Aranyos szeglet

A világnak ebben az aranyos, de civilizálatlan szegletében, a kakukkfűillatú puszták népe, bizonyos rétegek -sokan, még csak az előttünk álló évtizedekben fogják napi használatba venni az olyan találmányokat, mint a mosogatógép vagy az autó. Lehetetlen tőlük azt kívánni, hogy a fenntarthatóság fejében, ahogy hozzáfértek -rögtön, önként le is mondjanak róluk. Szóval, még sokára lesz, hogy az elmaradt területek lakossága jövőre függesztett tekintetével, elengedje az ipari javakat. Másrészt, a digitalizálódás gyorsabban bekebelez mindannyiónkat annál, hogy időben észbe kapjunk. Ezért aztán, jó első alapítványistához méltón, Asimov utasításai alapján, amit tudok, amire emlékszem, azt rögzítem és hozzáadom az internetes felhőkhöz, hogy a következő generációk is hozzáférhessenek. Személyes visszaemlékezéseim épp úgy korom hűséges lenyomata, mint szüleim megmentett fotói, a család története. És most a hagyatékból felbukkanó recept füzet, ami nagymamám főztjét rögzíti, édesanyám tollából. Ezért is kell begépelnem, hiszen az ő általa használt zsinórírást, már a mostani írástudók sem tudják elolvasni. Így, a jövő nemzedékek analfabétái számára, majd könnyebb lesz emojikká alakítani a leírásokat.

Például, palacsinta egyenlő mosolyjel és egy telefonszám, ahonnan megrendelhető az elkészített étel. Biztos vagyok abban, hogy a kreativitás kipusztítása lesz olyan nehéz feladat, mint a bolygó tönkretétele, a globális felmelegedés kiprovokálása.

Finomság ízelítőül:

Mussolini bomba

10 dkg vajat 10 dkg cukorral habosra keverünk. 5 dkg vágott, cukrozott narancshéjat, 5 dkg apróra vágott fügét, 5 dkg apróra vágott csokoládét belekeverünk. Mikor már jól elkevertük, golyókat formálunk. A golyókat csokoládédarában meghempergetjük  és papírtálcákon tálaljuk.

Siófoki muskátli
Siófoki muskátli

Saul fia

Nem kétséges, hogy egy kiváló filmet láttam. A rendező nagy bátran rábízta egy hátra és egy arcra, hogy cipelje a film érzelmeit. Ő pedig, folyamatosan gondolkodott rendezés előtt és közben.

Valójában, minden jó film a madáchi tragédia parafrázisa. Minden gondolkodó művész, csakis egy tanulságot fogalmazhat meg. Talán a következő, vagy az azt követő nemzedék majd tudja, hogy mivégre vagyunk itt a földön. Addig sem szabad feladni a küzdelmet, ragaszkodni kell az élethez, megőrizni és ápolni az eredményeket vagyis mindent, amit eredménynek tartunk. Vigyázni kell a nőkre. Vigyázni kell arra, amit ők adnak.

Sajnos, Saul is korán jött még, mint Ómika. De, ezután, őt is őrzöm az emlékeim között és őrzi őt egy film emlékezete is.

Mai napig, mind korán vagyunk itt.

Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?! Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt: A por hull csak belé, e föld szülötte, Én glóriával átallépem azt. Szerelem, költészet s ifiuság Nemtője tár utat örök honomba; E földre csak mosolyom hoz gyönyört, Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.
Mit állsz, tátongó mélység, lábaimnál?!
Ne hidd, hogy éjed engem elriaszt:
A por hull csak belé, e föld szülötte,
Én glóriával átallépem azt.
Szerelem, költészet s ifiuság
Nemtője tár utat örök honomba;
E földre csak mosolyom hoz gyönyört,
Ha napsugár gyanánt száll egy-egy arcra.

Élhetetlen megélhetési bennszülöttként

Az én utcámban van egy ház, sok-sok megélhetési bevándorló és/vagy menekült embernek ad otthont. A bérbeadó vállalkozó, a belvárosi önkormányzattól vette meg a két emeletes társasház, önkormányzati tulajdonban álló lakásait. Három kivételével, az összes lakást. Mondjuk tizenötöt. Mondjuk, legyen mindegyik két szobás. Az harminc szoba. Éjszakánként 500 forintért lehet bennük megszállni. Negyven embernek egy szobában. Én nem hiszem el, de ezt beszélik itt az utcában. Ennek alapján a vállalkozónak egy napra 600000 forint bevétele van. Így egy hónapban kb.: 18 millió, egy évben kb.: 216 millió forint a bevétele. Hát én elég nehezen számolok, lehet, hogy el is tévesztem, de a fele is sok.

Magam megélhetési bennszülött vagyok, de az élhetetlen fajtából. Csak csodálom leesett állal ezt a sok, belvárosi, ügyes embert itt magam körül. Mi már így hatodika körül elkezdjük várni a másodikát.

SAMSUNG CSC

Az én liberalizmusom

A közgyűlésen az egyik lakó megint reklamált, hogy a takarító mindig elfelejti letörölni a korlátot.

