Most már tényleg írnom kell erről a programról. Az biztos, ha nem erőszakolom rá a magam, sokszor következetlen elképzeléseimet vagy valamilyen bejáratott stílus kliséit, akkor szellemes és eredeti dolog születik, amennyiben a mai világban még el tudunk képzelni valamit, ami eredetinek számít.
Éppen egy szerencsétlenül odaítélt Munkácsy-díj körül zajlik a közbeszéd. Mindenki fel van háborodva, hogy a giccsfestő nem elég, hogy giccset fest, de még azt is lopta. Megjegyzem, mesterséges intelligencia által generált képek plagizálásáról van szó, amelyek körül valamennyivel korábban, szintén heves vita bontakozott ki, miszerint lopásnak minősül-e az MI által innen-onnan összeszedett motívumokból összerakott kép. Abban a vitában nem taglalták, hogy giccs-e vagy sem, csak addig mentek el, hogy elveszi-e a művészek munkáját az AI.
És a két vita ott ér össze, hogy akár Noémi fest, akár az AI, az nagyobbrészt giccs, ami nem művészet, így a művészek egyáltalán nincsenek veszélyben. Az, aki a fájós fogú kiskutya figuráért rajongott, ugyanúgy fogja imádni továbbra is, bár az internetnek köszönhetően, a szélesebb nyilvánosság előtt, a tütüben hajladozó balerinát.
Viszont, nem kétséges, hogy ebben a konkrét esetben minden Munkácsy-díjas lehúzhatja az oklevelét a klotyón a kínos társaság miatt. De ez sem művészeti kérdés, hanem politikai és adminisztratív.
A generált (giccses, bár nagyon szép ) képre kattintva, generált (giccses, bár nagyon szép) zenét hallgathatsz.
Beszélj!
Kattints a képre, ha meghallgatnál egy másik dalt a YouTube-n
Rosszkedvem miatt, hogy kiderítsem, a közállapotoknak van-e köze hozzá, okozza-e az ünnepi beszéd és az elmúlt néhány napban meghalt évfolyamtársaim feletti gyász, erősen gondolkodni kezdtem.
Rájöttem, hogy a következő evolúciós lépcsőfok, az allegória megértésének képessége, illetve a párhuzam és szimbólum megjelenítésének képessége.
Gyújtsuk fel!
Ez az, amire képtelenek, még a közvetlen környezetemben is sokan. Márpedig enélkül a képesség nélkül, nem fogunk tudni előrébb lépni.
Hallgasd meg a képre kattintva!
Oltsuk el!
Sem optimista nem voltam soha, sem a fejlődésre nem találtam bizonyítékot, így aztán türelmesen meg szoktam várni, míg valaki elokoskodja az egyedül üdvözítőnek tartott mondókáját, de azért ez már túlzás.
összegyűjtök néhányat a Suno-ban generált zenéim közül. Háttérzenének kiválóak. Könnyű mellettük írni, házimunkát végezni. (Nem a porszívózásra gondolok.)
Amikor elfogynak a versek és nincs semmim, amit megzenésíthetnék, akkor a promptokat próbálgatom. Ezt a programot is, a Suno-t, mint a Binget, hagyom önkényeskedni, mert abból mindig valami váratlan-véletlen jópofaság sül ki.
a YouTube-ról osztom meg. Meditatív zenék ezek is, de mert gyönyörű versek és képek klippé formálásából állnak, valamennyivel több odafigyelést igényelnek. A honlapomon egy külön oldalt szenteltem az édesapám emlékére feltöltött, fiatalkori verseskötetének közzétételével, illetve néhány verse megzenésítésével. nem kétséges, hogy megérdemelnék, hogy igazi zenét kapjanak. ez a következő célkitűzésem.
Ostoros György versei
Ezüstfényben
Ezüstfényben.
Irigy vagyok a fényre,
A hold kényes ezüstjére
És úgy vágyom a messzi,
Különös csillag-zenékre.
(Intelem: A csillagok hideg égitestek. Hunyorgó, kis éji lámpák. A hold is csak egy cifra csillag, Udvart tart és kényes ezüstben csillog. De a nap – Költőm! – Az az úr az égen; az az élet, az a fénnyel keresztelő s a fénnyel beszentelő szent erő. Költőm! A csillagok csak hideg égitestek, álmodó kis éji restek.)
eleget a mesterséges intelligenciáról. Használom a kezdetek óta, főleg a képgenerátort, de újabban a Suno-t zene generálásra.
Katt a képre, hallgass zenét!
