Isten malmai folytatás

Hétfőn, 2026 július 13-n

kaptam egy emailt, hogy július 13-tól megkezdődik és előreláthatólag szeptember 30-ig tart a villanyvezeték felújítása a házban.

Figyelem!
Figyelem!

 

 

 

 

(Úgy látom, hogy a helyes-írási-képtelenség, kifejezetten sikk lett az elmúlt években. Pedig már az összes program javít,  telefonon és számítógépen egyaránt.)

Hétfőn, kedden és szerdán, a harmadik emelet három felszálló ágát bontogatja ki egy ember a kis kalapácsával centiméterről centiméterre.

Lehet, hogy ez még  szeptembernél is tovább fog tartani.

Továbbra sem tudok semmit arról, hogy az ügyvédek milyen megegyezés alapján bontották fel a padlástér beépítésre vonatkozó szerződést, ha ugyan felbontották. Az eddigi fenyegetőzésekre emlékezve, hogy-hogy nincsenek az elállásnak valamelyik félre nézve anyagi kötelezettségei, illetve, hogy lehet a “ház ügyvédje”, aki azt állította magáról, hogy nem az.

A zavaros előzmények az alábbi linkeken, a maguk zavaros módján követhetőek.

(Az oldal alján, a minősíthetetlen állapotban lévő társasház alsó szintjéről egy videó, a jelenlegi állapotokról. A gettó-házban egy 46 m² lakás közös költsége kb. 32 000 forint.)

Alacsony tulajdoni hányaddal rendelkezem, így javaslataim…

Isten malmai | Ostoros Ágnes

2026.07.23.

A 10. napon

10. nap
10. nap

 

 

 

Szintenként 4 lakás. A szomszédnál már új villanyóra van, ideiglenes csövezéssel, ami nem tudom, mit jelent. De, az ideiglenest értem… Még kb. 16 lakás…

július 23-24 összegezve:

Azt talán mondanom sem kell, hogy egyik sem hord védőszemüveget, kesztyűt, maszkot. Nem kapnak védőitalt, szünetet. Viszont szakaszosan dolgoznak, mert hol a fúrószár törik bele a falba, hol kiderül, hogy nem is ott kellett volna vésni, stb. A “gyenge áramnak” négyszer kellett átfúrni a legvastagabb falat, hogy a megfelelő helyre kerüljön a luk.

Viszont van lézeres mércéjük, de nem használják. Az nem tudom, hogy tervrajzuk van-e, de nem látok náluk ilyesmit. Ahogy szerződést sem láttam. Az áramot továbbra sem biztosítják, de megengedik, hogy bedugjam a hosszabbítót az elosztójukba. Még jó, hogy annyi hosszabbítóm van, hogy az egész utcát el tudnám látni.

Kérdeztem, nem sokkal azután, hogy egyikük elkezdte begipszelni a tátongó gödröket, hiszen a vésés következtében néhol egész téglák zuhantak ki a falból, valamint az új telepítésű szekrény helyét is sikerült elméretezni, hogy hallottak-e már azokról a habanyagokról, amelyekkel ezt a kegyetlen munkát, a gipszelést, töredék időre lehetne csökkenteni? Hallottak, szóval egyikük el is szaladt a sarokra, venni egy palackkal.

Ők, a munkások

ilyen-olyan szakképesítéssel rendelkeznek, de a kötésekkel meg kell várniuk a főnököt, az egyiket vagy a másikat, mert több is van.

Ők, a dolgozók,

hárman-négyen nagyon szorgalmas, rendes emberek. Ami rajtuk múlik azt megteszik. Amihez nem értenek, azt is megpróbálják megcsinálni, abból mindig baj van.

A szekrényről annyit, hogy kötelező jelleggel ezt kell beépíteniük. Otromba nagy, egy kisebb lakásnyi helyet elfoglal, viszont az én régebbi villanyórám annyira kiáll belőle, hogy nem lehet visszatenni az ajtaját. Sebaj, utána jártak, majd jön az elműeonmvm és kicserélik. Gondolom, hogy legkésőbb ekkor feltűnik az illetékes szolgáltatónak, hogy továbbra is a lakásokon belülre szerelik vissza a villanyórákat és majd intézkednek, hogy mindent le kell szerelni és a lakásokon kívül elhelyezni.

“Nem, nem” – mondták, az a rendelet a cserékre nem vonatkozik, mert a javaslatomra a szerelők is utána néztek. Úgy legyen! Azt mégsem úszom meg, hogy a “gyengeáramos” egyszer csak benyomuljon és ismét elkezdjen falat vésni. A szervezetlenség első osztályú.

Lássatok néhány képet

a felújítás következő etapjáról. Még mindig nem végeztek nálam.

