Elmegy a kisnyugdíjas
a háziorvoshoz, hogy kérje a gyógyszer ár támogatást, mint eddig évek óta mindig.
– Hozott-e nyomtatványt? Naná, hogy nem.
Másnap becsoszog az önkormányzatba, megkapja a papírját.
Anyja neve, nyugdíjas törzsszáma, stb. Csupa régről ismert és számon tartott adatot kell kitöltenie. Visszamegy a háziorvoshoz.
Mindez nem ilyen flottul zajlik, mint írásban, hiszen ügyfélfogadási idő, rendelési idő és más fekvő rendőrök nehezítik az útját.
A háziorvos asszisztense beírogatja a nyomtatványba – abba, ami simán lehetett volna a fiókban, azt a tizenkétféle, sok éve felül nem vizsgált gyógyszert, amit minden évben.
-Ezzel most menjen el a patikába, ahol ráírják az árakat, aztán jöjjön vissza és megkapja az igazolást.
Mindegy, hogy melyikbe, hiszen mindenhol más árak vannak.
A háziorvos éppúgy tudja a gyógyszer árakat, ahogy a betege adatait is.
A sarki gyógyszerész szívesen kitölti, de csak holnapra, mert ma már igazán nem ér rá ilyesmire.
Mondjuk, ötvenezer
a vége. Ebben az összegben nincsenek benne a hobbiból szedett szerek, vitaminok, fájdalomcsillapítók és így tovább.
De lassan bezárul a kör. Vissza patika, vissza háziorvos, vissza önkormányzat.
És az öreg beteg hálálkodik havi 6000 forintért.
Az önkormányzat ügyintézője még felhívja a figyelmét, hogy újabb nyomtatványok kitöltésével, különböző címeken, további 1, 2, 3 ezer forintos támogatásokat is elnyerhet.
Ez sem az én történetem.
Korábban, úgy harminc éve, már írtam, hogy olyan szerencsés vagyok, a mikrokozmosz nekem mindig házhoz jött. A valahai MTV tökéletes leképezése volt az akkori Magyarországnak. Most egy szomszédomnak köszönhetően, ki sem kell tennem a lábam az utcára, de mégsem szakadok el a tömegektől. Hiába, hogy nem veszek részt, a nagyvonalú osztogatásokról így is tudok.
Krumpli. Gyere el érte, cipeld fel a lift nélküli ház harmadik emeletére. Ja, magadra vess, ha 80 év alatt nem sikerült jó karban lévő rokonra vagy barátra szert tenned.
Muskátli cipelés, ha a szomszédok már meg nem őrültek a sok gaztól, amivel leplezni próbálod a ház folytonossági hiányait.
Alma, lásd krumpli.
Viszont az egyedi tervezésű, borítékba bújtatott sonka-utalvánnyal házhoz jön az önkormányzat hadirendbe állítható alkalmazottja.
Szóval, van aki a kákán is csomót keres; én.
Igaz, találok is.
Így nincs nekem se krumplim, se almám, se muskátlim. Sonkám van, hogy ne fáradozzon hiába az a kedves teremtés, de mert nem eszem füstölt húst (sem), Rogán (tudom, tudom) sonkája felkiáltással elvándorol egy húsevőhöz.