Rongyok, cserepek, isa por és homu vogymuk…

Share

Rongyok, cserepek, isa por és homu vogymuk…

Mostanában megint nagyon sokat szorongok. Főleg éjjel, amikor nem alszom. Egészen tapintható, szinte szagolható közelségbe kerülnek álmomban, vagy félálomban inkább, mint egy hallucinációban, olyan kézzelfoghatóan jelennek meg veszprémi emlékek. A bútorszöveteket szoktam érezni, nagyon-nagyon közelről látni, nagyon-nagyon intenzíven érzem az illatát. Anyu kedves növényei, a nagyszobában az ablak alatt, amíg élek, ők is élni fognak. Az a nagyon dús páfrány, ami többször haldokolni kezdett és mielőtt végleg tönkre ment volna, még egyszer, utoljára hatalmas lombkoronát növesztett. Aprólékos mintáját, részleteiben látom magam előtt, annak a csipketerítőnek, ami alatta volt. Valamilyen kovácsoltvas és üveg állványon. Nagyon érdekes, hogy amikor hívatlanul felidéződik bennem, akkor kristálytiszta, erőteljes képekben jelenik meg. Ha most megpróbálok ráemlékezni, hogy konkrét leírást adjak róla, akkor lemerül a homályban. A terv megvalósítása, hogy leírom, hogy megőrizzem magamnak, hogy örökítsem a jövőnek, lehetetlenné válik. Mintha a nappal, az agyam egy másik részének engedi csak a működést. A 3D-s emlékek vetítése, csak éjszaka és nem is bármelyik éjszaka lehetséges.

Share

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.