 

 

 

 

Sajnos, képtelen vagyok elolvasni. És nem csak ezt kellene, hogy átlássam, ha ez egyáltalán lehetséges, a működést:

2003_evi_CXXXIII_torveny.pdf

2026. 07. 28.

A mai nap egy igazi rémálom volt. Magamra haragítottam a vállalkozót.  Megpróbáltam érvényesíteni a követelésemet, miszerint a tegnap átvágott optikai kábel és a ripityomra törött tükör pótlásával felmerülő költségek ne engem terheljenek. Elismeri, nem ismeri el, de ha én így, akkor ő úgy, szóval, igazi vonal alatti beszélgetés volt.

(Itt jegyzem meg, hogy 20 milliós kölcsönt vetetett fel velünk a közös képviselő, az önkormányzat utófinanszírozott támogatása mellé. Durva.)

 

optikai kábel
optikai kábel

 

 

 

 

Szerencsére a Telekom szerelője igazi profi. Gyorsan, jól dolgozott. Felüdülés volt.

2026. 07. 29.

Tegnap telefonon tájékoztattam a közös képviselőt az eseményekről és kértem, hogy küldje át a vállalkozóval kötött szerződés másolatát, amire ő, a vállalkozó többször is hivatkozott. Csak költségvetési terv van, válaszolta, de azt sem küldte át. Este még levelet is írtam neki, amiből idézek:

“A mai napon 12:20-kor érkező Telekom szerelője kora délutánra helyreállította és működőképessé tette az optikai kábelt, az eljárás során egyértelműen realizálódott, hogy a hiba a körfolyosó elosztódoboznál történt sérülés következménye…

azt tanácsolta, hogy forduljak hozzád, mert a ház biztosítója nyilván állja a költségeket. Mindenesetre mellékelem a számlát

…a lakásban szétbarkácsolt fal helyreállításáról is téged kell megkérdezzelek, mert a dolgozók szerint, rájuk csak a gipszelés tartozott…

…legnagyobb problémának az egész napos áram-szüneteket tartom. Azt hiszem, hogy előrelátóbb szervezéssel mindezeket meg lehetett volna és meg lehetne a jövőben előzni, fóliázás, aggregátor…

….a saját szemeddel is meggyőződhetsz a munka utáni takarítás elégtelenségéről.”

Válaszát reggelre megkaptam; neki, a közös képviselőnek nincs köze a károkhoz, azt a vállalkozónak kell rendezni és közölte, hogy az általam felvetett további témák sem tartoznak rá. Azt írja, hogy a fal vésése és helyreállítása nem szerepel a költségvetési tervezetben.

Összegezve: szerződés nélkül barkácsol a házban néhány ember, illetve nem, hiszen ma összesen egy fő jelent meg és egy szinttel lejjebb tett-vett. Ezen az emeleten még van két lakás, aminek a közelébe sem mentek, illetve a körfolyosó munkálatait sem fejezték be.

(Azt gondolom, hogy a szerződés forszírozása miatt megijedtek és talán azt próbálják pótolni.)

Ha nem rendeződnek a dolgok hamarosan, akkor a vállalkozót is megnevezem.

2026. 07. 30.

Ma is csendes nap volt. Kilenc körül kezdtek kopácsolni a másodikon.

2026. 07. 31.

2026. 08. 1. 2026. 08. 2.

2026. 08. 3.

Lekapcsolta szó nélkül (klíma, pc, boyler,) pedig itt ültünk.

2026. 08. 4.

Mai nappal elhangzott a kérés, hogy a nem sürgős munkákkal álljanak le a vállalkozók. Természetesen ez nem történt meg. Az MVM-t négyféle módon tájékoztattam, de nincs lehetőségük eljárni. Forduljak a vállalkozóhoz és/vagy a közös képviselőhöz a problémáimmal. A vállalkozó, akinek jeleztem, hogy egész nap nincs áram és abszurdnak tartom, hogy a cédulára hivatkozik, melyet a bejegyzés elején láthattok és minden gang ajtóra kitűzött, hogy szeptember végéig 9-15-ig az én érdekemben dolgoznak… stb.

Aztán a beszélgetés közben egyszer csak elnémította a telefont.

Ezután írtam a közös képviselőnek egy erőteljesebb hangú levelet, amelyben követeltem, hogy láthassam a vállalkozóval kötött szerződést, melyet az előző kérésem óta nem sikerült elküldenie.

…és még a jó sorozatom is elgyengült az újabb évadokra. Mindegy is, hiszen lemerült a telóm… (Tovább nézésre csábító első évad. Kivételesen jó második évad. Reményt keltő harmadik, negyedik évad. Most már végig nézem további évadok. Beck. A rendezőnek vagy írónak a felesége vagy barátnője, aki epizodistának is gyenge lenne, lassacskán főszereplővé avanzsált. Sajnos közben elhízott vagy terhes lett, de erre nincs magyarázat a filmben. Gondolom, lassan az egész stábot lecserélték, mert elfogyott a vágó is, az operatőrök is. Kukába dobált remek ötletek gyűjteménye. Igazán kár a sorozatért.)

