Azt hittem, már megint azt hittem, hogy a lehetőségekhez képest, aránylag jó helyen vagyok.
De ma, egy munkatársam, azt mondta a rezidensekre, hogy „a rohadékok”.
Az általánosítás, az egy kalap alá vétel, a kollektív bűnösnek bélyegzés, kifejezetten ízlésem ellen való vétek. Megsértődtem. A szó eredeti jelentését értve. Felhorzsolódtam. Úgy éreztem magam, mintha kijelentette volna, hogy minden cigány rohadék, vagy minden meleg rohadék, vagy minden nő rohadék, vagy minden gyerek rohadék. Talán értitek, hogy gondolom.
Nem mellesleg, többszörösen érintett vagyok. A családban végignéztem két gyerek munkáját is, akik minden idejükben, teljes erőbedobással készültek az orvosi egyetemi felvételire, hogy aztán egyetemi hallgatóként, éjt nappallá téve tanuljanak, a lehető legjobb eredményért. Aztán kórházakban, mentőszolgálatnál önkénteskedve, 24 órázva, 36 órázva, életeket mentettek, mentenek, gyógyítanak.
Lehet, hogy van olyan orvos, aki megölte a kollégám hozzátartozóját, vagy legalábbis nem gyógyította meg. Lehet, hogy felkészületlen volt, de az is lehet, hogy egyszerűen nem volt mindenható. Hiszen, tényleg vannak menthetetlen betegek. Gondolom. Ha egy orvos hibázik, vagy bűnöző, akkor éppúgy kijár neki a büntetés, mint bárki másnak. Meg lehet vádolni, be lehet perelni, le lehet csukatni, vagy meg lehet veretni, kinek-kinek ízlése szerint. De, csak őt!
Mit jelent az, hogy minden rezidens rohadék? Mit várhatok ennek az elnyomorított országnak az átlagpolgáraitól, ha a felsőfokon iskolázott, látszólag civilizált, látszólag liberális munkatársam nem értette meg a fenti gondolataimat?
Most már nagyon rosszul érzem magam…