A női egyenjogúság kérdésének átgondolásakor jutott eszembe, az egyébként hasonló kérdésekben általános érvényű igazság, hogy amint nem égbekiáltó egyértelműséggel a nemek közötti egyenlőtlenségből eredeztethetőek bizonyos hátrányok, amelyek az éppen kisebbségben vagy megkülönböztetésben élőket éri, rögtön összemosódik a probléma az önérvényesítés, önmegismerés mindenkire érvényes problémájával. Én például egyértelműen egyenjogúnak voltam nevelve, ezért soha nem gondoltam, hogy a kérdéseimet a nememből fakadó hátrányok diktálnák. Másrészt, amikor rájöttem, hogy előítéletekkel kell megküzdenem, azokról is azt hittem, hogy személyre szabottak. Így aztán én, aki tudatosan lehettem volna a női egyenjogúságért küzdők győztes harcosa, észre sem vettem, hogy kisebbségként, elmyomásban élek. Ez a gondolat nyilván anyukám attitűdjének egyenes átvétele volt, aki sem a sikereit, sem a kudarcait nem volt hajlandó a neme számlájára írni. Sokszor örülök, hogy ők voltak a szüleim és készen kaptam a legnemesebben emberi gondolatokat. Ezzel párhuzamosan sokszor irigyeltem a lelki-gondolati szegényeket. Milyen egyszerű is korlátok nélkül eladni, amink van, nem törődve a nemes gondolatokkal. Na, már mindegy! Ez vagyok én!
Blog
Az önző gén
“Ki fogom fejteni, hogy a sikeres gén egyik meghatározó tulajdonsága a könyörtelen önzés. A gén önzése rendszerint önző egyéni viselkedésben is megnyilvánul. Ám, mint látni fogjuk, vannak olyan sajátos körülmények, amikor a gén saját önző céljait legjobban azáltal érheti el, hogy elősegíti az önzetlenség bizonyos korlátozott formáját az egyedi állatok szintjén. A “sajátos” és “korlátozott” fontos szavak az utóbbi mondatban. Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, az egyetemes szeretet és a faj egészének érdeke olyan fogalmak, melyek evolúciós szempontból egyszerűen értelmetlenek.”
Richard Dawkins: Az önző gén
Kerítés
A kerítés nagyon könnyen értelmezhető, ősi szimbólum. Eddig és ne tovább, mert itt kezdődik az én territóriumom, az én országom, az én kertem, az én lakásom. Valamennyivel nagyobb erőfeszítés kell a ledöntéséhez, mint egy képzeletbeli határvonal átlépéséhez. De mindkettő ugyanazt jelenti. Gyere el a kapuig! Csengess be! Aztán megbeszéljük…
Csökönyösök
Elnézem ezt a sok csökönyös embert Budapest utcáin. Egyik kipában, másik lefátyolozva, négy-öt gyerekkel maga körül. Látom azokat, akiket jó néhány eb vonszol végig a mocskos, forró betonon. Bárcsak eljönne az idő, amikor mindenki olyan feltételek között élhetne, ami éppen megfelel neki! Bárcsak eljönne az idő, amikor békén hagynánk egymást!
Másik nézet
Ami nem volt a hírekben, hogy mielőtt kiürítette a TEK az aluljárót, az önjelölt segítők, bár a menekültek nem kérték, de az ő nevükben mentőt hívattak a rendőrökkel, az aluljárót ellepő emberekhez. A migráns segítő Lennon-szemüveges, könyökfolt-zakós, hátranyalt frizurájú fiatalember azonnal lenácizta a mentőápolót, amikor az rendreutasított valakit. A rendőröknek legalább van szájmaszkjuk. A mentőknek nincs. Nincs a kocsin. Ahogy egyéb védőfelszerelés sincs. Azt régóta tudjuk, hogy a ruháját minden mentő maga mossa otthon. A család mosógépében. Ha történetesen agyhártyagyulladása volt az egyik páciensnek, ami csak később derülhetne ki, amikorra már valószínűleg nem lesz az országban, így egyáltalán nem fog kiderülni, tehát mire megjelennek a tünetek, addigra már késő lesz beadni az antibiotikumot. Ha valakinek a gyereke ma esett volna le a hintáról, azért nem száguldott volna a gyerekmentő, mert ott dekkolt a Keletinél és egyenként vizsgálgatta a gyerekeket. Kérdezem a fiútól, hogy ugye nem? Ugye, egy súlyos balesethez átirányítják? Hogy képzelem? – mondja, akkor sérülne az egészségügyi ellátáshoz való joguk. A mentők jogai ma nem sérültek. Amikor be akart furakodni a mentőautó nyitott hátsó ajtaján, rászóltak az MTI tudósítójára, hogy ne fényképezze őket. A tudósító nehezen tágított, de végül a mentők jelenlétéről se kép, se hang nem jelent meg. Hát, igen! Az újságírás is egy szakma (volt).