2026. 08. 5. 6.

Létezik a szerződés és meg is kaptam, sőt ma bekopogtak, hogy “most kapcsoljuk le a villanyt.” Ezentúl, ha problémám lesz, azt mondom, hogy összehozlak a miniszterelnökkel.

2026. 08. 5. 7.

…és akkor ma egyáltalán nem jöttek. (Természetesen, nem szóltak erről 😀 )

2026. 08. 8. 9. 10. 11.

Az értesítés elmaradása ellenére, jól esett a nyugodalmas hétvége. Aztán hétfőn bepótoltak minden bosszantási elmaradást. A legizgalmasabb az volt, amikor háromkor levonultak úgy, hogy nem ellenőrizték, sikeresen visszakapcsolták-e az áramot. Elkezdődött a telefonálgatás a vállalkozónak, a közös képviselőnek, felveszi, nem veszi, visszahív, nem hív vissza, stb. Persze, már nem is az én számomról, kizárva a személyeskedés lehetőségét, aminek a gondolata azért felmerült bennem. De egyszerűen csak a “hozzánemértési” kvócienssel kellett volna számolnom. Végül egyikük visszajött, húsz percig ügyködött, hogy ne csak az egyik tartományban, hanem sehol a házban ne legyen áram, majd újabb húsz perc alatt visszaállt a régi rend.

Közben össze kellene raknom egy anyagot, de nem merem kitenni a számítógépet egy váratlan áramszünetnek. Marad az éjszakázás. Legalább felügyelem, hogy az éj leple alatt, nem gyulladnak-e ki az új telepítmények.

Közmédia kontra közmédia

A választások idején, kb. két hónapja,  be kellett mennem a tkomhoz, ezt-azt intézni. Mondom, ha már így alakult, visszakérek pár tévé csatornát, amiről sok évvel ezelőtt lemondtam, részben a kibírhatatlan reklám-ömlesztés miatt, részben, mert rákaptam az internetes film-és sorozat nézésre.

De mégis kértem, hogy ezt az irgalmatlan előfizetési díjat töltsék meg valami tartalommal, azt feltételezve, hogy az új rendszerben szépen visszaáll valamilyen kiegyensúlyozott hírszolgáltatás. Ami, különben nem annyira nehéz, csak a tényeket kell röviden, indulati töltelék nélkül közölni.

Na, ma kiderült, hogy becsukták, lekapcsolták az emegyet, az ideiglenes vezetők (régi káderek) átvilágítanak, aztán majd meglátjuk, mi lesz.

Ugye, a többi csatorna, egy mértékadó barátom szerint, előfizetésből, reklámokból él (magamban mosolygok), tehát joggal szűri át a híreit szilikonon, forgó kék fényben csöpögő véren, lyukas zászlón, népnemzeti szemforgatáson, aztán folytatom még, ha eszembe jut valami szellemesebb megfogalmazás. Habár, nem szellemeskedni akarok, de elvárhatom “magyar emberként”, hogy legyen egy közszolgálati csatorna, ahol nem két divatos gyógyszer, mosószer, felnőtt pelenka reklám között értesülhetek arról, hogy az aktuálisan nézett csatorna szerkesztője kivel szimpatizál annyira, hogy magánélete eseményeit kiemelt hírként kezelje.

Na, mindegy is!

Amiről írni akartam, azt csak súrolja ez a probléma.
Ahogy az árulást nevezhetitek megvilágosodásnak, úgy a diktatúrát is nevezhetitek “csak most az egyszernek, amíg kialakul a demokrácia”, de attól még nem lesz az. Emiatt vagyok megint szomorú.

 

Az MTVA archívumában (is) felhalmozott, elcsóreszolt filmeknek, műsoroknak az újravetítésével, megtekinthetőségével tökéletesen egyetértek. Az ilyesféle depókat úgy hívják, hogy filmtár. És tekintettel az elmúlt évtizedekben, ezeknek a felhasználásából befolyt összegekre, szabadon hozzáférhetővé kellene tenni a magyar emberek számára.

Az “is” arra vonatkozik, hogy a rendszerváltások során az összes, nemcsak filmes gyűjtemény, valahogy mindig magánkézbe került. Ahogy a még használható eszközök, épületek, stb. Lásd: MOVI, Filmgyár, vári könyvtárak, kiállító termek…

Egy örökifjú régi történet.

Esküszöm

“Amikor

valaki esküt tesz hogy titkot tart, hogy a valakit, a valamit szolgálja, hogy nem árt, de segít, hogy holtodiglan-holtomiglan, hogy stb. … aztán mégis meggondolja magát, úgynevezett függelmet sért, árulóvá válik, még azt is elvárhatja, hogy az árulása haszonélvezője megbocsát neki, sőt megdicséri, visszahelyezi jogaiba és kitünteti? A sok like-ról és hype-ról nem is beszélve. Hát, hová értéktelenedett a kisdobos becsületszó?

