a háziorvoshoz, hogy kérje a gyógyszer ár támogatást, mint eddig évek óta mindig.
– Hozott-e nyomtatványt? Naná, hogy nem.
Másnap becsoszog az önkormányzatba, megkapja a papírját.
Anyja neve, nyugdíjas törzsszáma, stb. Csupa régről ismert és számon tartott adatot kell kitöltenie. Visszamegy a háziorvoshoz.
Mindez nem ilyen flottul zajlik, mint írásban, hiszen ügyfélfogadási idő, rendelési idő és más fekvő rendőrök nehezítik az útját.
A háziorvos asszisztense beírogatja a nyomtatványba – abba, ami simán lehetett volna a fiókban, azt a tizenkétféle, sok éve felül nem vizsgált gyógyszert, amit minden évben.
-Ezzel most menjen el a patikába, ahol ráírják az árakat, aztán jöjjön vissza és megkapja az igazolást.
Mindegy, hogy melyikbe, hiszen mindenhol más árak vannak.
A háziorvos éppúgy tudja a gyógyszer árakat, ahogy a betege adatait is.
A sarki gyógyszerész szívesen kitölti, de csak holnapra, mert ma már igazán nem ér rá ilyesmire.
Mondjuk, ötvenezer
a vége. Ebben az összegben nincsenek benne a hobbiból szedett szerek, vitaminok, fájdalomcsillapítók és így tovább.
De lassan bezárul a kör. Vissza patika, vissza háziorvos, vissza önkormányzat.
És az öreg beteg hálálkodik havi 6000 forintért.
Az önkormányzat ügyintézője még felhívja a figyelmét, hogy újabb nyomtatványok kitöltésével, különböző címeken, további 1, 2, 3 ezer forintos támogatásokat is elnyerhet.
Ez sem az én történetem.
Korábban, úgy harminc éve, már írtam, hogy olyan szerencsés vagyok, a mikrokozmosz nekem mindig házhoz jött. A valahai MTV tökéletes leképezése volt az akkori Magyarországnak. Most egy szomszédomnak köszönhetően, ki sem kell tennem a lábam az utcára, de mégsem szakadok el a tömegektől. Hiába, hogy nem veszek részt, a nagyvonalú osztogatásokról így is tudok.
Krumpli. Gyere el érte, cipeld fel a lift nélküli ház harmadik emeletére. Ja, magadra vess, ha 80 év alatt nem sikerült jó karban lévő rokonra vagy barátra szert tenned.
Muskátli cipelés, ha a szomszédok már meg nem őrültek a sok gaztól, amivel leplezni próbálod a ház folytonossági hiányait.
Alma, lásd krumpli.
Viszont az egyedi tervezésű, borítékba bújtatott sonka-utalvánnyal házhoz jön az önkormányzat hadirendbe állítható alkalmazottja.
Szóval, van aki a kákán is csomót keres; én.
Igaz, találok is.
Így nincs nekem se krumplim, se almám, se muskátlim. Sonkám van, hogy ne fáradozzon hiába az a kedves teremtés, de mert nem eszem füstölt húst (sem), Rogán (tudom, tudom) sonkája felkiáltással elvándorol egy húsevőhöz.
ami nyilván az előző bejegyzésemre való ingerült reakció valamelyik érintett részéről, az önkormányzat felszólított, hogy 8 napon belül nyújtsam be a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt nyilatkozatomat, hogy “a tárgyi ingatlan nyílászáróihoz tartozóan látszó redőnyszekrények mikor és milyen engedély (jogosultság) alapján kerültek elhelyezésre“.
Természetesen tájékoztatom az ügyintézőt, hogy a redőnyszekrények, kimondhatatlanul régóta megvannak, egy olyan korból, amikor még nem álságos problémákkal zaklatták a hivatalokat a feljelentők, hogy kicsinyes bosszúszomjukat kielégítsék.
A két kép 2008-ban készült, aminél legkevesebb tíz évvel korábban készült a redőny.
Őszintén sajnálom az, akinek az ilyen bejelentésekkel való foglalkozás teszi ki a munkaidejét és azokat is, akiknek nincs kéjesebb dolga, mint a piszkálódás.
