Rosszkedvem miatt, hogy kiderítsem, a közállapotoknak van-e köze hozzá, okozza-e az ünnepi beszéd és az elmúlt néhány napban meghalt évfolyamtársaim feletti gyász, erősen gondolkodni kezdtem.
Rájöttem, hogy a következő evolúciós lépcsőfok, az allegória megértésének képessége, illetve a párhuzam és szimbólum megjelenítésének képessége.
Gyújtsuk fel!
Ez az, amire képtelenek, még a közvetlen környezetemben is sokan. Márpedig enélkül a képesség nélkül, nem fogunk tudni előrébb lépni.
Hallgasd meg a képre kattintva!
Oltsuk el!
Sem optimista nem voltam soha, sem a fejlődésre nem találtam bizonyítékot, így aztán türelmesen meg szoktam várni, míg valaki elokoskodja az egyedül üdvözítőnek tartott mondókáját, de azért ez már túlzás.
eleget a mesterséges intelligenciáról. Használom a kezdetek óta, főleg a képgenerátort, de újabban a Suno-t zene generálásra.
Katt a képre, hallgass zenét!
Sunoka
A Facebookon is csatlakoztam néhány ilyesmivel foglalkozó csoporthoz, de hamar bebizonyosodott, hogy helytálló volt a feltételezésem, miszerint ezekben a csoportokban, főleg a maguk fényezésével elfoglalt emberek a tagok.
Szerencsémre, a magam dicsérgetéséhez nekem nincs szükségem asszisztenciára.
Szóval, így magunk között, hogy mit gondolok én.
Két fő kérdés körül mennek a szócsaták.
Az első, a kezdetektől, hogy művészet-e, ami a mesterséges intelligencia közreműködésével jön létre? Felmerülnek a hozzászólókban az esztétikai és jogi vonatkozások egyaránt. A lopás, másolás, plágium, stb. kérdései.
Mostanában az új téma, hogy végleg lemarad-e, aki nem csatlakozik a prompt tanulók táborához. Jellemzően, a programozókból prompt írásra átnyergelt hozzáértők fenyegetődznek ezzel. Figyelmen kívül hagyják, hogy minden törekvés arra irányul, hogyan lehet egyre felhasználó barátabbá tenni a programokat, applikációkat. Szóval, mire nagyon meg kellene ijedni, hogy elszabadult a ménes, éppen addigra utasíthatja egy óvodás is néhány, bármilyen nyelven kiejtett szóval az AI-t.
Még annyit a lemaradásról,
hogy ugyan miért kellene egy ma született vagy tegnap született báránynak, értsd egy mai fiatalnak tisztában lenni azzal, hogy nézett ki és hogyan működött Bell telefonja, egy 16 mm-es film vágóprése, stb.
Én már azt nem értettem, amikor elkezdődött a non-lináris vágás, hogy miért kezdi minden tutoriál a negatívval meg a fordítós filmmel és a celluxszal. Lehet említeni valahol, mint érdekességet, de teljes mértékben mellékes.
A következő generáció éppen nem lemarad, hanem beleszületik, úgy ahogy eddig még minden generáció beleszületett kora technikai, technológiai vívmányaiba, természetesnek vette és magától értetődően használta. Nem szabad elfelejteni, hogy mindenhez kell ugye a kíváncsiság és tanulásra kondícionált agy.
Sokkal kevesebb szó esik
a rossz(ember) kezekbe került hatalomról, bármi is ennek a technikai, technológiai háttere, amihez ugye, csak nagyon kevesen értenek. Vélhetően, ennek semmi köze a promptoláshoz. Ám, ha esne is erről szó, akkor is világosan kiderülne, hogy minden gondolkodó ember ugyanoda lyukadna ki, mint én. Már régen kicsúszott a kezünkből az irányítás és nem is lehet visszaszerezni, csak olyan radikális lépések megtételével, ami nem történhet meg, hiszen az már megint az emberen múlik.
Márpedig, az ember nem változik.
Fűti a hatalomvágy, a pénz utáni olthatatlan sóvárgása, hajtja a vak önzése és mérhetetlen butasága. (lásd: ókori görögöktől kezdve…)
Az AI kordában tartásával ugyanúgy járunk, mint a globális felmelegedéssel. A fent említett okok miatt, a döntéshozók döntéseit a pillanatnyi érdekeik befolyásolják, amelyek személyes hatalmi, gazdasági megfontoláson alapulnak, illetve a távlatokban való gondolkodási képtelenségük, magyarul butaságuk határozzák meg.
Szomorú, ijesztő, de nem meglepő
eredménye a XXI. század történetének. Nincs okunk optimizmusra.
Az első, kevésbé fontos kérdésre, ami a dolog természeténél fogva, nem is igazán kérdés, leválthatja-e valaha is a művészeket az AI? Természetesen, nem.
Nem véletlenül írtak több könyvtárnyi elemzést művészettörténészek, esztéták, zenetörténészek, irodalomtörténészek művekről, alkotókról.