Javaslat

napjaink eskütétel szövegére:
Esküszöm, ígérem, fogadom,
S, ha úgy tetszik, betartom vagy nem, vagy majd meglátom, az attól függ…”

A fenti Fb

bejegyzésre, amint az várható volt, született néhány reakció, az aktualitását illetően. Tehát, hogy, de nem erre esküdött fel, illetve igaza van-e, mármint annak a bizonyos (azoknak a bizonyos) rendőrnek (rendőröknek).

Az eskü

eredeti jelentéséről szó sem esett. Azt hiszem, hogy itt lehet a bibi. Mert igaz, hogy a rendőr is ember, főleg otthon, a négy fal között, de semmiképpen sem az utcán, egyenruhába beöltözve. És elég egy szava szegése, hogy megrendüljön a bizalom az összesben. Ennek pedig igen messzire nyúló következményei vannak. Analógiának felhozom Gyurcsány nem lemondását, ami hosszú időre precedenst teremtett, hogy nem kell lemondani, hiszen ennek semmilyen következménye nem lesz. És nem is mondott le igazán senki, a taktikai megfontolásból lemondatott női bábokat.

Mint már többször

leszögeztem, nekem szerencsém volt. Nagyon korán megtanította apám, hogy semmit ne higgyek el, hiszen éppen csak lejöttünk a fáról, a civilizáció fényes máza mögött dúl a dzsungel háború a túlélésért

Szóval, nem kellett kiábrándulnom a rendőrökből, nem most veszítettem el a bizalmam, hanem még a hetvenes évek környékén, amikor lépten-nyomon igazoltattak, mert hosszú, loboncos hajam volt, mert “párhuzam” nadrágot vagy koptatott kordot hordtam és simán szemtelenkedtem velük, ha úgy tartotta kedvem. Ők jól elszórakoztak a kiscsaj szívatásán én megtanultam, hogy igen, ők is csak emberek.

A cinizmusomnak

köszönhetően, nem is esküdtem fel-meg, nincs is mit megszegnem. De senkinek nem kell esküdözni és aki mégis megteszi, az állja a szavát mindhalálig!

De remélem,

hogy akad köztük olyan, aki komolyan veszi magát és az adott szavát és lesz egy kor, amikor ennek újból súlya lesz.

Police
Police

 

 

 

 

Sokat írtam már ilyesmikről, bár a rendőrös sztorik már sehol nincsenek.

(Ha nem lenne még mindig ez a nyomorult vallás, akkor nem kellene ilyen f-kat olvasnom, hogy; tegnap öngyilkos lett egy … ön miatt, a félelemkeltés miatt, a manipulált háborús narratívája miatt… Sok ember élete szárad a lelkén : ((( Ezt már csak az Égiek tudják elrendezni önnel.) Csak így magamnak jegyzem fel, hogy erről is írjak egyszer vagy találjak hozzá jó idézeteket, mert ha nem a kurva égiektől várnánk, hogy csináljanak valamit, akkor talán többre jutnánk.

Mégis-mégse

(közben 2026 lett)

Az alábbiaktól függetlenül mutatom, hogy a kerületben, ahol a legmagasabb a négyzetméterár, hogy néz ki egy belső udvar. Erősen emlékeztet egy másik kerület gettószerű állapotára. Néhány retkes holmi; bicikli, tescos (feltehetően lopott) bevásárló-kocsi, valamennyi szemét, egyebek.

Belső udvar, lopott holmik. Belső udvar, lopott holmik, szemét. Belső udvar, lopott holmik, hulladék-udvar.

Udvar alépcsőház felől.

 

 

 

 

 

mutatok egy videót a jelenlegi állapotokról

Igaz történet – rövid változat

A társasház lakói egyhangúlag, közös akaratukból megszavazták, hogy a tetőtér átengedése és beépítése ellenében, a vállalkozó felújítja a házat, liftet épít, stb.

A túl hosszúra nyúlt egyezkedések miatt, végül úgy döntöttek, hogy egy ügyvédet megbízva, felbontják az akkora már mindenki által aláírt szerződés-tervezetet.

Ennek az eljárásnak azóta sincs nyoma, sőt az ügyvéd megkeresésemre azt válaszolta, hogy már nem áll szerződésben a házzal, illetve a vállalkozó ügyvédje jelezte, hogy pert fontolgatnak a lakók ellen, mert a közös képviselő nem reagál a megkereséseikre.

A közös képviselő az én megkeresésemre sem reagál.