A társasház lakói egyhangúlag, közös akaratukból megszavazták, hogy a tetőtér átengedése és beépítése ellenében, a vállalkozó felújítja a házat, liftet épít, stb.
A túl hosszúra nyúlt egyezkedések miatt, végül úgy döntöttek, hogy egy ügyvédet megbízva, felbontják az akkora már mindenki által aláírt szerződés-tervezetet.
Ennek az eljárásnak azóta sincs nyoma, sőt az ügyvéd megkeresésemre azt válaszolta, hogy már nem áll szerződésben a házzal, illetve a vállalkozó ügyvédje jelezte, hogy pert fontolgatnak a lakók ellen, mert a közös képviselő nem reagál a megkereséseikre.
A közös képviselő az én megkeresésemre sem reagál.
Társasházunk
korábbi közös képviselője elhunyt, utódja családi alapon vette át a szerepet. Azóta átláthatatlanul zajlanak az ügyek: a tetőtér-beépítés elakadt, nincs tájékoztatás a jogi eljárásról, most pedig 15 milliós hitel felvétele és saját díjazásának emelése van napirenden. A villanyvezeték-csere költsége kétszer is felmerül, miközben a pince eladásából befolyt összegről felhasználásáról nincs kimutatás. A tulajdonosok joggal várják el az átlátható pénzügyi elszámolást és a valós tájékoztatást.
Igaz történet – részletes változat
Korábban már részletesen írtam a társasházunkkal kapcsolatos ügyekről. Az előzmények (2016-19) itt, a képre kattintva, olvashatók:
Gang
Az alábbiakban a jelenlegi helyzetről szeretnék, ha nem kap el az indulat, tárgyilagos hangnemben írni, és néhány tisztázásra váró kérdést is felvetek.
Örömmel fogadok minden hozzászólást attól, akinek van tapasztalata, hogy hová lehet, kell fordulni, melyik hivatal, hatóság dolga lehetne, felderíteni és kibogozni ezt a hosszú évek óta tartó káoszt?
Több évvel ezelőtt sikerült olyan közös képviselőt választanunk, aki lelkiismeretesen, hozzáértően végezte a munkáját. A felmerülő problémákra gyorsan és hatékonyan reagált, és a közösség érdekeit szem előtt tartva látható eredményeket ért el. Később családtagjai is bekapcsolódtak a feladatokba.
Sajnálatos módon a képviselő elhunyt. Ezt követően, a korábban alkalmazotti státuszban működő családtagjai úgy vélték, folytathatják a munkát – mintha a megbízás automatikusan öröklődne és megszavaztatták magukat. Fontos azonban rögzíteni: a közös képviselő nem uralkodó, hanem megbízott, akinek személyéről minden esetben új döntést kellene hozni – méghozzá az alkalmassága és rátermettsége alapján.
Kis lakásom miatt alacsony tulajdoni hányaddal rendelkezem, így javaslataim a szavazati arányok alapján nem bírnak érdemi súllyal. Ezt – bár vannak elvi fenntartásaim – tudomásul veszem. A probléma ott jelentkezik, amikor vitatható vagy káros döntések születnek.
A vezetésváltás után a ház ügyei egyre kevésbé voltak átláthatók. A tetőtér beépítése elhúzódott, a felek egymást hibáztatták a késlekedésért. A közös képviselő javaslatára a ház ügyvédet fogadott a szerződésszegés miatti kötbér behajtására, de a jogi eljárás eredményéről semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptam. Nem tudom, létezik-e még a szerződés, aktív-e a megbízás, történt-e kifizetés, és ha igen, milyen összegben.
Napjainkban
Később – mivel a közös képviselő hosszabb ideig semmilyen érdemi tevékenységet nem végzett – egyik lakó aláírásgyűjtést kezdeményezett a leváltása érdekében, melyhez elegendően csatlakoztunk. A következő közgyűlésen leváltottuk őt, aki ezzel egyidejűleg felmondott, majd később – ismeretlen okokból – mégis visszalépett ettől, és újra megbízottként folytatta munkáját. A helyzet azóta sem változott érdemben.
