Talán, azzal a gyerekkori hiedelemmel van összefüggésben, hogyha sorolom a híveimet, mindig velem lesznek, mindig elkísérnek. Talán, a fáraók és más vadak, azért temetették maguk mellé feleségeiket, szolgáikat, még ha éltek is, hogy ne legyenek egyedül. De, nem azért, hogy azok vigyázzanak rá, hanem, hogy ő vigyázzon rájuk. Hogy én vigyem őket magammal, egy jobb helyre, a mi helyünkre, amit olyan régóta keresünk.
És, más.
A napokban, a hit furcsa természetéhez találtam adalékot. A gondolat régi, az én példám, nekem új. Nálunk, bárhogy is érted ezt, úgy kezdünk egy új munkához, hogy létre hozunk egy projektet. Egy új projektet, előre beállított sablon alapján. Eleinte azt hittem, hogy a munka gyorsításának érdekében történik ez, de aztán kiderült, hogy lennének, akik másként nem tudnának megbirkózni a feladattal. Nem feltétlenül a szellemi kapacitásuk elégtelen volta miatt, inkább a gondolkodás, mint folyamatos cselekvés, elhanyagolása miatt. Ezzel lehet összefüggésben, hogyha mondjuk az aktuális munkában veszek fel egy hangot és átmásolom a file-t egy másik, megcímzett mappába, akkor a kolléga nem találja meg. Hiába jelzem, hogy wav-ként rögzítve ezen vagy azon a helyen van, nem hajlandó átlépni a megszokott útról egy éppoly használható, de kevésbé járatos útra. Meglepő, de egy nagyon bonyolult vágóprogramot lehet úgy működtetni, ugyan kezdetlegesen, alapszinten, hogy a felhasználó egyáltalán nincs tisztába a számítógép működésével, rögzítési, tárolási struktúrájával.