Mindenféle | Ostoros Ágnes

Másik uszoda

Nem készült fénykép és nem annyira úszni, mint inkább nyaralni jöttem ide. A medence kicsi és meleg vízű. Arra jó, hogy az öreg szívemmel lassan, óvatosan ússzak vagy csak lebegjek benne. Szaunába sosem tudtam egy percnél hosszabb időt eltölteni és most a lávaköves jakuzzi is próbára tesz. Szeretném imádni, ha már itt lehetek, de nagyon nehezen tűröm a meleget. Viszont a szociológiai felméréseim zavartalanul folynak tovább itt is. Ma, kifelé jövet belehallgattam, akaratlan, két kigyúrt, sűrűn “kivarrt” – medenceparti megfigyelés alapján mondom – húsz év körüli fiatalember beszélgetésébe.

– “A mercit elpattintottad?” – érdeklődött az egyikük. – “Akkor most az audival jársz?” – kérdezte tovább. Időközben odaértek egy leginkább teherautóra hajazó, fényesen csillógó, óriási, fekete autóhoz. A másik válasz helyett kinyitotta, beültek és elhajtottak.

Lehet, hogy hülyeség volt forszírozni az orvosit?

: Ablak-mozi

Újévi lencse

Valamelyik okos kultúrantropológus rájött, hogy a hagyományos ételek és a hozzájuk fűződő bizakodó kicsengésű hiedelmek a földrajzi kényszer szülöttei. Év végére, a tartósítás és a hűtés tökéletesedését megelőző időkben, minden elfogyott a kamrából. Maradtak a száraz termények, a bab, borsó, lencse, amikből újévre már mindenkinek elege lett és a füstölt húsok. Nem elég, hogy egy ilyen nevezetes napon is ezt kellett tálalni, de még valami jópofát is ki kellett találni hozzá, hogy újult érdeklődéssel nézzen a tányérjába mindenki. És lám, hiába telt el hosszú idő, az emberi gondolkodás rugalmatlansága miatt, aminek változatlansága egy másik antropológus felismerése, éppúgy megmaradnak ezek az ősi szokások a jövőben is, mint az őskori, vesszőkosárban kiégetett agyagedények mintázata a fröccsöntött műanyag kaspók oldalán.

: Lencseleves

Mindig csak az a pénz!

Leves receptek nincsenek a felegyzések között, pedig, ahogy mondani szokás “levesesek” voltak. Különösen Ómika és Apu. Így aztán ismét a mesterszakácsokhoz és saját kútfőmhöz folyamodtam. Anélkül, hogy fényezni akarnám magam, megemlítem, hogy annyiban én is egy mesterszakács vagyok, hogy szeretek teret engedni a pillanatnyi káosznak. Ha nincs húslé, jó lesz a leveskocka is, ha van füstölt hús, nem kell lé, nem kell kocka. Szeretnek a rántásba cukrot tenni, amit én is szoktam. Szóval mindent felhasználok, ami van otthon és semmi sem hiányzik, amit elfelejtettem megvenni. Mindenesetre ez a régi, kedves szakácskönyvem -Lukács István-Novák Ferenc-Nagy László: Mesterszakácsok receptkönyve (1985), ebben tudjátok ellenőrizni, mennyire vagyok elfogult magammal szemben és mennyire dramatikusan értelmezem mások szövegeit. A lencseleves jó lett. A biztonság kedvéért tettem bele a babérlevél mellé egy kis tárkonyt is. Épp csak egy keveset.

Karácsony 2015

Kellemes ünnepeket!

: Karácsony 2015

Az önző gén

“Ki fogom fejteni, hogy a sikeres gén egyik meghatározó tulajdonsága a könyörtelen önzés. A gén önzése rendszerint önző egyéni viselkedésben is megnyilvánul. Ám, mint látni fogjuk, vannak olyan sajátos körülmények, amikor a gén saját önző céljait legjobban azáltal érheti el, hogy elősegíti az önzetlenség bizonyos korlátozott formáját az egyedi állatok szintjén. A “sajátos” és “korlátozott” fontos szavak az utóbbi mondatban. Bármennyire is szeretnénk az ellenkezőjét hinni, az egyetemes szeretet és a faj egészének érdeke olyan fogalmak, melyek evolúciós szempontból egyszerűen értelmetlenek.”