Az utóbbi időben újabb projekt került előtérbe: a közös képviselő villanyvezeték-felújításra hivatkozva 15 millió forintos hitel felvételét kezdeményezte, miközben ugyanennek az összegnek az elnyerésére önkormányzati pályázatot is szándékozik beadni. Kiemelendő, hogy a korábbi tetőtér-beépítési szerződés-tervezet értelmében a vállalkozó már vállalta a villanyvezetékek cseréjét, így nem világos, hogy ez a költség miért merül fel újra.
A közös képviselő egy körlevélben jelezte, hogy közgyűlést hív össze a hitelről és saját tiszteletdíja megemeléséről. Indoklása szerint „a háznak nincs pénze” – ezt az érvet már hosszú évek óta halljuk. Pedig a pince eladásából jelentős összeg folyt be, amelynek sorsa máig nem tisztázott. Nincs róla részletes, ellenőrizhető kimutatás.
A képviselő azt is közölte, hogy azok a tulajdonosok, akik nem kívánnak részt venni a hitelfelvételben, saját tulajdoni hányaduk arányában, egyszeri összeggel kiválthatják azt – az én esetemben ez hozzávetőleg 600.000 forint. A többiek esetében a költségeket várhatóan a közös költség emelésével fedezik majd.
A jelenlegi helyzet tehát a következő kérdéseket veti fel:
Mi történt a korábban megbízott ügyvéddel? Az ő állítása szerint, már rég nem áll szerződésben a házzal.
Hol van az ő korábbi szerződése, milyen módon és milyen összegben történt a kifizetése? Van-e erről bármilyen elszámolás?
Van-e a háznak részletes pénzügyi kimutatása? Mennyi pénz áll rendelkezésre, és milyen számlán tartják?
Jogilag megalapozott-e, hogy néhány nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező személy más lakók pénzügyi kötelezettségeiről is dönthet?
Ha az önkormányzattól elnyeri a 15 milliós támogatást, mi történik az ezzel párhuzamosan felvett hitellel?
Milyen garancia van arra, hogy minden tulajdonos teljes körű, átlátható tájékoztatást kap ezekről a kérdésekről?
Annyit még megtudtam, hogy a vállalkozó fontolgatja, hogy bepereli a házat, tekintettel arra, hogy a tervezéstől, az engedélyezésekig, stb., eddig minden költséget ő állt és mára már milliós nagyságrendű a befektetése.
A lakók válaszokat érdemelnek. A tájékoztatás és az átláthatóság nemcsak erkölcsi elvárás, hanem törvényben előírt kötelezettség is. Bízom benne, hogy ezek a kérdések nyilvánosan és hitelesen megválaszolásra kerülnek, és a jövőben felelős, átlátható módon működhet tovább a házunk.
És a könnyebb érthetőség kedvéért, itt van egy
idővonal,
ahol nyomon követhetőek az események. Mióta elkezdődött a tetőtér beépítési mizéria, minden emailt, közgyűlési meghívót, szerződés-tervezetet, tervrajzokat, egyebet, eltettem és ha egyszer valaki mégis elkezdne vizsgálódni, a rendelkezésére bocsátom.
2019.05.29. első szerződés ajánlat a kivitelező részéről
2019.08.04. alapító okirat megváltoztatása, az eladhatóság érdekében
2019.09.26. lakók kérései a szerződés bizonyos pontjai kiegészítésére illetve belefoglalására
2020.01.18. végleges új alapító okirat
2020.01.27. a vállalkozó (Kokiwill) elfogadása
2021.02.24. a hivatalok által visszautasított hibás szerződés fellebezése
2021.10.07. ügyvéd megbízása a ház elállási kezdeményezése miatt
2022.01.11. pince eladás (6millió 500ezer)
2022.03.07.- 2022.09.29. “mégis-mégse”
2024.01.24. utolsó szerződés-tervezet, amely a lakók minden kérését figyelembe veszi
2024.03.01. A közös képviselő leváltása, az ő egyidejűleg történő felmondásával
2025.03.12. Újbóli megbízatása, bére felemelésével és hitelfelvételi és pályázati javaslatával
Még mindig odavagyok a Suno-ért, imádom, hogy minden kaotikus promptból valami kaotikus gyönyörűséget csinál. És imádom ezeket a hányaveti, elmosódott videókat is.