Társasházunk 

korábbi közös képviselője elhunyt, utódja családi alapon vette át a szerepet. Azóta átláthatatlanul zajlanak az ügyek: a tetőtér-beépítés elakadt, nincs tájékoztatás a jogi eljárásról, most pedig 15 milliós hitel felvétele és saját díjazásának emelése van napirenden. A villanyvezeték-csere költsége kétszer is felmerül, miközben a pince eladásából befolyt összegről felhasználásáról nincs kimutatás. A tulajdonosok joggal várják el az átlátható pénzügyi elszámolást és a valós tájékoztatást.

Igaz történet – részletes változat

Korábban már részletesen írtam a társasházunkkal kapcsolatos ügyekről. Az előzmények (2016-19) itt, a képre kattintva, olvashatók:

Gang
Gang

 

 

 

 

Az alábbiakban a jelenlegi helyzetről szeretnék, ha nem kap el az indulat, tárgyilagos hangnemben írni, és néhány tisztázásra váró kérdést is felvetek.

Örömmel fogadok minden hozzászólást attól, akinek van tapasztalata, hogy hová lehet, kell fordulni, melyik hivatal, hatóság dolga lehetne, felderíteni és kibogozni ezt a hosszú évek óta tartó káoszt?

Több évvel ezelőtt sikerült olyan közös képviselőt választanunk, aki lelkiismeretesen, hozzáértően végezte a munkáját. A felmerülő problémákra gyorsan és hatékonyan reagált, és a közösség érdekeit szem előtt tartva látható eredményeket ért el. Később családtagjai is bekapcsolódtak a feladatokba.

Sajnálatos módon a képviselő elhunyt. Ezt követően, a korábban alkalmazotti státuszban működő családtagjai úgy vélték, folytathatják a munkát – mintha a megbízás automatikusan öröklődne és megszavaztatták magukat. Fontos azonban rögzíteni: a közös képviselő nem uralkodó, hanem megbízott, akinek személyéről minden esetben új döntést kellene hozni – méghozzá az alkalmassága és rátermettsége alapján.

Kis lakásom miatt alacsony tulajdoni hányaddal rendelkezem, így javaslataim a szavazati arányok alapján nem bírnak érdemi súllyal. Ezt – bár vannak elvi fenntartásaim – tudomásul veszem. A probléma ott jelentkezik, amikor vitatható vagy káros döntések születnek.

A vezetésváltás után a ház ügyei egyre kevésbé voltak átláthatók. A tetőtér beépítése elhúzódott, a felek egymást hibáztatták a késlekedésért. A közös képviselő javaslatára a ház ügyvédet fogadott a szerződésszegés miatti kötbér behajtására, de a jogi eljárás eredményéről semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Nem tudom, létezik-e még a szerződés, aktív-e a megbízás, történt-e kifizetés, és ha igen, milyen összegben.

Napjainkban

Később – mivel a közös képviselő hosszabb ideig semmilyen érdemi tevékenységet nem végzett – egyik lakó aláírásgyűjtést kezdeményezett a leváltása érdekében, melyhez elegendően csatlakoztunk. A következő közgyűlésen leváltottuk őt, aki ezzel egyidejűleg felmondott, majd később – ismeretlen okokból – mégis visszalépett ettől, és újra megbízottként folytatta munkáját. A helyzet azóta sem változott érdemben.

Az utóbbi időben újabb projekt került előtérbe: a közös képviselő villanyvezeték-felújításra hivatkozva 15 millió forintos hitel felvételét kezdeményezte, miközben ugyanennek az összegnek az elnyerésére önkormányzati pályázatot is szándékozik beadni. Kiemelendő, hogy a korábbi tetőtér-beépítési szerződés-tervezet értelmében a vállalkozó már vállalta a villanyvezetékek cseréjét, így nem világos, hogy ez a költség miért merül fel újra.

A közös képviselő egy körlevélben jelezte, hogy közgyűlést hív össze a hitelről és saját tiszteletdíja megemeléséről. Indoklása szerint „a háznak nincs pénze” – ezt az érvet már hosszú évek óta halljuk. Pedig a pince eladásából jelentős összeg folyt be, amelynek sorsa máig nem tisztázott. Nincs róla részletes, ellenőrizhető kimutatás.

A képviselő azt is közölte, hogy azok a tulajdonosok, akik nem kívánnak részt venni a hitelfelvételben, saját tulajdoni hányaduk arányában, egyszeri összeggel kiválthatják azt – az én esetemben ez hozzávetőleg 600.000 forint. A többiek esetében a költségeket várhatóan a közös költség emelésével fedezik majd.

A jelenlegi helyzet tehát a következő kérdéseket veti fel:

Mi történt a korábban megbízott ügyvéddel? Az ő állítása szerint, már rég nem áll szerződésben a házzal.

Hol van az ő korábbi szerződése, milyen módon és milyen összegben történt a kifizetése? Van-e erről bármilyen elszámolás?

