Rám szólt valaki az Instagramon, hogy ne „tegeljem” ig_budapest címre az aluljárói hajléktalanokat ábrázoló képem, mert abban a csoportban a város szép oldalát kell megmutatni a világnak. ( A >tag< azt jelenti, hogy a kettős kereszttel egybeírt címen mindenki, aki a saját dolgát is így jelölte meg, láthatja szerte az interneten azt a képet vagy egyéb bejegyzést. Így az ember akarva-akaratlan egy nagyobb közösség tagjának érezheti magát, illetve kell, hogy érezze magát.) Én már elég régóta nem akarok senki emberfiát meggyőzni arról, hogy esetleg nincs igaza, vagy nemcsak onnan lehet nézni valamit, ahonnan ő akarja látni. Szóval, ezentúl nem tegelek semmit csak #ostorosagnes címen, nehogy azt higgye a Világ, hogy Budapesten hajléktalanok vannak – például az Astoria aluljáróban.
Tégy mindent úgy, ahogy akarsz. Szerintem egy kép leírását ne a néző, hanem a készítő határozza meg.
Nem pofázni kell, hanem cselekedni, én ezt válaszoltam volna. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy akár az elmúlt 12 hónap során hány hajléktalan emberhez ment közelebb egy kicsit is, akár vett elő egy gumikesztyűt és ellenőrizte volna azt hogy nem hűlt-e le, életfunkciói rendben vannak-e /ABCDE-szemlélet, megvan az eszköz nélküli laikusok számára kifejlesztett alkalmazhatósága /, ez nem orvosi kérdés ma már ezeket mindenkinek, ismétlem mindenkinek kell tudnia, aki elsősegélynyújtói vizsgát tett KRESZ oktatás keretén belül. Kíváncsi lennék, ha az ilyennek veszélybe kerülne valamelyik hozzátartozója, tegyük fel egyedül van otthon, akkor nem rohanna át a szomszédba segítségért, nehogy úgy tűnjön, hogy a „rosszabbik” arcát mutatja a családi életnek???? WTF??