Még mindig odavagyok a Suno-ért, imádom, hogy minden kaotikus promptból valami kaotikus gyönyörűséget csinál. És imádom ezeket a hányaveti, elmosódott videókat is.
és lett egy jó variáció a tüntetős, civil kontrollos (az vagyok én) klipre
Szerző: Ostoros
AI ismét
…és még egy, nekem fontos felismerés. A különbség az én és az ő intelligenciája között. Természetesen, jelenleg még nem tudva, hogy “ő” mit “gondol”. A Sunóval generáltatott zenék hatására, elkezdtem zongorázni tanulni. És minden mellé ütés, ügyetlenkedés ellenére, a gyakorlás minden pillanata élvezetes. Amit az AI-val csináltatok, az végtelenül szórakoztató, olykor meghökkentően jó, de sohasem okoz felhőtlen örömöt. A kreativitás öröme nem más, mint az erőfeszítés a nehézségek leküzdésére, a fejlődés érzékelése a tudásban és a megtanulás átélése.
Látva a Facebookon a sok buta kérdést, amit a ChatGPT-nek tesznek fel vagy látva, hallva a giccs-parádét, amit a képkészítőkkel és zeneprogramokkal generáltatnak az emberek, beláttam, hogy -alakítva a sokszor használt mondáson, mindenki olyan AI-t kap, amilyet megérdemel.
Sokan tiltakoznak, hogy az ő adataikat, megosztásaikat ne használja fel mondjuk a Meta és a többi, nem gondolva arra, hogyha csak a hülyeség lesz megint közös, akkor ugyanúgy nem jutunk előrébb, ahogy eddig sem jutottunk. Az elefántcsonttoronyba zárkózott, munkásságukat féltve kuporgatók nem tesznek hozzá a digitális közöshöz.
Persze, csak egy darabig, hiszen ma már nincsenek titkok, mint tudjuk és minden ötlet egy percen belül lesz közpréda.
Voks(om)
Arcképek
Értem, hogy valaki fiatalabbnak, szebbnek akar látszani, ezért retusált vagy generált képeket tesz fel magáról a közösségi oldalakra, stb. De, mit gondolnak azok a színészek, énekesek, akik 70-80 éves korukban, a következő koncertjüket hirdető plakátra olyan fotót tesznek, ahol 30 évesnek látszanak? Mi a cél?
Vagy mit gondolnak azok a politikusok, egyéb más “közszereplők”, akik az arcmásukkal próbálják megfogni, megtartani a bázisukat? Mit garantál egy fej? Esetleg egy ellenszenves fej? Vagy valakinek ellenszenves, egy másiknak kevésbé ellenszenves fej? Ez a sok-sok, testétől megfosztott fej?
Vagy, miért gondolja bárki, hogy egy AI által generált portré magáról, vonzóbb lehet, mint a valódi képe?
Nem mondom, hogy szánalmas, de feltétlenül elgondolkodtató.
csak a Suno
Most már tényleg írnom kell erről a programról. Az biztos, ha nem erőszakolom rá a magam, sokszor következetlen elképzeléseimet vagy valamilyen bejáratott stílus kliséit, akkor szellemes és eredeti dolog születik, amennyiben a mai világban még el tudunk képzelni valamit, ami eredetinek számít.
Rap-keringő a YouTube-n, ha a képre kattintasz.
Éppen egy szerencsétlenül odaítélt Munkácsy-díj körül zajlik a közbeszéd. Mindenki fel van háborodva, hogy a giccsfestő nem elég, hogy giccset fest, de még azt is lopta. Megjegyzem, mesterséges intelligencia által generált képek plagizálásáról van szó, amelyek körül valamennyivel korábban, szintén heves vita bontakozott ki, miszerint lopásnak minősül-e az MI által innen-onnan összeszedett motívumokból összerakott kép. Abban a vitában nem taglalták, hogy giccs-e vagy sem, csak addig mentek el, hogy elveszi-e a művészek munkáját az AI.
És a két vita ott ér össze, hogy akár Noémi fest, akár az AI, az nagyobbrészt giccs, ami nem művészet, így a művészek egyáltalán nincsenek veszélyben. Az, aki a fájós fogú kiskutya figuráért rajongott, ugyanúgy fogja imádni továbbra is, bár az internetnek köszönhetően, a szélesebb nyilvánosság előtt, a tütüben hajladozó balerinát.
Viszont, nem kétséges, hogy ebben a konkrét esetben minden Munkácsy-díjas lehúzhatja az oklevelét a klotyón a kínos társaság miatt. De ez sem művészeti kérdés, hanem politikai és adminisztratív.
A generált (giccses, bár nagyon szép ) képre kattintva, generált (giccses, bár nagyon szép) zenét hallgathatsz.
Kattints a képre, ha meghallgatnál egy másik dalt a YouTube-n
Ünnepi beszéd
Rosszkedvem miatt, hogy kiderítsem, a közállapotoknak van-e köze hozzá, okozza-e az ünnepi beszéd és az elmúlt néhány napban meghalt évfolyamtársaim feletti gyász, erősen gondolkodni kezdtem.
Rájöttem, hogy a következő evolúciós lépcsőfok, az allegória megértésének képessége, illetve a párhuzam és szimbólum megjelenítésének képessége.
Ez az, amire képtelenek, még a közvetlen környezetemben is sokan. Márpedig enélkül a képesség nélkül, nem fogunk tudni előrébb lépni.
Hallgasd meg a képre kattintva!
Sem optimista nem voltam soha, sem a fejlődésre nem találtam bizonyítékot, így aztán türelmesen meg szoktam várni, míg valaki elokoskodja az egyedül üdvözítőnek tartott mondókáját, de azért ez már túlzás.
Hallgasd meg a képre kattintva!
Ma sem jobb a helyzet,
ami a levegőminőséget illeti.
Nem tudom, hogy mit lehetne tenni, de tenni kéne, amit lehet. autók és más kipuffogósok leállítása…
Suno zenék
Ezen a lapon
összegyűjtök néhányat a Suno-ban generált zenéim közül. Háttérzenének kiválóak. Könnyű mellettük írni, házimunkát végezni. (Nem a porszívózásra gondolok.)
Amikor elfogynak a versek és nincs semmim, amit megzenésíthetnék, akkor a promptokat próbálgatom. Ezt a programot is, a Suno-t, mint a Binget, hagyom önkényeskedni, mert abból mindig valami váratlan-véletlen jópofaság sül ki.
Az alábbi dal gyűjteményt
a YouTube-ról osztom meg. Meditatív zenék ezek is, de mert gyönyörű versek és képek klippé formálásából állnak, valamennyivel több odafigyelést igényelnek. A honlapomon egy külön oldalt szenteltem az édesapám emlékére feltöltött, fiatalkori verseskötetének közzétételével, illetve néhány verse megzenésítésével. nem kétséges, hogy megérdemelnék, hogy igazi zenét kapjanak. ez a következő célkitűzésem.
Ostoros György versei
Ezüstfényben.
Irigy vagyok a fényre,
A hold kényes ezüstjére
És úgy vágyom a messzi,
Különös csillag-zenékre.
(Intelem: A csillagok hideg égitestek. Hunyorgó, kis éji lámpák. A hold is csak egy cifra csillag, Udvart tart és kényes ezüstben csillog. De a nap – Költőm! – Az az úr az égen; az az élet, az a fénnyel keresztelő s a fénnyel beszentelő szent erő. Költőm! A csillagok csak hideg égitestek, álmodó kis éji restek.)