Elhunyt az utolsó ismert rokon az elődeim generációjából. Meghalt apu testvére. Utolsó láncszemmé lettünk a múlt és a jövendő között.
Kategória: Körtánc
Alapítvány és második alapítvány
Amikor állatbőrökbe bugyolálva, fázósan kuporogtunk a tűz körül és a lángok játékát figyeltük a barlang falán, ábrándoztunk az égig érő lajtorjáról, a repülő szőnyegről, a szezámra táruló kincseskamráról, már akkor is féltünk, hogy ezekkel együtt feltaláljuk a túlnépesedést, az olajválságot és a fegyvereket. Éppen ott tartottunk akkor, ott, mint most, itt. Épp oly sötét van kint, mint akkor volt. Éppen annyira egyedül vagyunk, mint akkor voltunk. És most is csak reménykedhetünk, mint akkor reménykedtünk, hogy egyszer eljön az idő, amikor elmondhatjuk, hogy a jó úton jártunk és megérte.
Nekünk, az alapítvány önkénteseinek, soha nem szabad megfeledkezni a dolgunkról. Gyűjtögetjük és halmokba hordjuk az emberiség tudását, hogy a nálunk nemesebb és erkölcsösebb utódainknak, ne kelljen a barlangtól újra kezdeni az utat.
Írd le, fesd meg, rögzítsd, ahogy tudod, oszd meg és archiváld!
Télen, tél volt…
Szomorú a karácsony a szüleim nélkül. Amíg díszítettem a fát, arra gondoltam, hogy bár anyu díszítené és én csak sertepertélnék körülötte. Vagy én díszíteném, mert ő kint főzné az ünnepi ebédet a konyhában. Vagy én díszíteném, de közben izgatottan várnánk, hogy megérkezzenek hozzánk, hozzám és az unokáikhoz, Veszprémből. Vagy bárhogy lenne, csak úgy ne, hogy minden mozdulatról az jut eszembe, hogy már soha többet nem láthatom őket.
Nem szabadna lennie a halálnak, vagy a tudatának vagy a karácsonynak.
Közeledik
NAV
Igazság
Tegnap kéményellenőrzés volt nálunk. A FŐKÉTÜSZ gazdasági szakemberei hamar belátták, hogy ezeknek a részletfizetésre megvásárolt lakásoknak, a havi 80-140 ezer forint közötti jövedelemmel rendelkező tulajdonosait, ugyan nem tudják lehúzni, a több százezer forintos, kéménybélelős trükkel. Ezért ennek a forszírozásával felhagytak, mert gyorsan alkalmazkodtak a jobban teljesítő és rezsicsökkentéssel felszabadult lakosság megváltozott anyagi teherbíró képességéhez és már csak egy ajtót reklamálnak. A “kamilluknak” nevezett tüneményt eddig, egy darab beton rekesztette el a külvilágtól, általában a kályha, konvektor, tapéta, stb. mögött, de ezentúl, kötelezően és az elmaradt teljesítés miatt, büntethetően, egy, akár zárható(!) fémajtó fogja szolgálni ezt a célt. Attól függően, hogy ki lesz a kivitelező, kérünk-e számlát, pótkulcsot, tűzijátékot mellé, 15-20 ezerből megúszható. Nálam például, ahol egy szobához, egy luk jár.
De, mint tudjuk, nem mindenki ilyen szerencsés, mint én és van, akinek több szoba is rendelkezésére áll. Megmondták, hogy az fizessen többet, akinek többje van. Na, ugye, hogy igazságos a rendszer?
Örökzöld kötelezők
Szerintem felesleges egyidejűleg aggódni azon, hogy nem olvas az ifjúság, meg azon, hogy mit. Aki egyáltalán olvas, arra rábízhatjuk, hogy mit, hiszen mindent. Aki nem, neki meg mindegy, hogy mitől lesz fél, vagy alul művelt; vacak könyvtől, ócska tv-műsortól, igénytelen zenétől. Ki-ki a maga és gyermekei fejlesztése érdekében tegyen meg mindent, amit jónak lát, amire képes.
(Nem találtam a hivatkozott Csepeli oldalon.)