Erről eszembe jutott és most elmesélek egy történetet. Margit néniből négy is lakott a házban. Egyikük a földszint eldugott zugában, a házmesterlakásban. A házmesteri státuszt jóval túlélte, de élemedett korára való tekintettel nem tették ki a lakásából. A szocializmusban léteztek bizonyos szociális vagy erkölcsi megfontolásból eredő cselekedetek, amelyek a mai pénz mozgatta világban érthetetlennek és értelmetlennek tűnhetnek. Nyolcvan évesen, süketen és majdnem vakon még kicsoszogott, hogy beengedjen, amikor az éjszakai műszakból, hajnal felé hazaértem. Majdnem száz évig élt.
Margit néni, a jobboldali szomszédom nyolcvan éves volt, amikor elcsúszott a fürdőszobában és combnyaktörést szenvedett. Ragaszkodott hozzá, hogy a saját lakásában gyógyuljon meg és csak akkor költözött el az unokájához, amikor már újra tudott járni.
Singerné Margit néni, alattam lakott, a másodikon. Túl fiatalnak és éretlennek tartott ahhoz, hogy egy olyan komoly dolgot rám lehessen bízni, mint az ajtóm melletti falban futó főnyomócső téliesítése, ezért minden ősszel feljött ellenőrizni, hogy kellőképpen be van-e bugyolálva újságpapírral a csap. Negyven évvel ezelőtt még fagyott télen. Singer néni minden tavasszal és ősszel megkért, hogy mossam le az ablakait, mert ő már nem tud létrára állni. Lent állt és dirigált, hogy mit hogy csináljak. Ha a fejem tetejére álltam volna, hogy ne fizesse ki, akkor is adott volna a munkámért pénzt. Tanácsokat is adott, például a hamvas arcbőr megőrzésének a titkát is megosztotta velem. Akkoriban már ő is nyolcvan fölött volt. Mondta, hogy az ő arcát még soha nem érte víz és, hogy ezt tartsam szem előtt, ha azt akarom, hogy nekem is olyan üde maradjon a bőröm, mint az övé.
Kamarás Kornélné Margit néni, nyolcvan fölött járt már, amikor megismertem. Túlnan, vélem átellenben éppen, a szemközti lakásban lakott, a gang túloldalán. Tudatosan élt. Reggelije egy fél zsemle, egy fél pohár kefírrel. Ebédre egy pohárka főzelék, egy darabka átpaszírozott főtt csirkehús. Vacsorára megette a reggeli maradékát. Mindennap lement a földszintre a harmadik emeletről. Eleinte még az utcán is sétált, de kilencven fölött már félt kimenni. Százhárom éves volt, amikor kórházba utalta Doktor Bugár Mészáros Tibor, a kerület álruhás varázslója, egy felerősítő infúzióra, mert Margit néni napok óta nem végezte el szokásos sétáját. A kórházban elaludt örökre, kipihenni hosszú élete fáradalmait.
Margit néni mindennapos sétáit, kezében egy porronggyal bonyolította. Mint mondta, így nem piszkolja össze a kezét, amikor kapaszkodik és egyidejűleg tisztán is tartja a korlátot. Testem állapota még nem indokolja, de tanítását életben tartani, néha én is egy zsebkendővel simítom végig a korlátot, míg leérek a földszintig.

Múltkor készült egy rövid bejátszás a híradóba, egy szegedi rendelőintézetről. Az alkalmazottak és a betegek panaszolták, hogy 15 éve nem volt kifestve és a rágcsálók is ellepték az épületet. Aztán megtudtuk, hogy az önkormányzat „nyert” valami „pályázati pénzt”, így hamarosan sor kerülhet a felújításra. Az idézőjelek azért fontosak, mert nem ártana néha elgondolkodni a kimondott szavak jelentésén, mint például, kié is az a pénz? Honnan is lett? Amekkora egy-egy rendelő, annyi idő alatt ki is lehet festeni, amennyi idő alatt elpanaszolják az áldatlan állapotokat.

Nyilván, egy jól szocializált és okos ember, akkor kapcsolja fel a villanyt, amikor belép a sötét lépcsőházba. Amikor hazaért, akkor pedig leoltja maga után. Az összestöbbiek pedig gépiesen nyúlnak a kapcsoló után, akkor is, ha már ég a villany, vagy besüt a nap és eszükbe sem jut lekapcsolni, mert el is felejtik, mire hazaérnek. Vagy sorolhatnánk az okokat az idők végezetéig. Ami biztos, hogy a villany égve marad, pazarlódik az energia és a közös költség emelkedik. Az összestöbbiek, már azok, akik éppen nem kapcsolgatnak, vérmérsékletüktől függően reagálnak a pénztárca-nyitogató jelenségre. A liberálisok felkészülnek ezekre az összestöbbi összestöbbiekre és mozgásérzékelővel látják el a villanykapcsolót. Összetörhetetlen, lebonthatatlan, elszakadhatatlan stb., anyagokból létesítik azokat a dolgokat, amiket a kiszámíthatóan rosszul nevelt összestöbbiek használnak. A kapcsolatokból eltűnik a veszekedés, az élet barátságossá válik.

A gang
A gang

Vásárolok

Kedvenc aldilidlisparomban a tréfáskedvű pénztárosfiú – tudva-tudatlan – izgalmas szociológiai felméréseket végez. Az előttem álló vásárlóktól, miután beütötte a végösszeget, elkérte a személyigazolványukat. Közülük mindenki, négy vásárlót figyelhettem meg magam előtt, automatikusan nyúlt érte és vette volna elő, anélkül, hogy meglepődött, vagy kérdezett volna bármit is. Nyújtották a fiú felé, aki nevetve elhárította, azzal, hogy csak viccelt. Még egyszer mondom, nem a nemzeti dohányboltban vásárolni szándékozó fiatalkorúakról beszélek.

Hát, lakostársaim az úrban, mi folyik itt?

20150429_125217

Translate »