Sunoka
A Facebookon is csatlakoztam néhány ilyesmivel foglalkozó csoporthoz, de hamar bebizonyosodott, hogy helytálló volt a feltételezésem, miszerint ezekben a csoportokban, főleg a maguk fényezésével elfoglalt emberek a tagok.
Szerencsémre, a magam dicsérgetéséhez nekem nincs szükségem asszisztenciára.
Szóval, így magunk között, hogy mit gondolok én.
Két fő kérdés körül mennek a szócsaták.
Az első, a kezdetektől, hogy művészet-e, ami a mesterséges intelligencia közreműködésével jön létre? Felmerülnek a hozzászólókban az esztétikai és jogi vonatkozások egyaránt. A lopás, másolás, plágium, stb. kérdései.
Mostanában az új téma, hogy végleg lemarad-e, aki nem csatlakozik a prompt tanulók táborához. Jellemzően, a programozókból prompt írásra átnyergelt hozzáértők fenyegetődznek ezzel. Figyelmen kívül hagyják, hogy minden törekvés arra irányul, hogyan lehet egyre felhasználó barátabbá tenni a programokat, applikációkat. Szóval, mire nagyon meg kellene ijedni, hogy elszabadult a ménes, éppen addigra utasíthatja egy óvodás is néhány, bármilyen nyelven kiejtett szóval az AI-t.
Még annyit a lemaradásról,
hogy ugyan miért kellene egy ma született vagy tegnap született báránynak, értsd egy mai fiatalnak tisztában lenni azzal, hogy nézett ki és hogyan működött Bell telefonja, egy 16 mm-es film vágóprése, stb.
Én már azt nem értettem, amikor elkezdődött a non-lináris vágás, hogy miért kezdi minden tutoriál a negatívval meg a fordítós filmmel és a celluxszal. Lehet említeni valahol, mint érdekességet, de teljes mértékben mellékes.
A következő generáció éppen nem lemarad, hanem beleszületik, úgy ahogy eddig még minden generáció beleszületett kora technikai, technológiai vívmányaiba, természetesnek vette és magától értetődően használta. Nem szabad elfelejteni, hogy mindenhez kell ugye a kíváncsiság és tanulásra kondícionált agy.
Sokkal kevesebb szó esik
a rossz(ember) kezekbe került hatalomról, bármi is ennek a technikai, technológiai háttere, amihez ugye, csak nagyon kevesen értenek. Vélhetően, ennek semmi köze a promptoláshoz. Ám, ha esne is erről szó, akkor is világosan kiderülne, hogy minden gondolkodó ember ugyanoda lyukadna ki, mint én. Már régen kicsúszott a kezünkből az irányítás és nem is lehet visszaszerezni, csak olyan radikális lépések megtételével, ami nem történhet meg, hiszen az már megint az emberen múlik.
Márpedig, az ember nem változik.
Fűti a hatalomvágy, a pénz utáni olthatatlan sóvárgása, hajtja a vak önzése és mérhetetlen butasága. (lásd: ókori görögöktől kezdve…)
Az AI kordában tartásával ugyanúgy járunk, mint a globális felmelegedéssel. A fent említett okok miatt, a döntéshozók döntéseit a pillanatnyi érdekeik befolyásolják, amelyek személyes hatalmi, gazdasági megfontoláson alapulnak, illetve a távlatokban való gondolkodási képtelenségük, magyarul butaságuk határozzák meg.
Szomorú, ijesztő, de nem meglepő
eredménye a XXI. század történetének. Nincs okunk optimizmusra.
Az első, kevésbé fontos kérdésre, ami a dolog természeténél fogva, nem is igazán kérdés, leválthatja-e valaha is a művészeket az AI? Természetesen, nem.
Nem véletlenül írtak több könyvtárnyi elemzést művészettörténészek, esztéták, zenetörténészek, irodalomtörténészek művekről, alkotókról.
Mert bármilyen bájos is a gombolyaggal játszó kiscica egy képen vagy tágas terek dekorálására, csurgatott akrillal, arany kontúrokkal létrehozott táblakép, ez a kettő egy pályán játszik és velük játszik (egyelőre) minden AI montázs is.
De másik pályán játszik Bosch, Van Gogh, Dali, bármennyire is imádják stílusjegyeiket utánoztatni a megrendelők. Csak annyira lesz egy Dalijuk, amennyire nagymama rózsás gobelinje, egy Ferenczy Noémi falikárpit.
Ahogy a műzenék egyre jobban fognak hasonlítani, az utánozni kívánt eredetire, ahogy egyre jobban megközelíti a hangzásuk az eredeti nagy vagy kis zenekarét, énekesek, hangszerek előadásmódját, a legfontosabb rész, a személyes; kimarad belőle.
