Miközben írom a családtörténetet, ami éppen elég nehézséget okoz, a sok azonosíthatatlan képpel, egymással ütköző évszámokkal, a WordPress mentés közben egyszer csak elveszíti a grafikus megjelenítési opciót. Ez így, az ezer kép országában, az összeomlás szélére sodort. Nem tudtam megoldani. Most párhuzamosan fut két, majdnem egyforma oldal. Ha elkezdenék fórumozni, ahhoz a tizedik életemet kellene igénybe vennem. Pedig ők, biztosan tudnának segíteni.
Blog
Örökzöld kötelezők
Szerintem felesleges egyidejűleg aggódni azon, hogy nem olvas az ifjúság, meg azon, hogy mit. Aki egyáltalán olvas, arra rábízhatjuk, hogy mit, hiszen mindent. Aki nem, neki meg mindegy, hogy mitől lesz fél, vagy alul művelt; vacak könyvtől, ócska tv-műsortól, igénytelen zenétől. Ki-ki a maga és gyermekei fejlesztése érdekében tegyen meg mindent, amit jónak lát, amire képes.
(Nem találtam a hivatkozott Csepeli oldalon.)
Gyermekkori hiedelmek
Talán, azzal a gyerekkori hiedelemmel van összefüggésben, hogyha sorolom a híveimet, mindig velem lesznek, mindig elkísérnek. Talán, a fáraók és más vadak, azért temetették maguk mellé feleségeiket, szolgáikat, még ha éltek is, hogy ne legyenek egyedül. De, nem azért, hogy azok vigyázzanak rá, hanem, hogy ő vigyázzon rájuk. Hogy én vigyem őket magammal, egy jobb helyre, a mi helyünkre, amit olyan régóta keresünk.
És, más.
A napokban, a hit furcsa természetéhez találtam adalékot. A gondolat régi, az én példám, nekem új. Nálunk, bárhogy is érted ezt, úgy kezdünk egy új munkához, hogy létre hozunk egy projektet. Egy új projektet, előre beállított sablon alapján. Eleinte azt hittem, hogy a munka gyorsításának érdekében történik ez, de aztán kiderült, hogy lennének, akik másként nem tudnának megbirkózni a feladattal. Nem feltétlenül a szellemi kapacitásuk elégtelen volta miatt, inkább a gondolkodás, mint folyamatos cselekvés, elhanyagolása miatt. Ezzel lehet összefüggésben, hogyha mondjuk az aktuális munkában veszek fel egy hangot és átmásolom a file-t egy másik, megcímzett mappába, akkor a kolléga nem találja meg. Hiába jelzem, hogy wav-ként rögzítve ezen vagy azon a helyen van, nem hajlandó átlépni a megszokott útról egy éppoly használható, de kevésbé járatos útra. Meglepő, de egy nagyon bonyolult vágóprogramot lehet úgy működtetni, ugyan kezdetlegesen, alapszinten, hogy a felhasználó egyáltalán nincs tisztába a számítógép működésével, rögzítési, tárolási struktúrájával.
Krúdy
„Ezen a napon már fehér ruhában jártak a lányok a Ferencvárosban. Mert Pünkösdkor kezdik, Úrnapján folytatják, Péter-Pálra ismerős lesz minden kisasszonynak a fehér cipője és ruhája a kerületben. Talán sehol olyan nagy reménnyel nem járnak a lábak a fehér harisnyákban és cipőkben, mint a Bakáts téren. A cipőtalp még fehér némely részen, a ruhának olyan jó szaga van, mint általában az ájtatoskodó keresztény hölgyeknek. Virágharmat cseppent a szemekbe, a hajszálak üdék és reggel-frissek, az arcokon nyoma sincs a bánatnak, haragnak, szegénységnek. Ünnepnap van. Mindenki megmosdott. A király, akinek a mesebeli pápaszem volt az orrán, amelyen át ruha nélkül látta az embereket; egyetlen foltocskát sem fedezhetne fel a ferencvárosi kisasszonyokon az ünnepnapi misén. Mintha sohasem álmodtak volna tűzoltóval, lóval, hímszamárral, öklöndöző öregemberrel, kertészlegény vízipuskájával, amivel hétköznap a fiatal hölgyek ártatlanságukban a megejtő álom alattomosságába lépnek. Az arcok boldog bizalommal fordulnak az oltár muzsikás csengettyűje felé… a bunkós vadember, aki éjszaka megriasztotta őket, elhalványodik a messziségben az Úrfelmutatás zengő térdreborulásában, és csodálatosan hangzik a karzatról egy női hang, aki a legszebb dalt, az angyalok dalát énekli a magosban. A szívek elszorulnak, a szemek lecsukódnak, s a szívekből úgy futnak el a tegnap emlékei, mint a gyors csermely. Minden szem megtisztultan, bátran nézi a plébánost, aki piros ministránsai között piros kabátban magasra emeli az Úr testét. Csak a térdek roskadnak a földre.”