Van-e a háznak részletes pénzügyi kimutatása? Mennyi pénz áll rendelkezésre, és milyen számlán tartják?

Jogilag megalapozott-e, hogy néhány nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy más lakók pénzügyi kötelezettségeiről is dönthet?

Ha az önkormányzattól elnyeri a 15 milliós támogatást, mi történik az ezzel párhuzamosan felvett hitellel?

Milyen garancia van arra, hogy minden tulajdonos teljes körű, átlátható tájékoztatást kap ezekről a kérdésekről?

Annyit még megtudtam, hogy a vállalkozó fontolgatja, hogy bepereli a házat, tekintettel arra, hogy a tervezéstől, az engedélyezésekig, stb., eddig minden költséget ő állt és mára már milliós nagyságrendű a befektetése.

A lakók válaszokat érdemelnek. A tájékoztatás és az átláthatóság nemcsak erkölcsi elvárás, hanem törvényben előírt kötelezettség is. Bízom benne, hogy ezek a kérdések nyilvánosan és hitelesen megválaszolásra kerülnek, és a jövőben felelős, átlátható módon működhet tovább a házunk.

És a könnyebb érthetőség kedvéért, itt  van egy

idővonal,

ahol nyomon követhetőek az események. Mióta elkezdődött a tetőtér beépítési mizéria, minden emailt, közgyűlési meghívót, szerződés-tervezetet, tervrajzokat, egyebet, eltettem és ha egyszer valaki mégis elkezdne vizsgálódni, a rendelkezésére bocsátom.

2019.05.29.     első szerződés ajánlat a kivitelező részéről

2019.08.04.     alapító okirat megváltoztatása, az eladhatóság érdekében

2019.09.26.     lakók kérései a szerződés bizonyos pontjai kiegészítésére illetve belefoglalására

2020.01.18.    végleges új alapító okirat

2020.01.27.     a vállalkozó (Kokiwill) elfogadása

2021.02.24.     a hivatalok által visszautasított hibás szerződés fellebezése

2021.10.07.    ügyvéd megbízása a ház elállási kezdeményezése miatt

2022.01.11.    pince eladás (6millió 500ezer)

2022.03.07.- 2022.09.29.     “mégis-mégse”

2024.01.24.     utolsó szerződés-tervezet, amely a lakók minden kérését figyelembe veszi

2024.03.01.    A közös képviselő leváltása, az ő egyidejűleg történő felmondásával

2025.03.12.     Újbóli megbízatása, bére felemelésével és hitelfelvételi és pályázati javaslatával

Még nem okoskodtam

eleget a mesterséges intelligenciáról. Használom a kezdetek óta, főleg a képgenerátort, de újabban a Suno-t zene generálásra.

Katt a képre, hallgass zenét!

Sunoka
Sunoka

 

 

 

 

A Facebookon is csatlakoztam néhány ilyesmivel foglalkozó csoporthoz, de hamar bebizonyosodott, hogy helytálló volt a feltételezésem, miszerint ezekben a csoportokban, főleg a maguk fényezésével elfoglalt emberek a tagok.

Szerencsémre, a magam dicsérgetéséhez nekem nincs szükségem asszisztenciára.

Szóval, így magunk között, hogy mit gondolok én.

Két fő kérdés körül mennek a szócsaták.

Az első, a kezdetektől, hogy művészet-e, ami a mesterséges intelligencia közreműködésével jön létre? Felmerülnek a hozzászólókban az esztétikai és jogi vonatkozások egyaránt. A lopás, másolás, plágium, stb. kérdései.

Mostanában az új téma, hogy végleg lemarad-e, aki nem csatlakozik a prompt tanulók táborához. Jellemzően, a programozókból prompt írásra átnyergelt hozzáértők fenyegetődznek ezzel. Figyelmen kívül hagyják, hogy minden törekvés arra irányul, hogyan lehet egyre felhasználó barátabbá tenni a programokat, applikációkat. Szóval, mire nagyon meg kellene ijedni, hogy elszabadult a ménes, éppen addigra utasíthatja egy óvodás is néhány, bármilyen nyelven kiejtett szóval az AI-t.

Még annyit a lemaradásról,

hogy ugyan miért kellene egy ma született vagy tegnap született báránynak, értsd egy mai fiatalnak tisztában lenni azzal, hogy nézett ki és hogyan működött Bell telefonja, egy 16 mm-es film vágóprése, stb.

Én már azt nem értettem, amikor elkezdődött a non-lináris vágás, hogy miért kezdi minden tutoriál a negatívval meg a fordítós filmmel és a celluxszal. Lehet említeni valahol, mint érdekességet, de teljes mértékben mellékes.

A következő generáció éppen nem lemarad, hanem beleszületik, úgy ahogy eddig még minden generáció beleszületett kora technikai, technológiai vívmányaiba, természetesnek vette és magától értetődően használta. Nem szabad elfelejteni, hogy mindenhez kell ugye a kíváncsiság és tanulásra kondícionált agy.

