Imádom, hogy itt a Belvárosban, egy faluban lakom.

…és például a The Prom, musical, hasonlóan a Bridgertonhoz, illeszkedve a brandbe, makarenkói hátsó szándékkal készült, van benne öreg, fiatal, kövér, sovány, meleg és hetero, fekete, fehér és egyéb színű szereplő, öregedő filmsztár énekhanggal és anélkül, fiatal filmsztár tánctudással és anélkül és mégis nagyon szar, mert valószínűleg a forgatókönyvírót és a rendezőt is az esélyegyenlőség nevében választották.
Jól tudom, hogy egyes távoli országokba való utazás előtt, ajánlatos illetve kötelező, bizonyos oltásokat “felvenni”, “oltakozni”? Miért is nem tör ki a palota forradalom, ha ennek hiányában nem lehetséges a beutazás? Ennek fényében miért is látszik listázásnak, ha a nem oltottakat számon tartják (esetleg)(a jövőben)?
Az elmúlt hét eseményei:
A munkahelyemről – ahol március(!) közepe óta nem kapok munkát és fizetést és ahová hiába fordultam segítségért – értesítettek, hogy a szerződésem december 31-n megszűnik.
A Fővárosi Kormányhivatal tájékoztatott, hogy semmiféle segélyre vagy támogatásra nem vagyok jogosult.
A helyi Önkormányzattól igazolást kaptam, hogy szükség esetén – szociális alapon – egészségügyi ellátásra jogosult vagyok.
A Vöröskereszt önkénteseként, 300 embert értesítettem arról, hogy mikor és hol végzik el a COVID-19 tesztjét.
Megtettem 50 ezer lépést.
Egy barátom előre kifizetett nekem egy munkát, amit még el sem kezdtem.
Egy másik barátom, aki külföldön él, vett tőlem két képet, amikhez majd csak a járvány után tud hozzájutni.
Amúgy meg – reflektálva a rendszeresen felbukkanó, azonos gondolat mentén megfogalmazott panaszra – mióta élek, minden évben, az aktuális rezsim “brutálist hitelt vesz fel, ezzel eladósítva az országot X évre”. Az idők végezetéig és még kétszer, oda meg vissza, el vagyunk adósítva. És még mindig csak ugyanannyira rossz, mint tegnap is volt.