részlet, Krúdy Gyula: Asszonyságok díja
Mint az érett gyümölcs…
„Olyan áldott nép ez, hogy kenyérre kenni
S mint a sajtkukacot, meg lehetne enni:
Könnyen megneheztel, de kibékül mindjár’:
Fogadom, hogy terád egy se’ haragszik már.
„Én meg… ezerszerte jobb vagyok őnálok:
Mint az érett gyümölcs, szinte széjjelmállok,
A csupa jóságtul kásás vagyok, parázs;
Az a nagy csuda, hogy el nem hord a darázs.
Arany János: A nagyidai cigányok
Azt álmodtam, hogy végre elindulok.
Ma hajnalban végre rászántam magam és elindultam. Tudtam, hogy valahol a városban van a tenger és én még nem is láttam. Gondoltam, hogy az ösztöneimre bízom magam. Egyre csak lefelé fogok menni. Hamarosan egy kapun át beléptem egy templomba. A karzaton találtam magam, sok ember között. A karzatot, az orgonával együtt egy hatalmas, virágzó oleánder lombja tartotta. Egy pap pisszentett és kihessegetett. Aztán, fűzfák között, egy néptelen, homokos úton, szembe találkoztam egy ismerős nővel és az ő barátnőjével. Azon nevettek, hogy két csizma volt a lábukon. Mint azok a pólók, amiket úgy varrnak, mintha kettő lenne, pedig csak a nyakánál, az ujjánál és az alján lóg ki az elütő színű szegély. Közelebbről látszott, hogy ez is csak egy hasonló trükk.
Valamikor útközben, még az út elején jégkrémet vettem a trafikban. Kettő volt egy csomagban, Andrisnak szántam a másikat. A trafikból egy keskeny, vékony farostlemezekből eszkábált lépcsőn lehetett lemenni. Nehéz volt lejutni. Az óvatos lelépkedés közben megfelejtkeztem a jégkrémről és akkor indultam a tenger felé. Két műanyag zacskó volt nálam, egyiket a másikba tettem. Abban egy palack ásványvíz volt.
A felébredés pillanatában, kivonatolódott az álom tartalma, ezért tudtam megjegyezni. Még mindig kellemes érzéssel tölt el a tudat, hogy végre elindultam.
Kontraszelekció
Évtizedek óta, most túloztam, hiszen öröktől fogva, kontraszelektív a vezető pozícióba kerülők kiválasztódása Magyarországon. Egyszerű oka van, a vonal fölött, hatványozódik a pénz és egyéb juttatások mértéke, érdemes ráhajtani a pozícióra. Jöttek az uram-bátyámok, aztán a káderek, a csókosok, a nyelv szerencsére örökifjan reagál a változatlan változásaira. Értelemszerűen, az így szerzett hatalom birtokosai sem a szakmai hozzáértésükkel, sem vezetői képeségükkel nem emelkednek ki az átlagból, ha egyáltalán van nekik. De, egy kupac félhülyét eltartani, már se nem osztana, se nem szorozna. Emiatt nem szólnék. De közülük nem egyet elkap a hatalmi téboly, amikor bársonyszék kerül a segge alá és elkezd irányítani. A szakmához jobban értőt eltávolítja, különösöen, ha az van elég orcátlan elmondani a véleményét. Ekkortól omlik össze egy-egy szakma, veszíti el hitelét egy-egy hivatás, válik életveszélyessé az utca, a közlekedés, az orvoslás, a mezőgazdaság és folytathatnám a felsorolást az életünk minden területéről. Az ördögi körből nincs menekülés. Hogy a megszerzett pozícióját megtarthassa, még több olyan alattvalót kell maga alá gyűjtenie, akik nem az érdemeik, hanem a szolgalelkűségük miatt alkalmasak a posztjukra. Bepiszkít mindent a primitív, tanulatlan csőcselék dilettáns ügyetlenkedése.