Blog

Ma fél egykor leesett egy férfi a 49-es villamosról, a Móricz Zsigmond körtéren. Mi utasok az ablakból néztük az előadást. A megálló már üres volt, a férfi a földön hevert. Kénytelen voltam leszállni, mert senki nem mozdult. A villamos vezetője megkönnyebbülten becsukta az ajtókat és elindult. Közben még egy járókelőben felébredt és/vagy kialudt a megfelelő ösztön, így ketten próbáltuk talpra állítani. Sok mindenét összetörhette, nem is erőltettük tovább. Hívtam a 112-t, aki átirányított a mentőkhöz, ahol azt mondták, hogy jönnek. A másik, magamkorabeli – nyilván, valaha még az úttörőnyakkendő becsületére felesküdött emberi lény – ekkor távozott. Felbukkant két parkolóőr. Jóindulatúnak mutatkoztak, rájuk bíztam a sérültet és eljöttem dolgozni.
Ima: Csak egy olyan legyen, mint én… mindig ott, ahol éppen én vagy szeretteim kerülnek bajba!

… hogy ott folytassam, ahol abbahagytam… Ha én lennék a BKV, egyáltalán nem csodálkoznék azon, hogy ilyen sok év el nem végzett munka után csődbe mennék. De még egyszer, utoljára megpróbálnám rendbe hozni a dolgokat. Ha én olyan nagy bajban lennék, mint a BKV, összehívnám a dolgozóimat és megmondanám nekik, hogy ezentúl ők lesznek az utasokért és nem az utasok lesznek az ő fizetésükért. Elmagyaráznám, hogy mit jelent az a szó, hogy szolgáltatás. Aki nem értené meg, nem kutatnám az okát, hogy miért, annak felmondanék.

Visszakanyarodom a schmittelésre egy újabb kör erejéig. Ahogy itt fújunk – jó, már nem annyira – Pálgium bácsira, egy árva megjegyzést sem hallottam arról a derék, magyar rendezőről, aki szintén csak a törzsanyagot emelte át – igaz nem egy-két, hanem számos eredeti alkotótól – a filmjéhez. Csak a színészeket, csak a jeleneteket, csak a rendező, az operatőr és a többi stábtag munkáját lopta el. Sőt, némely üdvözlő kritikák, mintha a máskor gyengének mutatkozó, de most túl szilárdan ellenálló szerzői jogi védőhálót kárhoztatnák azért, hogy nem lesz hozzáférhető a film a széles közönség számára. Nem hiszem, hogy van a földön olyan vágó, rendező, akit ne kísértett volna meg a gondolat, hogy összeollózzon az általa látott készekből egy új filmet. Nem hiszem, hogy van olyan promó vágó, akinek a számítógépe mélyén ne lapulna egy-két montázsfilm, a keze között megfordult játékfilmekből. De, az etikusabbaknak eszébe sem jut kiállni velük a világot jelentő deszkákra, beérik azzal, hogy a barátaik jópofának tartják őket.

Valami érvszerű ellenvetés?

(Én például át szoktam vágnia  a 24-t , mert nagyon szeretem, de egyre jobban unom és egyre több részletet kell kihagynom, rövidítenem, hogy újra meg tudjam nézni. Naná, hogy egyre jobb lesz!)

Milyen primitív nép vagyunk. Barlangpingáló őseink előre szégyenkeztek miattunk.

Nem várt érdeklődés mutatkozott hó elején a BKV bérletszelvényei iránt. Némelyik vásárló 20 percet is sorban állt, hogy egy szelvényhez jusson. Ha én akkora bajban lennék mint a BKV, akkor a másik kutricába is beültetnék egy eladót, hadd fogyjon az árum.
Nem is én vagyok a vezérigazgató:)
Még egy javaslat; ha a karosszékemből utalhatnám át a BKV derék vitézei folyószámlájára a bérlet árát, az is mindenkinek jobb lenne.

A sor

Használt, de működő repülőgépeket vennék…

Ugyanitt kiégett metrókocsik, lerobbant buszok eredeti áron eladók…

Népszabadság – Kornai János: Központosítás és kapitalista piacgazdaság.

Én szeretek gyalogolni és félek a föld alatt. Mindig féltem a budapesti metróban és elkerültem, amikor csak lehetett. De könyörgöm, a tömegközlekedést azért találták ki, hogy az emberek viszonylag egyszerűen és gyorsan eljussanak egyik helyről a másikra. Ma megint velem gyalogolt a fél város. Lehet, hogy mindenki annyira szeret gyalogolni, mint én?
Miért jutott eszembe, hogy a metró füstölések, melyeknek nem lelik okát, szabotázs cselekmények következményei lennének? Talán, mert azt tapasztalom lépten-nyomon, hogy ez a szabadságharcos nép soha nem tárgyal, hiszen nem tudja, hogy kell, rögtön fegyverhez kap, zsarol és fenyegetőzik?
És nem az a legnagyobb bajom, hogy a „rászorulók” mellett az alkalmatlanokat is nekem kell eltartanom, hanem, hogy ezek az alkalmatlanok a rossz döntéseik miatt, a munkavégző poziciókba is alkalmatlanokat helyeznek. Így aztán, nagyobbrészt hozzá nem értőkön múlik az életem minősége.

Füstös metró

…A válogatás alapjául valamilyen közmegegyezés szolgálhatott, az akkori művész-tanárok és filmtörténészek között. Nekünk Nemes Károly tanította a filmtörténetet, nyilván voltak mindenféle szempontjai. Egyébként kevesen foglalkoztak filmesztétikával, filmtörténettel, filmelemzésekkel akkoriban. Örültek, hogy végre sikerült kialakítani valamilyen elfogadható álláspontot a filmek ide-odasorolásával kapcsolatban. A tanárokkal nem lehetett sok baj, hiszen a lehető legkonzervatívabb álláspontot képviselték. Ezt nem kritikai megjegyzésnek szánom. Nem is tapasztalati úton leszűrt gondolat, hanem inkább logikai következtetés eredménye.
Egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy mi motiválta őket abban, hogy tanárok legyenek egy művészeti iskolában, hiszen korábban négy évig töprenghettem hasonló problémán és magam számára megtaláltam már a választ. De nem kárhoztatom őket és senkit sem azért, ha valamilyen államilag intézményesített művészképzésben részt vesz oktatóként. Csak pontosan tudom, hogy ilyen nincs. Vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy azt a részt szünteti meg a hallgatóban, amitől igazi művésszé válna. Visszatérve a filmekre. Természetesen megnézni a filmeket, több tanulságot hordozott, mint csak a mellé kapott útmutatások. Széchenyiné a maga ízlése alapján is besorolt filmeket a megnézendők közé. Így kellett kötelezően megnéznünk, ugyanúgy, mint a rendező és operatőr hallgatóknak is, a Bagoly-folyó című filmet, amelyet kiemelkedően jónak tartott a vágás, az idő kezelés, az illúziókeltés szempontjából. Rajongott érte. Komoly erőfeszítéseket kellett tennie, hogy egyáltalán beszerezzen egy kópiát, hiszen ez nem egy igazi film volt. Ő egy fesztiválon látta korábban. A 80-as évek színművészetis hallgatóinak emiatt vált meghatározó élményévé ez a film. És igen, feltétlenül meg kell nézni. Természetesen a film nagy találmányai azóta beépültek a filmes eszköztárba, tehát újdonságként nem értékelhetjük.
részlet a YouTube-on