Richard Dawkins: Az önző gén

Kerítés

A kerítés nagyon könnyen értelmezhető, ősi szimbólum. Eddig és ne tovább, mert itt kezdődik az én territóriumom, az én országom, az én kertem, az én lakásom. Valamennyivel nagyobb erőfeszítés kell a ledöntéséhez, mint egy képzeletbeli határvonal átlépéséhez. De mindkettő ugyanazt jelenti. Gyere el a kapuig! Csengess be! Aztán megbeszéljük…

: SAMSUNG CSC

Másik nézet

Ami nem volt a hírekben, hogy mielőtt kiürítette a TEK az aluljárót, az önjelölt segítők, bár a menekültek nem kérték, de az ő nevükben mentőt hívattak a rendőrökkel, az aluljárót ellepő emberekhez. A migráns segítő Lennon-szemüveges, könyökfolt-zakós, hátranyalt frizurájú fiatalember azonnal lenácizta a mentőápolót, amikor az rendreutasított valakit. A rendőröknek legalább van szájmaszkjuk. A mentőknek nincs. Nincs a kocsin. Ahogy egyéb védőfelszerelés sincs. Azt régóta tudjuk, hogy a ruháját minden mentő maga mossa otthon. A család mosógépében. Ha történetesen agyhártyagyulladása volt az egyik páciensnek, ami csak később derülhetne ki, amikorra már valószínűleg nem lesz az országban, így egyáltalán nem fog kiderülni, tehát mire megjelennek a tünetek, addigra már késő lesz beadni az antibiotikumot. Ha valakinek a gyereke ma esett volna le a hintáról, azért nem száguldott volna a gyerekmentő, mert ott dekkolt a Keletinél és egyenként vizsgálgatta a gyerekeket. Kérdezem a fiútól, hogy ugye nem? Ugye, egy súlyos balesethez átirányítják? Hogy képzelem? – mondja, akkor sérülne az egészségügyi ellátáshoz való joguk. A mentők jogai ma nem sérültek. Amikor be akart furakodni a mentőautó nyitott hátsó ajtaján, rászóltak az MTI tudósítójára, hogy ne fényképezze őket. A tudósító nehezen tágított, de végül a mentők jelenlétéről se kép, se hang nem jelent meg. Hát, igen! Az újságírás is egy szakma (volt).

Kor

Tegnap, amikor megpillantottam, hogy a busz a megállóban várakozik, nekiiramodtam, hogy az utolsó három-négy lépcsőfokot futva legyűrjem. Kiderült, hogy a lendület, amit erre elegendőnek gondoltam, még ahhoz is kevés volt, hogy az első fokig felemeljem a lábam. Megbotlottam, a gravitáció, ezúttal nekem kedvező törvényei miatt nem estem el, de megütöttem a térdem és a támaszt kereső kezem. Piszkos lett a fehér nadrág a térdemen és összetört a lelkem.

De, miért csoszog? Ezt gyakran gondoltam, amikor láttam egy nehezen mozgó, öreg embert. Igazán felemelhetné a lábát!

Elkezdek edzeni… talán, még nem késő.

Élhetetlen megélhetési bennszülöttként

Az én utcámban van egy ház, sok-sok megélhetési bevándorló és/vagy menekült embernek ad otthont. A bérbeadó vállalkozó, a belvárosi önkormányzattól vette meg a két emeletes társasház, önkormányzati tulajdonban álló lakásait. Három kivételével, az összes lakást. Mondjuk tizenötöt. Mondjuk, legyen mindegyik két szobás. Az harminc szoba. Éjszakánként 500 forintért lehet bennük megszállni. Negyven embernek egy szobában. Én nem hiszem el, de ezt beszélik itt az utcában. Ennek alapján a vállalkozónak egy napra 600000 forint bevétele van. Így egy hónapban kb.: 18 millió, egy évben kb.: 216 millió forint a bevétele. Hát én elég nehezen számolok, lehet, hogy el is tévesztem, de a fele is sok.

Magam megélhetési bennszülött vagyok, de az élhetetlen fajtából. Csak csodálom leesett állal ezt a sok, belvárosi, ügyes embert itt magam körül. Mi már így hatodika körül elkezdjük várni a másodikát.