…és még egy, nekem fontos felismerés. A különbség az én és az ő intelligenciája között. Természetesen, jelenleg még nem tudva, hogy “ő” mit “gondol”. A Sunóval generáltatott zenék hatására, elkezdtem zongorázni tanulni. És minden mellé ütés, ügyetlenkedés ellenére, a gyakorlás minden pillanata élvezetes. Amit az AI-val csináltatok, az végtelenül szórakoztató, olykor meghökkentően jó, de sohasem okoz felhőtlen örömöt. A kreativitás öröme nem más, mint az erőfeszítés a nehézségek leküzdésére, a fejlődés érzékelése a tudásban és a megtanulás átélése.
Látva a Facebookon a sok buta kérdést, amit a ChatGPT-nek tesznek fel vagy látva, hallva a giccs-parádét, amit a képkészítőkkel és zeneprogramokkal generáltatnak az emberek, beláttam, hogy -alakítva a sokszor használt mondáson, mindenki olyan AI-t kap, amilyet megérdemel.
Sokan tiltakoznak, hogy az ő adataikat, megosztásaikat ne használja fel mondjuk a Meta és a többi, nem gondolva arra, hogyha csak a hülyeség lesz megint közös, akkor ugyanúgy nem jutunk előrébb, ahogy eddig sem jutottunk. Az elefántcsonttoronyba zárkózott, munkásságukat féltve kuporgatók nem tesznek hozzá a digitális közöshöz.
Persze, csak egy darabig, hiszen ma már nincsenek titkok, mint tudjuk és minden ötlet egy percen belül lesz közpréda.
Értem, hogy valaki fiatalabbnak, szebbnek akar látszani, ezért retusált vagy generált képeket tesz fel magáról a közösségi oldalakra, stb. De, mit gondolnak azok a színészek, énekesek, akik 70-80 éves korukban, a következő koncertjüket hirdető plakátra olyan fotót tesznek, ahol 30 évesnek látszanak? Mi a cél?
Vagy mit gondolnak azok a politikusok, egyéb más “közszereplők”, akik az arcmásukkal próbálják megfogni, megtartani a bázisukat? Mit garantál egy fej? Esetleg egy ellenszenves fej? Vagy valakinek ellenszenves, egy másiknak kevésbé ellenszenves fej? Ez a sok-sok, testétől megfosztott fej?
Vagy, miért gondolja bárki, hogy egy AI által generált portré magáról, vonzóbb lehet, mint a valódi képe?
Nem mondom, hogy szánalmas, de feltétlenül elgondolkodtató.
Most már tényleg írnom kell erről a programról. Az biztos, ha nem erőszakolom rá a magam, sokszor következetlen elképzeléseimet vagy valamilyen bejáratott stílus kliséit, akkor szellemes és eredeti dolog születik, amennyiben a mai világban még el tudunk képzelni valamit, ami eredetinek számít.
Éppen egy szerencsétlenül odaítélt Munkácsy-díj körül zajlik a közbeszéd. Mindenki fel van háborodva, hogy a giccsfestő nem elég, hogy giccset fest, de még azt is lopta. Megjegyzem, mesterséges intelligencia által generált képek plagizálásáról van szó, amelyek körül valamennyivel korábban, szintén heves vita bontakozott ki, miszerint lopásnak minősül-e az MI által innen-onnan összeszedett motívumokból összerakott kép. Abban a vitában nem taglalták, hogy giccs-e vagy sem, csak addig mentek el, hogy elveszi-e a művészek munkáját az AI.
És a két vita ott ér össze, hogy akár Noémi fest, akár az AI, az nagyobbrészt giccs, ami nem művészet, így a művészek egyáltalán nincsenek veszélyben. Az, aki a fájós fogú kiskutya figuráért rajongott, ugyanúgy fogja imádni továbbra is, bár az internetnek köszönhetően, a szélesebb nyilvánosság előtt, a tütüben hajladozó balerinát.
Viszont, nem kétséges, hogy ebben a konkrét esetben minden Munkácsy-díjas lehúzhatja az oklevelét a klotyón a kínos társaság miatt. De ez sem művészeti kérdés, hanem politikai és adminisztratív.
A generált (giccses, bár nagyon szép ) képre kattintva, generált (giccses, bár nagyon szép) zenét hallgathatsz.
Beszélj!
Kattints a képre, ha meghallgatnál egy másik dalt a YouTube-n
