Videó a Szőlő utcából:
Képtelenségnek tűnik, hogy ezek a dolgok megtörténhetnek. Beleértve a környezet, a kormányzat, a lakosság közönyét… Mi zökkenthetné a megfelelő irányba az emberek gondolkodását és érzelmeit?
Egy hír margójára:
De ne felejtsük el, hogy Evelin maga is egy bántalmazott gyermek, egy kislány, akit az apja, az anyja (és egy tévé csatorna) tett ki egy ország lakossága sunyi leselkedésének, hogy aztán a kukkolók a beszólásaikkal, irígykedéssel, megvetéssel minősítsék, szidják vagy dícsérjék, becsméreljék vagy magasztalják a külsejét, a belsejét, minden látható és láthatatlan tulajdonságát.
Ugorhatott volna a vonat elé vagy utóbb választhatta, amit választott; mintha az ő beleegyezésével történt volna mindez, a túlélés, a csakazértis karrier érdekében.
És még a bántalmazásról, ami igen széles palettát terít be: bővítik a nyilvánosság előtt zajló gyermekbántalmazást elszenvedők sorát pl. a Stranger Things gyerek szereplői. Vagy a szomszéd háborúban meggyilkolt, megkínzott gyerekek. Szóval, legyen már elég a szemforgatásból!
És még ma is él az a betelepült művésznő, aki -felteszem, az ingyen szállás és koszt fejében nevelősködött 50 éve, a kollégiumban. Ordítozott, szidalmazott bennünket, engem különösen szeretett csepülni. Rendszeresen odarontott a szekrényemhez, feltépte az ajtaját és kiszórta a ruháimat a földre, mert nem elég rendesen voltak “felstócolva”.