Marad a „de nekem tetszik”…
Miért ne?
Eddig sem az átlagé volt a művészet. eddig is csak kevesen olvastak, még kevesebben jártak koncertre, múzeumba. Jobb és könnyebb lenne az életünk, ha mindenkiből művelt ember válhatna. De, ennek a feltevésnek a belátásához is szükséges lenne valamennyi olvasottság, tájékozottság, stb.
Kattints a képre, mert ez a zene olyan, mintha ide írtam volna.
(Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a fényt, mi rájuk hullna, túl homályos túlvilág. Vakoknak táncolok, süketeknek énekelek, kiáltásom nem halljátok, fentről már senki nem felel.
Nincs bejárat és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.
A jövő elsötétült, a múlt már elveszett, könnyek taván hét kis csónak, a magányos kóborlónak. Az ágak közt a szél zokog, az idő mélyre ás, de hallgat minden törzs, és hajlik minden gally, minden ág.
Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a rájuk hulló madártollakat, a lárvákat a kérgük alatt, elviselnék, míg el nem jön a vég, mikor megreccsen minden ág, amit féreg rág.
Nincs bejárat, és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.)
Szócséplés mindez,
hiszen a világ nem áll meg, gördül tovább a gravitációnak engedelmeskedve.
Az AI inspiratív, bármelyik műfajban, önálló formanyelv kialakításának lehetősége benne rejlik. Alakításához aktív emberek kellenek, de rá is hagyhatjuk és akkor tényleg nem kellünk már neki. Úgy járunk, mint a Facebook csoportokban, mindenki a magáét csodálja.
2023 augusztusában generáltam
az első képet, azóta sok száz készült és vannak köztük jók. Ugyanígy a zenék között is. Csodálom ennek az eszköznek a hatékonyságát, rugalmasságát. Szórakoztató és inspiratív magánügy, ahogy korunk hús-vér művészei között is sok van, aki a magánügyeit akasztja galériák falára.
Az idő,
ha lesz még annyi, mint amennyi eddig volt nekünk, megszűri, rostálja és megőrzi, amit kell.
minősége éppolyan rossz, mint az elmúlt hetekben. Minden kutyafülével foglalkozik az összes oldali hívő, kezdve a „végre megint van filmszemle”-n át, az „elhárult a mini-dubaj veszély a fejünk felől”, egészen a „repülőrajttal” és hasonló szlogenek legyártásával.
Viszont,
kevéssé érdekli őket, hogy a klozettre is autóval járó magyarok segge alól, ideje lenne kigurítani a kocsikat. Na, talán a metróbuszok, amik gondolom, hogy szintén nem vízmeghajtásúak.
Az előbb olvastam, de a cikket tovább sodorta a Meta, hogy a dohányosok megnyugodhatnak, mert minden erőfeszítésük dacára, nem a cigi, hanem a légszennyezés miatt lesznek tüdőrákosok.
És további nyugtató, hogy nincs levegőminőségi riasztás. Vagy megszoksz vagy megszöksz. (De hová?) Csak úgy mondom, hiszen mint jól tudjuk, ennél sokkal fontosabb dolgok is vannak.
Levegőminőség
Az SEO szerint, ami egy régi-új MI, döntéseket hoz és ítélkezik a honlap minősége felől, a fenti bejegyzés szavai száma messze elmarad a kívánatostól. Így néhány felesleges, magyarázkodó sorral igyekszem megfelelni az elvárásainak.
Kosztolányi Dezső: Az áprilisi délutánon
Az áprilisi délutánon
dalt hallani egyszerre, távol.
Az illatos, japáni égből
hull a napfény és hull a zápor.
Tömjénez a tavasz a légben,
virágos ágon kancsi fény ég.
Kis, ideges lányok kacagnak,
veri az ördög a feleségét.
Nyilt arccal isszuk az esőt fel,
agyunkba rózsaszínű láz kap.
Vékony, ezüst esőfonálon
dévaj angyalkák citeráznak.
Kigyúl a táj. Milyen vihar volt.
Villám se lobbant, ég se dörgött.
De láttuk a két ősi titkot:
itt járt az Angyal és az Ördög.
Mondhatjuk, hogy mindenki lop, de mondjuk inkább, hogy sokaknak ugyanaz tetszik. Az AI korában, már végképp nincs lopás. Bár a kreatív és eredeti gondolkodás a promptolásnál is előnyt jelenthet. A siker pedig, mint mindig, a jó marketingen és promóción múlik.
