csókosok, a nyelv szerencsére örökifjan reagál a változatlan változásaira. Értelemszerűen, az így szerzett hatalom birtokosai sem a szakmai hozzáértésükkel, sem vezetői képeségükkel nem emelkednek ki az átlagból, ha egyáltalán van nekik. De, egy kupac félhülyét eltartani, már se nem osztana, se nem szorozna. Emiatt nem szólnék. De közülük nem egyet elkap a hatalmi téboly, amikor bársonyszék kerül a segge alá és elkezd irányítani. A szakmához jobban értőt eltávolítja, különösöen, ha az van elég orcátlan elmondani a véleményét. Ekkortól omlik össze egy-egy szakma, veszíti el hitelét egy-egy hivatás, válik életveszélyessé az utca, a közlekedés, az orvoslás, a mezőgazdaság és folytathatnám a felsorolást az életünk minden területéről. Az ördögi körből nincs menekülés. Hogy a megszerzett pozícióját megtarthassa, még több olyan alattvalót kell maga alá gyűjtenie, akik nem az érdemeik, hanem a szolgalelkűségük miatt alkalmasak a posztjukra. Bepiszkít mindent a primitív, tanulatlan csőcselék dilettáns ügyetlenkedése.