Aranyos szeglet
A világnak ebben az aranyos, de civilizálatlan szegletében, a kakukkfűillatú puszták népe, bizonyos rétegek -sokan, még csak az előttünk álló évtizedekben fogják napi használatba venni az olyan találmányokat, mint a mosogatógép vagy az autó. Lehetetlen tőlük azt kívánni, hogy a fenntarthatóság fejében, ahogy hozzáfértek -rögtön, önként le is mondjanak róluk. Szóval, még sokára lesz, hogy az elmaradt területek lakossága jövőre függesztett tekintetével, elengedje az ipari javakat. Másrészt, a digitalizálódás gyorsabban bekebelez mindannyiónkat annál, hogy időben észbe kapjunk. Ezért aztán, jó első alapítványistához méltón, Asimov utasításai alapján, amit tudok, amire emlékszem, azt rögzítem és hozzáadom az internetes felhőkhöz, hogy a következő generációk is hozzáférhessenek. Személyes visszaemlékezéseim épp úgy korom hűséges lenyomata, mint szüleim megmentett fotói, a család története. És most a hagyatékból felbukkanó recept füzet, ami nagymamám főztjét rögzíti, édesanyám tollából. Ezért is kell begépelnem, hiszen az ő általa használt zsinórírást, már a mostani írástudók sem tudják elolvasni. Így, a jövő nemzedékek analfabétái számára, majd könnyebb lesz emojikká alakítani a leírásokat.
Például, palacsinta egyenlő mosolyjel és egy telefonszám, ahonnan megrendelhető az elkészített étel. Biztos vagyok abban, hogy a kreativitás kipusztítása lesz olyan nehéz feladat, mint a bolygó tönkretétele, a globális felmelegedés kiprovokálása.
Finomság ízelítőül:
Mussolini bomba
10 dkg vajat 10 dkg cukorral habosra keverünk. 5 dkg vágott, cukrozott narancshéjat, 5 dkg apróra vágott fügét, 5 dkg apróra vágott csokoládét belekeverünk. Mikor már jól elkevertük, golyókat formálunk. A golyókat csokoládédarában meghempergetjük és papírtálcákon tálaljuk.
Saul fia
Nem kétséges, hogy egy kiváló filmet láttam. A rendező nagy bátran rábízta egy hátra és egy arcra, hogy cipelje a film érzelmeit. Ő pedig, folyamatosan gondolkodott rendezés előtt és közben.
Valójában, minden jó film a madáchi tragédia parafrázisa. Minden gondolkodó művész, csakis egy tanulságot fogalmazhat meg. Talán a következő, vagy az azt követő nemzedék majd tudja, hogy mivégre vagyunk itt a földön. Addig sem szabad feladni a küzdelmet, ragaszkodni kell az élethez, megőrizni és ápolni az eredményeket vagyis mindent, amit eredménynek tartunk. Vigyázni kell a nőkre. Vigyázni kell arra, amit ők adnak.
Sajnos, Saul is korán jött még, mint Ómika. De, ezután, őt is őrzöm az emlékeim között és őrzi őt egy film emlékezete is.
Mai napig, mind korán vagyunk itt.
Kor
Tegnap, amikor megpillantottam, hogy a busz a megállóban várakozik, nekiiramodtam, hogy az utolsó három-négy lépcsőfokot futva legyűrjem. Kiderült, hogy a lendület, amit erre elegendőnek gondoltam, még ahhoz is kevés volt, hogy az első fokig felemeljem a lábam. Megbotlottam, a gravitáció, ezúttal nekem kedvező törvényei miatt nem estem el, de megütöttem a térdem és a támaszt kereső kezem. Piszkos lett a fehér nadrág a térdemen és összetört a lelkem.
De, miért csoszog? Ezt gyakran gondoltam, amikor láttam egy nehezen mozgó, öreg embert. Igazán felemelhetné a lábát!
Elkezdek edzeni… talán, még nem késő.