Úgy kezdődött,

hogy mint mindent, ki akartam próbálni a képgenerálást, amint elérhetővé vált. Láttam magam előtt egy képet és próbáltam megfogalmazni a Bingnek, hogy mit csináljon. Még ő is buta volt, meg én sem tudtam pontosan, hogy mi is az a prompt, ezért mindketten összeszedtük hozzá, amit csak találtunk. Így aztán hamar beláttam, hogy ha valamiről pontosan tudom, hogy milyen legyen, akkor fogjak egy ecsetet és fessem meg, neki pedig többféle, akár egymásnak ellentmondó utasítások alapján hagyjam, hogy azt csináljon, amit akar. Így születtek nagyon érdekes és nekem nagyon tetsző képek. Kissé szürreális, kevéssé élethű, egymás mellé nem illő, szokatlan társításokból keletkező alkotások.

Ahogy telt az idő, kiderült, hogy a véletlent sokkal nehezebb előállítani, mint a pontos leírás alapján keletkező, egyre tökéletesebb képeket. Egy időre el is vesztettem az érdeklődésemet. Viszont, amikor már zenéket, dalokat is lehetett kérni, például a Suno-tól, akkor a már jól bejáratott módszer alapján, összekevertem a promptokat. Szimfóniát a tangóval, énekhangot a dobszólóval. Ebből is érdekes és szórakoztató dolgok lettek. Most tartok ott, hogy mi lenne, ha tényleg tökéletes verseket írnék a dalokhoz és lassan videókat generáltatnék a klipekhez.

Most kiszámoltatom a legjobb minőségben, ami eddig kész van aztán kényelmesen, ha akkor még érdekel, nekirugaszkodom ennek az új feladatnak.

Érdekességként ideteszek egy képet. Amikor megkértem, hogy küldjön magáról egy képet, hogy milyennek látja magát, ezt küldte.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Translate »