Sokkal kevesebb szó esik

a rossz(ember) kezekbe került hatalomról, bármi is ennek a technikai, technológiai háttere, amihez ugye, csak nagyon kevesen értenek. Vélhetően, ennek semmi köze a promptoláshoz. Ám, ha esne is erről szó, akkor is világosan kiderülne, hogy minden gondolkodó ember ugyanoda lyukadna ki, mint én. Már régen kicsúszott a kezünkből az irányítás és nem is lehet visszaszerezni, csak olyan radikális lépések megtételével, ami nem történhet meg, hiszen az már megint az emberen múlik.

Márpedig, az ember nem változik.

Fűti a hatalomvágy, a pénz utáni olthatatlan sóvárgása, hajtja a vak önzése és mérhetetlen butasága. (lásd: ókori görögöktől kezdve…)

Az AI kordában tartásával ugyanúgy járunk, mint a globális felmelegedéssel. A fent említett okok miatt, a döntéshozók döntéseit a pillanatnyi érdekeik befolyásolják, amelyek személyes hatalmi, gazdasági megfontoláson alapulnak, illetve a távlatokban való gondolkodási képtelenségük, magyarul butaságuk határozzák meg.

Szomorú, ijesztő, de nem meglepő

eredménye a XXI. század történetének. Nincs okunk optimizmusra.

Az első, kevésbé fontos kérdésre, ami a dolog természeténél fogva, nem is igazán kérdés, leválthatja-e valaha is a művészeket az AI? Természetesen, nem.

Nem véletlenül írtak több könyvtárnyi elemzést művészettörténészek, esztéták, zenetörténészek, irodalomtörténészek művekről, alkotókról.

Mert bármilyen bájos is a gombolyaggal játszó kiscica egy képen vagy tágas terek dekorálására,  csurgatott akrillal, arany kontúrokkal létrehozott táblakép, ez a kettő egy pályán játszik és velük játszik (egyelőre) minden AI montázs is.

De másik pályán játszik Bosch, Van Gogh, Dali, bármennyire is imádják stílusjegyeiket utánoztatni a megrendelők. Csak annyira lesz egy Dalijuk, amennyire nagymama rózsás gobelinje, egy Ferenczy Noémi falikárpit.

Ahogy a műzenék egyre jobban fognak hasonlítani, az utánozni kívánt eredetire, ahogy egyre jobban megközelíti a hangzásuk az eredeti nagy vagy kis zenekarét, énekesek, hangszerek előadásmódját, a legfontosabb rész, a személyes; kimarad belőle.

Marad a “de nekem tetszik”…

Miért ne?

Eddig sem az átlagé volt a művészet. eddig is csak kevesen olvastak, még kevesebben jártak koncertre, múzeumba. Jobb és könnyebb lenne az életünk, ha mindenkiből művelt ember válhatna. De, ennek a feltevésnek a belátásához is szükséges lenne valamennyi olvasottság, tájékozottság, stb.

Dal a földalatti országról

 

 

 

 

Kattints a képre, mert ez a zene olyan, mintha ide írtam volna.

(Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák,
a fényt, mi rájuk hullna, túl homályos túlvilág.
Vakoknak táncolok, süketeknek énekelek,
kiáltásom nem halljátok, fentről már senki nem felel.

Nincs bejárat és nincs kijárat,
egy hely, hol minden út bezárhat.
Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.

A jövő elsötétült, a múlt már elveszett,
könnyek taván hét kis csónak, a magányos kóborlónak.
Az ágak közt a szél zokog, az idő mélyre ás,
de hallgat minden törzs, és hajlik minden gally, minden ág.

Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák,
a rájuk hulló madártollakat,
a lárvákat a kérgük alatt,
elviselnék, míg el nem jön a vég,
mikor megreccsen minden ág, amit féreg rág.

Nincs bejárat, és nincs kijárat,
egy hely, hol minden út bezárhat.
Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.)

Szócséplés mindez,

hiszen a világ nem áll meg, gördül tovább a gravitációnak engedelmeskedve.

Az AI inspiratív, bármelyik műfajban, önálló formanyelv kialakításának lehetősége benne rejlik. Alakításához aktív emberek kellenek, de rá is hagyhatjuk és akkor tényleg nem kellünk már neki. Úgy járunk, mint a Facebook csoportokban, mindenki a magáét csodálja.

2023 augusztusában generáltam

az első képet, azóta sok száz készült és vannak köztük jók. Ugyanígy a zenék között is. Csodálom ennek az eszköznek a hatékonyságát, rugalmasságát. Szórakoztató és inspiratív magánügy, ahogy korunk hús-vér művészei között is sok van, aki a magánügyeit akasztja galériák falára.