Mert bármilyen bájos is a gombolyaggal játszó kiscica egy képen vagy tágas terek dekorálására, csurgatott akrillal, arany kontúrokkal létrehozott táblakép, ez a kettő egy pályán játszik és velük játszik (egyelőre) minden AI montázs is.
De másik pályán játszik Bosch, Van Gogh, Dali, bármennyire is imádják stílusjegyeiket utánoztatni a megrendelők. Csak annyira lesz egy Dalijuk, amennyire nagymama rózsás gobelinje, egy Ferenczy Noémi falikárpit.
Ahogy a műzenék egyre jobban fognak hasonlítani, az utánozni kívánt eredetire, ahogy egyre jobban megközelíti a hangzásuk az eredeti nagy vagy kis zenekarét, énekesek, hangszerek előadásmódját, a legfontosabb rész, a személyes; kimarad belőle.
Marad a „de nekem tetszik”…
Miért ne?
Eddig sem az átlagé volt a művészet. eddig is csak kevesen olvastak, még kevesebben jártak koncertre, múzeumba. Jobb és könnyebb lenne az életünk, ha mindenkiből művelt ember válhatna. De, ennek a feltevésnek a belátásához is szükséges lenne valamennyi olvasottság, tájékozottság, stb.
Kattints a képre, mert ez a zene olyan, mintha ide írtam volna.
(Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a fényt, mi rájuk hullna, túl homályos túlvilág. Vakoknak táncolok, süketeknek énekelek, kiáltásom nem halljátok, fentről már senki nem felel.
Nincs bejárat és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.
A jövő elsötétült, a múlt már elveszett, könnyek taván hét kis csónak, a magányos kóborlónak. Az ágak közt a szél zokog, az idő mélyre ás, de hallgat minden törzs, és hajlik minden gally, minden ág.
Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák, a rájuk hulló madártollakat, a lárvákat a kérgük alatt, elviselnék, míg el nem jön a vég, mikor megreccsen minden ág, amit féreg rág.
Nincs bejárat, és nincs kijárat, egy hely, hol minden út bezárhat. Ó… hogy gyűlölik az eget itt a fák.)
Szócséplés mindez,
hiszen a világ nem áll meg, gördül tovább a gravitációnak engedelmeskedve.
Az AI inspiratív, bármelyik műfajban, önálló formanyelv kialakításának lehetősége benne rejlik. Alakításához aktív emberek kellenek, de rá is hagyhatjuk és akkor tényleg nem kellünk már neki. Úgy járunk, mint a Facebook csoportokban, mindenki a magáét csodálja.
2023 augusztusában generáltam
az első képet, azóta sok száz készült és vannak köztük jók. Ugyanígy a zenék között is. Csodálom ennek az eszköznek a hatékonyságát, rugalmasságát. Szórakoztató és inspiratív magánügy, ahogy korunk hús-vér művészei között is sok van, aki a magánügyeit akasztja galériák falára.
Az idő,
ha lesz még annyi, mint amennyi eddig volt nekünk, megszűri, rostálja és megőrzi, amit kell.
hogy mint mindent, ki akartam próbálni a képgenerálást, amint elérhetővé vált. Láttam magam előtt egy képet és próbáltam megfogalmazni a Bingnek, hogy mit csináljon. Még ő is buta volt, meg én sem tudtam pontosan, hogy mi is az a prompt, ezért mindketten összeszedtük hozzá, amit csak találtunk. Így aztán hamar beláttam, hogy ha valamiről pontosan tudom, hogy milyen legyen, akkor fogjak egy ecsetet és fessem meg, neki pedig többféle, akár egymásnak ellentmondó utasítások alapján hagyjam, hogy azt csináljon, amit akar. Így születtek nagyon érdekes és nekem nagyon tetsző képek. Kissé szürreális, kevéssé élethű, egymás mellé nem illő, szokatlan társításokból keletkező alkotások.
Ahogy telt az idő, kiderült, hogy a véletlent sokkal nehezebb előállítani, mint a pontos leírás alapján keletkező, egyre tökéletesebb képeket. Egy időre el is vesztettem az érdeklődésemet. Viszont, amikor már zenéket, dalokat is lehetett kérni, például a Suno-tól, akkor a már jól bejáratott módszer alapján, összekevertem a promptokat. Szimfóniát a tangóval, énekhangot a dobszólóval. Ebből is érdekes és szórakoztató dolgok lettek. Most tartok ott, hogy mi lenne, ha tényleg tökéletes verseket írnék a dalokhoz és lassan videókat generáltatnék a klipekhez.
Most kiszámoltatom a legjobb minőségben, ami eddig kész van aztán kényelmesen, ha akkor még érdekel, nekirugaszkodom ennek az új feladatnak.
Érdekességként ideteszek egy képet. Amikor megkértem, hogy küldjön magáról egy képet, hogy milyennek látja magát, ezt küldte.