Az idő,

ha lesz még annyi, mint amennyi eddig volt nekünk, megszűri, rostálja és megőrzi, amit kell.

Olvasd el a többi bejegyzést is!

Hallgass műzenét, igazi versekből!

 

 

Úgy kezdődött,

hogy mint mindent, ki akartam próbálni a képgenerálást, amint elérhetővé vált. Láttam magam előtt egy képet és próbáltam megfogalmazni a Bingnek, hogy mit csináljon. Még ő is buta volt, meg én sem tudtam pontosan, hogy mi is az a prompt, ezért mindketten összeszedtük hozzá, amit csak találtunk. Így aztán hamar beláttam, hogy ha valamiről pontosan tudom, hogy milyen legyen, akkor fogjak egy ecsetet és fessem meg, neki pedig többféle, akár egymásnak ellentmondó utasítások alapján hagyjam, hogy azt csináljon, amit akar. Így születtek nagyon érdekes és nekem nagyon tetsző képek. Kissé szürreális, kevéssé élethű, egymás mellé nem illő, szokatlan társításokból keletkező alkotások.

Ahogy telt az idő, kiderült, hogy a véletlent sokkal nehezebb előállítani, mint a pontos leírás alapján keletkező, egyre tökéletesebb képeket. Egy időre el is vesztettem az érdeklődésemet. Viszont, amikor már zenéket, dalokat is lehetett kérni, például a Suno-tól, akkor a már jól bejáratott módszer alapján, összekevertem a promptokat. Szimfóniát a tangóval, énekhangot a dobszólóval. Ebből is érdekes és szórakoztató dolgok lettek. Most tartok ott, hogy mi lenne, ha tényleg tökéletes verseket írnék a dalokhoz és lassan videókat generáltatnék a klipekhez.

Most kiszámoltatom a legjobb minőségben, ami eddig kész van aztán kényelmesen, ha akkor még érdekel, nekirugaszkodom ennek az új feladatnak.

Érdekességként ideteszek egy képet. Amikor megkértem, hogy küldjön magáról egy képet, hogy milyennek látja magát, ezt küldte.

Semmi sincs, ami ne lett volna már,

beleértve ezt a gondolatot is.
Hozzájárulás az idő és a mesterséges intelligencia talányának megfejtéséhez.
Anyukám,  akinek az IQ-ja modellt állhatott volna a mesterséges intelligencia megformálásához, az agyvérzése után elveszítette a tudása nagy részét, hogy úgy mondjam, az adatbázisát és az addig ismert személyiségét.
Viszont, ahogy a földrengés után felbukkan egy új sziget, új tudással kapcsolódtak össze a maradékok. Ahogy lassan sétálgattunk a Bajcsyn, mert felköltöztettem hozzám a kisvárosból, amikor magára maradt, kutatva nézett a szembejövők arcába és gyakran a ráismerés öröme jelent meg a tekintetében. – Őt ismerem, mondta gyakran, egyik-másik járókelőre. Te emlékszel, hogy is hívják? Ott lakott mellettünk. Más esetekben, régen halott ismerősei neve jutott eszébe. Aztán, velük is találkoztunk sétáink közben.Mostanában,  én is egyre gyakrabban látom a volt osztálytársaimat, a régi szomszédokat, gyermekkorom és a későbbi idők változatlan figuráit. Elbizonytalanodom, talán tényleg ők azok. Vagy már nem fér el több adat és az analizálás után elérkezett a szintetizálás korszaka.

A szavak helyett, amelyeket nem talált, új elnevezést kaptak a tárgyak. “Teregetőgép”, mondta az összecsukható szárítóra, amit képtelen volt a megfelelő irányba hajtogatni és az minduntalan, nagy robajjal a földre zuhant. Nem volt bosszús, inkább elszomorodott. – Mindent elfelejtettem…
Ezt úgy mondta, mint aki, akár megragadhatná az elveszített csomagot, de fontosabb dolga van és nincs kedve kinyújtani érte a kezét.

Példaképek járvány idejére

 

Apu mindig szolgálatban volt, így fel sem merülhetett, hogy neki bármi baja lehetne. Mindig volt nála kisebb, kevesebb, gyengébb, gyámoltalanabb, elesettebb, akiknek, akik helyett, akikért tenni kellett. Anyu, meg bátor volt. Jöjjön, aminek jönnie kell, megbirkózom vele – gondolta és tette a dolgát rendületlenül. Két ilyen ember mellett, nem is volt kétséges, hogy semmi bajom nem történhet, én vagyok a legerősebb a világon. De, meghaltak és mióta elhagytak, azóta sokkal nehezebb élnem. Mégis, amikor rájuk gondolok, eszembe jut a saját, régi bátorságom és akkor könnyebben elviselem a félelmeim.

Karantén kilátással
Karantén kilátással
Másik oldal
Másik oldal